Illúziók nélkül

Tavaly még egy országos csatornán, főműsoridőben szabadult Merlini, így nem volt meglepő, hogy másnap mindenkinek meg volt a maga elmélete a betonba öntött és Dunába taszajtott illuzionista trükkjéről: kiszámolta, lerajzolta, olvasta egy régi fóliánsban, hallotta egy bennfentestől, vagy egyszerűen Merlini mesélte neki még pár héttel korábban a sarki kocsmában, ahova csak úgy besétált, ivott két kisfröccsöt, és ücsörgött kicsit a rexasztal mellett, bizisten.

Idén ugyan csak azok nézték Merlini kilövését, akik a Helyszínelők aktuális epizódját keresve tévedtek a Viasat3-ra, esetleg a legutolsó Sztárvár alatt katatón állapotba kerültek, és azóta sem vonszolta el őket senki a tévé elől, de azért az esetleges találgatások és pletykák megelőzése végett gyorsan leleplezném Merlini trükkjét.

Biztos forrásokból úgy értesültem, hogy David Merlini nem is lőtte ki magát a rakétából, hanem a közvetítés alatt egy belvárosi sztriptízbárban locsolgatta pezsgővel két ukrán kurva fenekét. Helyette egy előre programozott, Hollywoodból importált android hajtotta végre a veszélyes küldetést, akit fejletlen mimikai szoftvere miatt eredetileg Steven Segal dublőrjeként hasznosítottak, de mostanában már kikölcsönzik jó pénzért kelet-európai haknikhoz is. A kilövés képeit pedig, ha hiszik, ha nem, különleges technológiával renderelte az égre a román titkosszolgálat, hogy ezzel is rombolja a magyar társadalom ezeréves tudatát.

Persze lehet, hogy az informátoraim tévednek és nem is így történt az egész, de tényleg: miután a moziban meg a tévében láttuk, ahogy Ork hordák söpörnek végig Új-Zélandon és Ewan McGregor egy lávafolyóban szörfözik, nem iszonyatosan mindegy, hogy egy magát David Merlininek szólító, távolba révedő tekintetű szerencsétlen hogyan oldotta meg, hogy benne is legyen abban a nagyméretű petárdában, meg ne is?

Persze a filmes trükkök és a számítógépes effektek terjedése ellenére még űzik néhányan ezt a szakmát, sőt David Copperfieldnek állítólag még egy szupermodellre is futotta a fellépések honoráriumából. Ma már azonban egy sikeres trükkhöz közel kell engedni a közönséget, meg kell őket győzni arról, hogy itt most élőben folynak az események, senki nem photoshopolta meg a valóságot, és egyébként sincs csapóajtó a varázsdoboz alatt.

Erre jön David Merlini, háromszáz méteres körzetben lezáratja a trükk helyszínét, a nézőket pedig még messzebb, legalább egy kilométerre telepíti. De persze nekünk azért el kell hinnünk, hogy tényleg kilőtte magát egy ballisztikus rakétával, csak, mert nagyon komoly arcot vág, és a produkció után vadul zihál.

A tévében pedig alig tűnik fel a szabadulóművész: az első negyedórában beköszön, felvesz egy kiselejtezett mélytengeri búvárruhára emlékeztető jelmezt, és egy egész arcát eltakaró sisakot, majd eltűnik, később reklámblokk, és már csak azt látjuk, hogy egy búvár botorkál sisakban a kilövőállás felé. Utána még egy reklámblokk, némi unalom, majd a kilövés, két fényes pukkanás és némi csend, meg sötétség, aztán feltűnik végre a vízben David Merlini, ott van, én már látom, sikerült neki, micsoda megfellebbezhetetlen bizonyíték, hogy ott úszik a Dunában, hiszen hogyan kerülhetett volna oda máshogy, mint az égből. Döbbenet.

Ez így nem trükk, sehol sincs az illúzió, hiszen nem fogok tátott szájjal értetlenkedni, ha még a sarki műkörömépítőnek is leesik, hogy Merlininek legalább tucatszor volt alkalma elhagynia a rakétát, és egyébként is még csak azt sem látjuk, ahogy kiugrik, és kioldja az ejtőernyő zsinórját. Sőt még csak az ejtőernyőt sem látjuk. Helyette meg kéne elégednünk a felhajtással, a biztonsági őrökkel, akik kissé unottan támogatják a nagy szabadulóművészt, meg a mentősökkel, akik egy hordággyal ácsorognak a kép bal sarkában.

Ennél még a Medicopter 117 is érdekesebb, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Merlini egyetlen trükkjét, azt hogy képes halálosan komolyan venni magát, szisztematikus precizitással teszi tönkre az élő adás két műsorvezetője.

A rakéta kilövőállásához telepített Hepi Endre ripacsra veszi a figurát, olyan poénokat durrogtat, amikért minden valamirevaló házibuliban fél percen belül megvernék, a VIP-részlegben Fekete Pákó és Farkas Bertalan előtt tébláboló Alex pedig a legdrámaibb perceket adja el egy rossz szóviccért, miszerint Merlini a fellövés után biztos megfogta az Isten lábát.

Még megemlékezhetnénk arról, hogy a Viasat 3 kameráinak sikerül minden fontosabb eseményről lemaradniuk, így például percekig nem találják Merlinit a vízben, pedig füstjelzőkkel és fényrakétákkal jelez vadul, vagy hogy még a visszaszámlálást jelző órát is rosszkor rakják ki a képernyőre, hiszen az izgalmas tíz másodperc után még fél percig a földön vesztegel a rakéta.

A legszebb mégis az SMS-szavazás, ahol ötszáz forintért meg lehet tippelni, hogy sikerül-e a produkció Merlininek, vagy belesül a rakétába, a fődíj pedig egy egyiptomi nyaralás. Persze Marsi Anikón kívül talán nincs az országban olyan ember, aki elhiszi, hogy az illuzionista veszélyben van a trükkök alatt, mégis az egész műsor során úgy várom a pillanatot, amikor Alex végre felhívja a nyertest, hogy elmondja: "Szerencséje van, Merlini szörnyethalt, így maga utazhat a Vörös-tengerhez". De csak a reklámblokk jön, az egyik sportszergyár hirdetésével, amiben a focisták egy semmiben lebegő, fémpengékből hajlított pálya szélén egyensúlyozva cselezik ki egymást, a vesztesek pedig a szemem előtt esnek bele a nagy büdös semmibe. Na, ez az igazi illúzió.