Sajnálom, hogy nem technozenész vagyok

Közben persze elég kacskaringós utat járt be. A kaposvári Zságer Balázs blues-, és jazz-zenekarokban kezdte, megírta a 2000-es évek egyik nagy magyar rádiós slágerét a Wings Of Love-val, közben pedig két magyar film zenéjét is ő rakta össze. Ha valakit érdekelt a 2000 körüli magyar chill és lounge -a legendák szerint a hollandokat és briteket jobban, mint a magyarokat - akkor nem lehetett nem belebotlani Zságer Balázsba, akivel most egy új filmzene-lemez miatt ültünk le interjúzni a budapesti stúdiólakásában, de átbeszéltük az egész karrierjét, az általános iskolás kezdetektől egészen a legújabb Žagar-számokig.

Az éjszakám a nappalod filmzenéjét november 28-én, élőben is meg lehet hallgatni a Fogasházban (az esemény Facebook-oldala erre), a Žagarnak pedig december 28-án lesz egy évzáró koncertje, majd a jövő évi, 15. évfordulójukra készülnek. 

Mikor kezdtél zenélni?

Attól függ, hogy mi számít komoly zenélésnek. A C64-es pötyögés volt az első 14 évesen. De találtam a limlomjaim között olyan általános iskolás együttesem zenekari poszterét is, ami igazából soha nem létezett. Én festettem vízfestékkel, kábé hatodikos koromban. Talán az igazi zenélés 17 évesen kezdődött Kaposváron, a Mercedes Band nevű blues-zenekarban. Ők már idősebb, harminc körüli fazonok voltak és meghívtak egy próbájukra, hogy hallgassak bele, a gitáros a próba végén megkérdezte, hogy na öcsi, bele tudsz ezekbe játszani? Rávágtam, hogy persze! Igazából fogalmam sem volt, teljes blöff volt az egész. Azelött soha nem játszottam zenekarban.

Hangszeren már igen?

Zongorán hobbiból egy kicsit.

Volt magántanárod?

Igen, már volt pár éve. De akkoriban még nem játszottam más zenészekkel együtt.

Mit kerestél 18 évesen egyáltalán egy blues rock zenekar próbáján?

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején menő volt ez a Doors-os attitűd  a középiskolai bulikon. A tiniket valahogy akkor érte el Jim Morrisson-láz, bár nem  tudom igazán hányadik hulláma lehetett ez ennek. Egyáltalán nem érdekelte a magyar fiatalokat, hogy a világon épp tök más zenei trendek mennek, bár kicsit később a The Enddel már mi is játszottunk Oasist meg INXS-t. Akkor sikkesnek tűnt egy ilyen zenekarban játszani.

Otthon is ilyen zenéket hallgattál?

Aha. Nekem a blues az egyik alap. Később aztán beleszerettem a jazzbe. De szerintem a blues az egy nagyon fontos alappillére a könnyűzenének, legalábbis ajánlott minden olyan zenésznek, aki improvizálni szeretne.

Neked akkor Ray Manzarek, a Doors billentyűse volt az atyaúristen?

Érdekes módon nem. Persze  mai napig szeretem a Doors-ot, de a gitárosokat bírtam nagyon. John Mayall, Jimi Hendrix, Ten Years Aftert, meg ilyesmiket játszottunk még. A Stoner vonal soha nem jött be, de a szájharmonikás John Lee Hooker-féle blues se annyira, hanem a kicsit pszichedelikusabb dolgok. Azt egyébként nemrég tudtam meg, hogy Brian Eno a huszadik század egyik legfontosabb elektronikus zenészének tartja Hendrixet, mert szerinte a játékával egy időben párhuzamosan modifikálta is a hangzást.

Meddig tartott ez a blues-korszakod?

Pár évig. A Mercedes Banddel főleg feldolgozásokat játszottunk, bár volt pár saját számunk is. Ligeti Gyurival kitaláltuk, hogy szeretnénk saját számokat is játszani a The End nevű zenekarral, ami ugyanezt a vonalat vitte tovább. Akkor jött el az a pont, hogy mindenki mást akart. Gyuriék végül elkezdték az indie-vonalat a The Puzzle-lel, mi pedig a Garderobe-ot. Az utóbbi egy élő acid jazz-zenekar volt, olyasmi mint a Jamiroquai.

Hogyan váltottál elektronikus zenére?

Úgy, hogy mindig is érdekelt a programozott zene. A blues-zenekarosdival egyidőben már otthon is csinálgattam zenéket, volt egy Atarim és össze volt midizve egy Roland szintivel. De ami teljesen elhozta a váltást, az a Yonderboi-jal (Fogarasi Lászlóval) való találkozásom és a közös munkák vele.

Vele hogyan találkoztál?

Kaposváron egy szilveszteri buliban, '98 vagy '99-ben. A Szín-Folt Galériában koncerteztem, ő pedig ott bulizott.

Mi történt abban a buliban? Rádmutatott és azt mondta: nekem te kellesz?

Nem egészen. Beszélgettünk és megkértem, hogy remixeljen egy-két Garderobe számot. Így kezdődött. Röviddel ezután alapítottunk egy duót Trevira Modern néven, azzal terveztük megváltani a világot. 

Párhuzamosan a Yonderboi-lemezzel?

A Trevira-számok elöbb voltak. Úgy volt, hogy azzal mindenképpen készítünk egy lemezt, mindketten nagyon rá voltunk izgulva. De neki már volt egy lemezszerződése a német Mole Listening Pearls-kiadóval, és ők várták tőle a szolóalbumot. Szóval úgy gondolta, hogy gyorsan megcsinálja a lemezét és aztán jöhet a Trevira. Senki nem gondolta, hogy a Shallow and Profound-nak ilyen visszhangja lesz. Ezek után a Trevirára már nem volt idő és energia.

Mi volt a koncepció a Trevira Modern mögött?

Abszolút a retrón kattogtunk. A kaposvári Reál butikba jártunk keddenként bálabontásra régi nyugati ruhákat túrni. Teljes bohócoknak voltunk öltözve. A Trevira név is egy régi holland nyakkendő márkából jött. De a retró mellett

Ezért lettek hangminták olyan hanglemezekből, amiket régi szovjet magazinokhoz adtak mellékletnek, mint például a Kolobok. Régi szovjet lemezekről szemplingeltünk, gyerek magazinokhoz mellékelt kis műanyag lemezekről, mint a Kolobok. Elég sok vázlatunk volt, de csak a Danubian Rhapsody és a Dakkaragada című számok jelentek meg egy 10-inches lemezen. Az előbbiben Kállay Feri bácsi hangminták is vannak a Tanú-ból.

És a vázlatokat a Shallow And Profound miatt nem is tudtátok folytatni.

Már nem is akartuk, a Trevira attitűd valahogy átmentődött a Shallow and Profound-ba illetve az aköré épült zenekarba. Van is egy 100% Trevira c. szám azon a lemezen, amin én például fésűn játszom. Aztán elindultak a turnék és el kezdtük járni Európát.

Milyen volt megélni, hogy ekkora sikere van a Yonderboi-albumnak?

Itthon nem nagyon éreztük, csak inkább amikor külföldre utaztunk játszani, a koncerteken ott volt egy csomó arc aki tudta, hogy ez micsoda, ismerték a számokat. Főleg Hollandiában volt nagy műsor, volt, hogy megismertek minket Amszterdamban az utcán. Egy holland rádióinterjúban például azt kérdezték tőlünk, hogy tudjátok-e, hogy ti vagytok a lounge királyai? Mi meg azt sem tudtuk, mi az a lounge.

Nem is követtétek a külföldi hasonló zenéket?

Dehogynem, persze. Egy kiadónál voltunk a De-Phazz-zel, Wax Tailorral, Lemongrassal meg a hasonló downtempo előadókkal. Lacinak egyébként rajta volt a hüvelykujja az idő pulzusán, nagyon vágta, hogy mikor mi történik épp az elektronikus színtéren.

Akkor elég nagyot ment a Kruder és Dorfmeister, meg a Tosca, meg a hasonló downtempo.

Igen, csak nálunk volt egyfajta kelet-európai gellere a számoknak, ami tetszett a nyugatiaknak.  De nem akarom megfejteni, hogy mitől volt ez nagyobb siker mint más magyar produkció, mindenkitől hallottam már teóriákat.

Teóriákat miről? Hogy miért tartották egzotikusnak?

Hát hogy a messziről jött fiú, satöbbi.

Akkoriban többen is úgy hivatkoztak rá, hogy a mernyei csoda.

Ezt azért mondogathattad volna a Melkwegben, nem nagyon hatódtak volna meg, hogy Magyarországról, egy kis faluból jössz és egy tákolt pécén raktad össze a zenédet, ha az szar. Szép teóriák ezek, de ehhez több kell szerintem.

Meg tudod mondani, hogy hány külön projekted meg zenekarod volt?

Nem olyan sok volt, bár tudom, hogy annak tűnik. Az érdekes az, hogy ha megnézem, hogy mi köti össze a bluest, az alternativ rockkot, az elektronikát, a chillt, akkor talán a stílus az: Szerintem fontosabb hogy valaki hogyan csinál dolgokat, mint az hogy mit is csinál. Amióta hallottam a Menyustól (Menhyárt Tamás festő, akit az Index kétrészes videóban mutatott be, első rész, második rész - KD), hogy egy művésznek legyenek korszakai, azóta megnyugodtam, mert azok nekem vannak.

Az első Žagar album, a Local Broadcast hogyan indult?

2001-ben a Yonderboi-turnék idején kezdtem érezni annak a hiányát, hogy egyedül is producereljek számokat. Mivel előtte is egy csomó zenét csináltam egymagamban, elkezdett hiányozni, hogy én határozok meg több dolgot, és nem csak mint billentyűs szerepelek. A Dripstones meg a Fata Morgana volt az első Zagar szám amit összeraktunk, ezekben egyébként még Yonder is közreműködött mint koproducer.

Yonderboi mellett nem lehettek kreatív ötleteid?

Dehogynem, sőt talán én voltam az, akitől a legtöbb kreatív ötletet elfogadta. De más mikor egy másik zenészt támogatsz az ötleteiddel és más amikor te magad valósítod meg azokat. Meg Laci egy idő után nem akart már koncertezni, úgyhogy a turnék sem folytatódtak. Mi meg szerettünk élőben is játszani, valahogy tovább akartuk vinni az egészet.

Milyen érzés ma visszahallgatni a Local Broadcastot?

A sok régebbi projektem után ezt tartottam az első igazi debüt lemeznek. Nosztalgiából szívesen beszélek a régebbi dolgokról, de nem véletlen, hogy a Local Broadcastot ismerte meg a szélesebb közönség, abba lett belepakolva több év élményanyaga és zenei hatása. Kicsit eklektikus, de valószínűleg ez is az egyik erénye. Egyébként nemrég meghallgattam, mert lesz egy digitális újra-kiadása rajta egy kiadatlan bónusztrackkel. Most jobb lemeznek tartom mint amikor megjelent, Deutsch Gábor megpróbálta újramaszterelni, de az új változatok rosszabbak lettek, mint az eredetiek, mondjuk azokat is ő csinálta.

Milyen volt a visszhangja akkoriban?

Nagyon mérsékelt. Emlékszem is, hogy nem voltunk vele elégedettek. Akkoriban történt épp egy  nagyon furcsa változás a zenebizniszben, nagyon sok kiadó bedőlt. Az elején még úgy volt, hogy a német UCMG kiadónál fog megjelenni, de aztán az a kiadó is csődöt mondott. A magyar kiadó végül is megjelentette, de elég nagy lúzereknek éreztük magunkat, hogy pont nálunk történik ez. Aztán később kijött vinylen is meg átvette a Universal Austria. 

Akkoriban pörgött a csúcson a Napster.

Igen. Akkor nagyon sok, addig jól futó kiadó hirtelen bemondta az unalmast. Terjesztők mentek tönkre.

Az nem játszott közre, hogy a downtempo kezdett eltűnni?

Lehet, de ez még nem akkor volt. 2001-ben mi már koncerteztünk, 2002-ben, amikor megjelent a lemez, akkor nem volt még se Facebook, se Myspace, semmi olyan közösségi felület, ahol promózhattad volna a zenédet. Mindenki rá volt utalva az akkori médiára. A rádiók visszadobták a számainkat olyan nevetséges indokokkal, hogy

Mit lehetett ilyenkor csinálni? Rendszeresen fellépni?

Aha. Szerintem annak köszönhető, hogy ebből lett valami, hogy mi élőben jól játszottunk. Meg talán érdekes volt az akkori zenei közegben, hogy mi élőben csináltunk elektronikus zenét. A közönségünk szájról-szájra adta tovább, hogy a Žagart érdemes koncerten meghallgatni.

Vicces, hogy azt mondod, nem játszották a számokat a rádiók, mert a Bossa Astoriát például rendszeresen előveszik ma.

Igen, talán azt az egy számot játszották néha annó is az éjszakai órákban. De az akkori mérvadó rádiók nem tudtak mit kezdeni vele. Csak az EstFM, de ők is csak később.

Hogyan léptetek ezek után tovább?

A következő a Szezon filmzene volt, de azt igazából nem sorolnám a stúdiólemezeink közé. Török Ferivel akkoriban már ismertük egymást és megkeresett, hogy mit szólnék egy nagyjátékfilmhez. A Szezon zenéje, az Eastern Sugar konkrétan úgy készült, hogy miután először beszéltem Ferivel a filmről, hazamentem és megírtam. Nagyon inspiráló volt az első beszélgetésünk, egyfajta alföldi, kietlen, magyar érzést keresett egy kissé westernes hangulattal. A Hortobágy mint vadnyugat. Itt, a Szezonnál köszönt vissza igazán először a blues. Az Eastern Sugar riffje is egy régi bluesszám hangmintája.

Akkor úgy írtad, hogy nem is láttad a filmet?

A nagy részét igen. Csináltam zenéket,  aztán odapróbálgattuk jelenetekhez, ami nem volt jó, ahhoz írtam másikat. Szinte csak a forgatókönyvre dolgoztam, amiben az a rizikós, hogy olvasol valamit  elképzelsz egy jelenetet és ahhoz a zenét, a filmnek meg teljesen más a tempója van.

Említetted, hogy ez alkalmazott zene volt. Reklámokban dolgoztál?

Igen, már a kétezres évek elejétől. Nem sok olyan magyar zenész tud úgy megélni itthon, hogy ne csináljon reklámzenét.

Én filmesekkel beszélgettem erről egyszer.

Persze, a legnagyobb filmesek forgatnak reklámokat. Még Wes Anderson is.

Érdekes, hogy Magyarországon azért sokáig stigmája volt a reklámfilmezésnek.

Nekem is nagyon sokáig voltak titoktartási szerződéseim, hogy senki se tudja, hogy én csináltam.

Te akartad így, vagy ők?

Én! Benne volt mindig egy cikkely, hogy no way, mert ha ez egyszer kiderül... Mostanra egy albumot össze lehet a reklámzenéimből rakni.

Azzal kerestek meg, hogy a Žagar-hangzást szeretnék?

Á dehogy, legtöbbször inkább Moby-t. Mit gondolsz, miért volt titoktartás? Mindig egy soundalike-ot szeretnének, tudod, ez megy a reklám-bizniszben: Aláhúzzák egy világsztár zenéjét, majd rájönnek, hogy

ezt nem tudjuk megvenni, majd megcsináltatjuk a Zságerrel.

Konkrét hangzások és hangszerelések voltak lenyúlva. Moby egy időben nagyon ment. Mondjuk ő is nagyon durván eladogatta a zenéit reklámokhoz, de az milyen, hogy ezzel még gerjesztette is a sok soundalike-ot? Meg általában az volt, hogy felhívtak, hogy tegnapra kellene a zene. Ott tényleg rájössz hogy a legjobb inspiráció a határidő.

A saját lemezeidnek szabtál határidőt?

A Cannot Walk Fly Insteadnek és a Light Leaksnek nem. Látszik is. Mindegyiknek előbb meg kellett volna jelennie. Ez a kiadók hibája is, nem tudtak vagy nem is akartak minket presszionálni. Meg aztán voltak kiadóváltások is, amikkel szintén jól elcsúsztunk időben.

Miért nem erőltette a kiadó jobban?

Ez jó kérdés. Az UCMG vezetője Széll Laci nagyon nagy arc volt, rengeteg meghatározó projekt került ki a szárnyai alól, Marcell, Deutsch Gábor, Yonderboi, Amorf Ördögök hogy csak párat említsek, de hogy is mondjam, ő és az idő viszonya elég képlékeny volt. Meg mi akkoriban nagyon sokat játszottunk élőben itthon és külföldön is. Nem volt okunk sehová sem sietni. De az igazi indok igazából az, amit most is tartok, hogy 

Amíg nincs annyi élményanyag, amit érdemes megosztani másokkal. Egy album pedig nem egy szám, ott teljes koncepciónak kell lennie, ami nem csak egy hónapig érvényes. Én nem hiszek olyanokban, akik félévente kiadnak egy nagylemezt. Mi is bemehetnénk a stúdióba és össze tudnánk rántani bármit, lehet, hogy be is kajálnák az emberek. Én meg azt mondanám, hogy figyelj, ez nem szól semmiről, ugyanazok a hangok, ugyanazok a groove-ok, csak nulla tartalommal.

Nem is szoktatok EP-ket meg kislemezeket kiadni?

A Sleepwalking most például kijött a filmzene előtt, meg a Light Leaks után is volt pár remix-EP. Egy albumról néha jó kimásolni egy-egy single-t, a Class FM például azt mondta a Never The Same-re 2012-ben, hogy milyen jó ez az új szám, miközben a 2007-es albumon jött ki először. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy mi egy albumorientált zenekar vagyunk, és a közönség is ezt igényli tőlünk.

Pedig pont ellenkező irányba megy a világ.

Tudom én nagyon jól. Ezért van ekkora hallgatottsága egy-egy mostani számnak a Youtube-on. A srácok képesek egy egész álló nap csak egy számot hallgatni repeaten. Rákattannak egyvalamire, aztán azt hallgatják, amíg meg nem unják, aztán jöhet egy másik. Most a menedzsmentünk is elkezdte nyomatni, hogy nem is kell új album, egy új sláger kell, meg ilyenek. Az is kell, de az kevés szerintem.

Gondolom a Wings Of Love miatt rajtad van az a nyomás, hogy kell még egy belőle.

Ez a mániájuk, hogy mikor lesz Wings Of Love 2. Nem lesz.

Betegsége a fogyasztói társadalomnak, hogy van egy sikeres film, vagy bármi, legyen akkor még egy.

Kívülről biztos úgy látják, hogy a Wings Of Love bizonyos elemekből áll, ezeket pedig le lehet másolni.

Persze, lehet, de miért tennénk? Miért legyünk saját magunk epigonjai? Akkor az jött belőlünk, és mi sem gondoltuk, hogy ennyire sikeres lesz. Egyébként az eredetileg egy főiskolás vizsgafilm zenéje volt. Csak a hegedű minta helyett zongora volt benne, mert a rendező túl romantikusnak találta. Ezután az instrumentális verzióját még a lemez megjelenése előtt elkezdtük élőben is játszani, aztán amikor készült az album, gondoltuk rátesszük, csak kellett még hozzá egy gospelkórus, ekkor jött az Underground Dívák ötlete. 

De Youtube-on így nektek is lett egy többmilliós nézettségű számod.

Ja, annak örülünk. De ez akkoriban el is vitte egy kicsit a zenekart a mainstream felé, ami igazából soha nem volt cél.

Ezt a számot viszont nem dobták vissza a rádiók.

Ezt nem.

Tényleg mondták nektek, hogy mikor lesz megint egy Wings Of Love?

Főleg rádiósok kérdezik, meg olyan zeneipari szereplők, akiknek dollárjelek jelennek meg a szemük előtt egy sláger hallatán. Azt gondolják, hogy ha valamivel sikert értél el, akkor az egy életre szóló recept és simán meg lehet ismételni.

Nem akarok túlságosan a zsebedben turkálni, de te nem kerested degeszre magad a Wings Of Love-ból?

Nem mondhatnám. A Youtube-nézettségből például nem láttam még pénzt. Inkább a reputáció számított, egy-két európai rádió is játszotta. Például a német Radioeins, ami az ottani Petőfi rádió. Vagy például José Padilla többször is pörgette a DJ-setjeiben. De anno a Daft Punk menedzserének is nagyon bejött, le is szúrt, hogy miért csak a tizenharmadik track az albumon. De külföldön például nagyobb referencia, hogy a CSI: Helyszínelőkbe bekerült több számunk is.

A Light Leaksre bármilyen hatással volt, hogy próbáltatok kifejezetten nem olyan dalokat írni?

Az túlzás, hogy szándékosan nem akartunk olyan dalokat írni. Szerintem a Dream Of A Machine-ben simán megvan ugyanaz az attitűd. Más kérdés, hogy árnyaltabb, és a mainstream közönség nem vette észre. Ugyanolyan fülbemászó akkordfordulat van benne, csak ebben egy gyerekkórus énekel. De akkoriban főleg másfajta zenék érdekeltek.

Pontosan milyenek?

Például a chillwave. Az is egy gyorsan jövő, de gyorsan le is csengő dolog volt. De az az attitűd a mai napig tetszik a popzenében. Egy kissé könnyed hozzáállás. Szerintem a chillwave előadók olyan hangulatot ragadtak meg, ami könnyed, de nem gagyi. Talán ez volt az ezredfordulós chill vonalnak a lehetséges utóélete.

A különbség az, hogy régen zenekarral csinálták a chill zenéket, a chillwave-ben meg főleg egy ember egy laptop előtt. Te nem akartál soha laptopon zenét szerezni?

Ha már úgyis annyi projektről beszéltünk, ott volt az öcsémmel, Zságer-Varga Ákossal a Demon Superior, az egy laptopos live-act volt. Minden elektronikus zenével foglalkozó arcnál eljön az a pont, hogy megunja a hangszereket, és akkor egyszerűbb csak elindítani a pultban a laptopot. Ez a hozzáállás egyébként még mindig nagyon megy a mostani színtéren is.

És neked bejött?

Akkor élveztem, de egy átmeneti korszak volt. Az volt egy megcsúszásom 2007 és 2010 között, minden érdekelt, csak az nem, hogy Žagar-lemezt csináljunk. Inkább az elektronikus tánczene izgatott, de éreztem, hogy ezt nem lehet a Žagarba beletuszakolni. 

Miért érezted azt, hogy nem lehet?

Úgy éreztem, hogy ez túl felszínes a Žagar eddigi dolgaihoz képest. Ezért lett a Demon Superior. Tetszett a francia electro vonal, a french touch, a szétkompresszált grúvok, a régi funk minták széttorzítva, az egész Ed Banger-stílus. De azt gondoltam, hogy ezeknek a zenéknek rövid a szavatosságuk, és hogy már külföldön is cikinek számítanak. Ennek ellenére a magyar popzenébe most 2015-re érkezett meg ez a francia electro pop hangzás. 

Miért van az, hogy valamit beépítesz a Žagarba, valamire meg külön zenekart csinálsz?

Sokan csinálják ezt. Ez egy producerbetegség, hogy más hangzás miatt más projektet alapítanak. De a Žagar ennél demokratikusabb, próbákon néha vannak kemény vélemények. Én is le vagyok oltva, ha viszek egy nem oda illő vázlatot

A Žagar hangzás több ember ízlésvilágából rakódik össze. És ha én egyedül is csinálok egy számot, ezeket a stílusjegyeit figyelembe kell vennem..

Az éjszakám a nappalod filmzene viszont Žagar alatt fut, és kevésbé hasonlít az előző számaitokhoz, inkább olyan, mint Cliff Martinez (Fertőzés, Drive, A sebész) filmzenéi.

Igen, itt most lehetett a film zászlaja alatt kicsit gengszterkedni. A Szezonnál is volt egy indie-vonal, ami nem volt még jelen az addigi Žagar számokban, akkor az a műfaj izgatott, most pedig az atmoszférikus szintizenék. De azért ez alkalmazott munka amiben egyúttal ki is éltem ezt a fajta törekvésemet.

Ezt is a forgatókönyv alapján írtad?

Itt más volt a módszer. Itt már láttam a vágatot, és a filmre szereztem a zenét. Viszont jóval a film előtt elkezdtem agyalni azon, hogy milyen legyen a hangzás. Abszolút a Szárnyas fejvadász, Tűzszekerek inspirált, meg az Angelo Badalamenti-, és Cliff Martinez -féle iskola volt a fejemben. Nem mintha a lakás nem lett volna tele régi analóg szintetizátorokkal, azért vettem még párat, amiben egy hangszín olyan, mint a nyolcvanas években a Tűzszekerekben. Élveztem, mert ezek a hangok inspiráltak a munka folyamán. 

A mai magyar elektronikus zenét követed? Mondjuk a Farbwechsel kiadó cuccait?

Igen, azt bírom, meg a Lärm kezdeményezéseit is. Azt, hogy kiadtak egy válogatás vinylt, és azt is, hogy független helyet adtak egy ma zajló aktuális műfajnak, ami a techno. Ennél jobb dolog nem kell. Kicsit sajnálom, hogy nem vagyok most techno-zenész. Nagyon izgat a műfaj. Már jó ideje nem nagyon hallgatok popzenét, azt sem tudom, hogy mikor voltam utoljára könnyűzenei koncerten. Ha élőzene, akkor a komolyzene.

Elkezdtek untatni a pop kiszámítható fordulatai, akármennyire is trükközik, akármennyire is más-más köntösben tálalják. Ez az, amin a techno túllát, és más dimenziókat és tudatállapotokat ér el.

Szerinted már késő, hogy technót játssz?

Nem, inkább még nem vagyok elég öreg hozzá.

Ha nem akar lemaradni a legfrissebb zenei hírekről, kövesse a Stenket a Facebookon!