Tekla
9 °C
16 °C
Mindeközben ma
új poszt érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Puerto Ricóra alaposan rájár a rúd. A Maria hurrikán hatalmas pusztítást végzett a szigeten, épp tízezreket próbálnak evakuálni az ország északi területén, ahol az áradás nyomán gátszakadás fenyeget. Akadozik a telefonhálózat is, ezekről mind írtunk reggeli hírünkben.

    Én viszont a pokolra jutok, mert a katasztrófa képei között rátaláltam ezekre a fotókra, és elengedtem egy mosolyt is, mielőtt átgondoltam a helyzet komolyságát.

    A Reuters fotóriportere figyelt fel rá, hogy a környék egyik épen marad adótornya körül összegyűlnek a helyiek, és a telefonjaikat a torony felé fordítva próbálnak térerőt vadászni. Eszembe jutott róla a World Press Photo 2014-es győztes képe.

  • Meg arról, hogy milyen volt a The Toors első koncertje három lány előtt.

    Meg arról, hogy milyenek voltak a nagymamával ellopott nyarak.

    Meg arról, hogy mitől volt legendás a legendás szilvalekvár negyvenkilencben.

    Meg arról, hogy milyen visszamenni oda, ahol az ember született, de ahonnan az ember eljött, el kellet jönnie, nem azért, mert valami hatalmas kihívásokat látott maga előtt, bár persze azért is, hanem azért, mert ott már nem lehetett lenni, nem lehetett maradni, mert érezte, hogy ennél csak valami jobb lehet.

    És még ki tudja, miről.

    Olvasónaplót csinálok ma, egy-egy Mindeközben-posztban mesélem el, milyen könyveket olvasok vagy olvastam a közelmúltban. Grecsó Krisztián új könyvével kezdem, amit tegnap kezdtem el, miután előrendeltem, majd az előrendelésnek köszönhetően két nappal a bemutató után kaptam meg, Harminc év napsütés a címe, és az első pár tíz oldal után úgy érzi az ember, hogy a Megyek utánad és részben a Mellettem elférsz werkkönyvét olvassa, hogy akkor tessék, innen jöttek a regények, innen hoztam magammal mindet, csak ki kellett csomagolnom, amikor letelepedtem az új életemben, és belaktam nagyjából kényelmessé, és rájöttem ebben a nagyjából kényelmesben, hogy valami hiányzik abból a világból, amit el kellett hagyni, de mégis veled jött. Meg aztán arra még, hogy bár minden ilyen werk olyan lenne, mint ez, magával ragadó, lendületes, olvasmányos (még ha az első fejezete minden fontossága ellenére is nehezen indul, túl móriczosnak érzi az ember).

    Biztos egy nagy adag személyes érintettség miatt is, párhuzamos sorsok meg ilyesmi, de ez a könyv, ahogy a Grecsó-életmű úgy általában, nagyon eltalált. Remélem, nemcsak az első fele - bár egy könyv felénél már nagyon nem lehet tévedni.

  • Tehette fel a kérdést több ezer szaúdi középiskolás a héten, miután az ENSZ-ről szóló résznél a szervezet alapokmányát aláíró Fejszál király mellett ott ült Luke Skywalker mestere is.

    A képen persze (meglepő módon) eredetileg nem volt rajta Yoda, Abdullah al-Shehri, vagy művésznevén Shaweesh tette rá, aki egy a popkultúrát a történelemmel mixelő sorozat keretében készítette el a képet.

    A művész a New York Times-nak elmondta, a sorozat elkészítéséhez akkor jött az ötlet, mikor a sok háborúról és szenvedésről szóló kép után egyszer talált egy olyan fotót, amin Anvar Szadat, volt egyiptomi elnök találkozik Mickey egérrel egy disneyland-i látogatás során.

    Később bukkant rá a Fejszál királyról készített képre, amiről rögtön Yoda jutott eszébe, hiszen mindketten intelligensek, mindkettejüket szerették, emellett pedig Yoda ugyanolyan színű, mint a szaúdi zászló.

    Yoda
    Fotó: Shaweesh / edgeofarabia.com

    Azt ő se tudja, hogy hogy került bele a könyvekbe, de valószínűleg egyszerűen csak senki nem vette észre, hogy ez nem az eredeti kép, erre enged következtetni az is, hogy csütörtökön a szaúdi oktatási miniszter nyilvánosan bocsánatot kért és visszahívatta az összes hibásan kiadott példányt.

    (New York Times)