Makó durván megtapossa Makovecz Imre emlékét. Eddig miért imádták?
Makovecz Imre életműve és pályája tele van ellentmondásokkal. Már az elgondolkodtató, hogy őt tartják a magyar organikus építészet atyjának, miközben épületei valójában nem is organikusak. A stílusba ugyanis a környezetükbe illeszkedő, a környék anyagait felhasználó épületek tartoznak, amelyek belső rendszerüket tekintve is élő szervezetet idéző módon épülnek fel. Ehhez képest Makovecz épületeinek fő jellemzője, hogy annyira elütnek a környezetüktől, amennyire csak lehet. Anyaguk pedig hol távolról hozott kő és pala, (a templomoknál), hol meg díszletes gipsz (a Pázmány egyetemnél).
Belső rendszerük pedig nem hogy az életet utánozza, hanem az ellen van. Filmet is forgattunk, amelyből kiderül, hogy a Makovecz-féle épületek nem túl célszerűek sem fürdőnek, sem lakóháznak, sem egyetemnek. Templomnak is csak azért, mert ott nem sok praktikus igénynek kell megfelelniük. (De a százhalombattai templomban az irodát és a közösségi helyiséget mindenesetre kritizálták nekünk az ott dolgozó vallási munkások.)
Makoveczi ellentmondás, hogy ennek ellenére a rendszerváltás után tömegével rendelték tőle a nem túl praktikus épületeket. A megrendelések Makón burjánoztak el igazán, ott hét épületet is tervezett. Gondolhatnánk, hogy azért, mert az építésznek valami köze van a városhoz. Természetesen: semmi.
Mielőtt rátérnénk Makó köszönetére, még egy érdekesség.
És akkor most itt van Makó hálája a sok szép épületért, például a tekintélyes méretű, de a célra teljesen alkalmatlan makói fürdőért. Tekintse meg Makovecz Imre szobrát, amit Makó városa állítana fel a nagy építész emlékére.
Igen, jól látja, egy darabosan megmunkált, merev testtartású, fej nélküli angyal. Mi a magunk részéről egyetértünk az üzenettel, de a Délmagyar szerint a városban sokan kiakadtak az ötleten.