Japánban kicsit más szinten művelik a halloweeni lámpáskészítést
Japánban szívesen átvesznek és ünnepelnek a maguk módján angolszász jeles napokat, így a halloween, a mindenszentek estéje és a környező napok is kedvelt őszi időszak a japánok számára is. Ilyenkor a belvárosi boltok szezonális dekorációt kapnak, csontvázak, vámpírok, boszorkányok, denevérek rémisztgetik szelíden az embereket midenfelé, a szórakozóhelyek, baráti társaságok tematikus partikat, házibulikat rendeznek, sok lakás, ház ajtajában, ablakában töklámpás világít esténként. Ezekben a napokban (kissé lazán kapcsolódóan) energiafelhasználási és -takarékossági, belföldi-külföldi turisztikai kiállítást és vásárt is tartottak a tokiói Ueno park közepén, félúton az állatkert és nemzeti múzeum között. Itt botlottam november első napján, pénteken, töklámpások helyett csodálatos papírlámpásokba.
Annyit sikerült megtudnom, hogy az elképesztő kézügyességről árulkodó alkotások egy pályázatra készültek, amire amatőrök nevezhették be alkotásaikat. A lényeg az, hogy a 2020-as tokiói olimpiai játékok érmesei speciális japán papírra, mino vasira nyomtatott oklevelet kapnak majd, amit Gifu prefektúra nemzeti örökségnek nyilvánított papírkészítői szállítanak majd. A feladat az volt, hogy ebből, a papíreperfa rostjaiból, ősi technikával készülő merített papírból alkossanak minél különlegesebb papírlámpást, úgy hogy legfeljebb enyvet és fogpiszkálókat használnak a kívánt forma elérése érdekében.
Az eredmények az origamiművészet és az geometrikus-organikus-metabolikus struktúraépítés közti széles mezőn mozognak, némelyik olyan, hogy el se hiszi az ember, hogy kézzel készült tárgyat lát, nem pedig valami 3D-nyomtatóval készült fura objektumot. Emlékszem milyen büszke voltam pár évvel ezelőtt az első, saját kezűleg faragott töklámpásomra (és hogy nem vágtam le közben egyik ujjamat sem), nos, ezek a műalkotások kicsit magasabb színvonalat képviselnek az őszi hangulatvilágítás terén, mint az én csálészájú, két foggal vigyorgó lámpásaim.