Mondd még egyszer, hogy LESZ egy sör!
Azt gondoltam, hogy a vendéglátásban nem létezhet zavaróbb modorosság annál, mint amikor az enyhén kapatos (rosszabb esetben még teljesen józan) férfivendég úgy lép oda a pulthoz, hogy „kiskezétcsókolom a drága kisasszonykának”.
De egy ideje tényleg borzasztóan terjed rendelésnél a „kérek egy izét” helyett a „lesz egy izé” forma; jártam már olyan vendéglátóhelyen, ahol egy egy nyomtatott papíron az szerepelt, a pultos három varázsszóra működik: „jó estét”, „kérem” és „köszönöm”.
Nos, egy aluljáróban – nem kocsma egyébként, hanem gyrosos – ennél sokkal Bud Spencer-esebbre (frissítés: hülye vagyok, hát persze, hogy ponyvaregényesebbre, köszönöm olvasómnak, Balázsnak az észrevételt) vették a figurát. Mondjuk az üveg mögött nem egy Fekete Laci-típusú legény ácsorgott, hanem egy filigránnak tűnő lány, de hát tudjuk a Kill Billből, az O-Ren Ishii-jelenetekből, hogy ez nem sokat számít. Szóval én speciel nem mertem (igaz, nem is sörért mentem).