Orbán
10 °C
20 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • A mexikói Camilo Lara annyira odáig van a volt Smiths énekeséért, Morrisseyért, hogy Mexrrissey néven alapított zenekart, amiben spanyolul, latinos hangszerelésben adják elő Moz számait. Csodálatos!

  • Ismerős a fenti jelenet?

    Biztos nem gyakran látta ebből a szögből, mert statisztikai alapon pont ön az, aki felszállás után meg is áll a villamoson, és az istennek nem hajlandó beljebb menni a biztonságot jelentő ajtótól.

    Nem is tudhat róla, hogy ilyenkor minden szerelvényen kialakul egy exkluzív klub, azoknak, akik hajlandóak négy lépést tenni a sikerért. Nekik ennyi hely jut, miközben ön nyomorog az ajtónál:

    De, ez nem csak a helyről szól.

    Aki eljut idáig, sokkal többnek érezheti magát a körön belül. Az emberek itt kényelmesen állnak, telefont nyomkodnak, mert a szabad kezükkel ezt is megtehetik, összekacsintanak, aztán mosolyogva néznek az ajtók felé, ahol a megalkuvó tömegek lapjával állva könyökölnek egymásba, lépnek a másik cipőjére, vívják a mindennapi harcukat minden négyzetcentiméternyi állóhelyért. 

    Na, de elnézést ezért a kispolgári posztért. Én csak szeretném egy kényelmesebb utazásra invitálni önöket. Legközelebb, ha ilyen helyzetben találják magukat, lépjenek beljebb!

  • Nem is olyan rég írt Kiss Eszter egy remek posztot az Urbanistára a pesti verklisekről. Érdekes volt az anyag, de még érdekesebb, hogy az egyik kommentben az utolsó pesti verklis unokája, Burai Elemér jelentkezett.

    Rövid levélváltás után megtudtuk, hogy az Isola család Angyalföldön, a Frangepán utcában élt, és a városrészben midnek ismerte őket. Többük is űzte ezt a kihalófélben levő mesterséget, így Burai úr keresztapja, Papp Elemér, és a nagybátyja, Isola Károly is.

    Nagyapja, Isola Antal egészen 1976-ig verklizett a Városligetben, az Állatkert és a Nagycirkusz között. Több zenegépe is volt, melyeket sorra elajándékozott, egyet pedig eladott a Magyar Televíziónak. A verklis család tagjai több magyar filmben is feltűnnek, köztük a legismertebb a Hannibál tanár úr.

  • Mostanában ritkán látni fideszes politikusokat önfeledten nevetni, az meg pláne már-már Hihetetlen Magazin-kategóriájú jelenés, ha mindezt újságírók társaságában teszik. Ha pedig azt mondom, hogy ilyesmi nemcsak egy képzelt humorfesztiválon történik, hanem egy konzultációs fórum után tartott rögtönzött sajtótájékoztatón, akkor még a végén kénytelen leszek megkérdezni magamtól, bevettem-e valamit? 

    Hiszen eddig úgy tűnt, hogy a Fidesz fórumaira érkező újságírókat nem éppen vaníliás karikával kínálják a politikusok, mint pár éve Kocsis Máté és Selmeczi Gabriella a párt székházánál tüntetőket. Inkább az megy mostanában, hogy a tudósítani/kérdezni próbáló riportereket lerángatják a lépcsőn, alaposan megfuttatják őket, meg azt mondják rájuk a tényekkel mit sem törődve, hogy hazudnak, manipulálnak, provokálnak. 

    De mielőtt a kameraállványunkba dőlnénk, amiért ilyen borzalmas az élet, emberek, állj, van remény! Tessék, rögtön itt a bizonyíték: 

    Ez a fotó május 23-án készült Újpesten, Gulyás Gergely Fidesz-alelnök brüsszelezős előadása után. Hogy egy háttérben elcsattant migránsvicc, vagy a lépcsőn pihenő propagandaanyagon nevetnek ennyire, azt sajnos nem tudom, de szívmelengető látni, hogy politikusok és sajtó között ilyen frenetikus is lehet a hangulat. 

    Azért azt érdemes megjegyezni, hogy ez a pillanat nemcsak úgy véletlenül történt, mint amikor egy madár rápottyant a tejszínhabos fagyi tetejére, hanem itt maga a NER csodája látható. A boldog-békés együttélés, amiben mindenki pontosan tudja, hogy Mészáros Lőrinc vagyonosodása távolról sem csak a kemény munka és tisztesség gyümölcse, de nem foglalkoznak ilyen bonyolult dolgokkal, inkább örülnek annak, hogy a választások előtt jöhet még egy nyugdíjemelés. 

    Felesleges ezt tovább ragozni, én is inkább megköszönöm Újpest alpolgármesterének, Zsigmond Barna Pálnak, hogy feltöltötte ezt a fotót a Facebook-oldalára, és még egy hirdetéssel arról is gondoskodott, hogy megjelenhessen a hírfolyamomban az elmélkönyvekbe kívánkozó alkotás. 

    De még inkább hálával tartozom Schmitt Pálnak, hogy köztársasági elnökként aláírta a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló politikai nyilatkozatot, amely nélkül minden bizonnyal ez a pillanat sem így nézett volna ki, hanem valahogy másképp.