Kicsit megcsúszott a szuperlatívuszokkal Hende Csaba
A honvédelmi miniszter kedden Kövér Lászlóval az oldalán felavatta Koszorús Ferenc szobrát a budai Várban. A katonatiszt 1944 július 5-6-án páncélosaival akadályozta meg az úgynevezett "csendőrpuccsot", melyet Baky László belügyi államtitkár szervezett zászlóaljnyi csendőr részvételével, hogy megbuktassák a német megszállás után durcás passzivitásba menekülő Horthyt, és megkezdjék a fővárosi zsidóság deportálását. Mivel Koszorús maga is a horthysta katonai elit tagja volt, ezért alakja nagyon nem illett bele a háború utáni sematikus kommunista partizánmitológiába, 1951-ben emigrált is. Sajnos tetteinek valódi jelentőségét - például hogy valóban ő mentette-e meg a fővárosi zsidőságot - pont a körülötte kialakult kultusz miatt nehéz értékelni. Hende Csaba mindenesetre szuperlatívuszokban beszélt róla, és tetteivel indokolta a Ludovika újjáélesztésének szükségességét is:
Koszorús Ferenc a Ludovikás katonatiszt mintaképe volt. Ezért is szervezték újjá a kor kívánalmainak és lehetőségeinek megfelelően a Ludovikát, hogy onnan olyan katonák kerüljenek ki, mint Koszorús Ferenc
Ludovikás mintakép. Hát igen, azért is rossz ez a mostanában dívó történelmi pátosz, mert mindig adódik egy-két olyan példa, ami kisiklatja a történeti érvelést. Főleg ha a Ludovikáról van szó. Mert van például egy másik ludovikás mintakép a két világháború közti időkből:
- aki 1923-ban jelentkezett már katonaként a Ludovika vezérkari tisztképzésére
- és annyira kiválóan teljesített, hogy egy év múlva már soron kívül századossá léptették elő (békeidőben ez nem túl gyakori)
- Csapattisztként is nagyon jól teljesített, felettese szerint "neve a vezérkarban fogalom volt mint kiváló hadász és harcász, de fogalom volt a becsületesség, a puritánság és az igazmondás tekintetében is"
Hát ezt a ludovikás mintaképet Szálasi Ferencnek hívták, aki mellett Sopronkőhidáig kitartott egy másik ludovikás példakép, Farkas Ferenc, az intézményt 1938 és 1943 között vezető tábornok.
