Amikor már a csicskázás is természetes a Tisztelt Házban, meglepő ezt olvasni
Mármint azt, hogy mi sértette Szabad György akkor még csak leendő házelnök, MDF-es parlamenti képviselő érzékenységét 1990 májusában. (Nem, nem az, hogy egy ellenzéki párt egy törvény aláírása ellen tiltakozott. És nem is az, hogy lekeresztnevezték az államfőt, bár valószínűleg az ő ízlésétől az ilyesmi olyan távol állt, mint egyszeri konzervatívtól a putyini pincsikutyáskodás.)
Hanem az, hogy a Parlament falai között elhangzott egy olyan szó, hogy pozíciómohóság. Jujj, ugye? Nézzék csak:
„A házbizottságban javaslatot fogok tenni tisztelt elnöktársaimnak, hogy bizonyos esetekben éljenek a rendreutasítás, sőt a szómegvonás jogával is. A mai ülésünkön történt, hogy általánosító módon egyik képviselőtársunk - nyilván a vita hevében - úgy minősítette az egyik jelenlevő pártunkat általánosságban, szó szerint
pozíciómohóságot vetve egy pártunk szemére, ami úgy gondolom, nem illik nemcsak az illető párthoz, nem illik a Ház méltóságához...