Lebilincselő képek az év hazai természetfotósaitól

...Köd utánam Februárban rendkívüli fagy köszöntött ránk Budapesten. Nem volt ritka a -10, -20 fok, s ez nem kímélte az élővilágot sem. A vadkacsák is inkább a meleg csatornavizet választották a fagyos Duna helyett. A felszálló párát még varázslatosabbá tették a felkelő nap sugarai… (Fotó: Simó Szabolcs / GDF SUEZ)

Szeánsz - Az év természetfotója 2012-ben. Daróczi Csaba kapta az Év Természetfotósa díjat is a zsűritől. (Fotó: Daróczi Csaba / GDF SUEZ)

A vihar „…Talán ezért érdemes élni: kiállni a zivatarba, fedetlen fővel, csapzott hajjal, várni az istennyilát és az égzengést, farkasszemet nézni a sötét éggel és a felhőkkel, tudni, hogy Valaki a kezében tart…” Márai Sándor: A négy évszak című verse jutott eszembe, amikor ezt a képet készítettem Magyarországon, Szentpéterfa közelében. Egy nagyon látványos szupercella kialakulásának lehettem szemtanúja ezen az estén. Az érkező vihar hatalmas jégesőt hozott. (Fotó: Németh Máté / GDF SUEZ)

Rajzás 3. díj (Az állatok viselkedése) Egy éjszakai tájkép elkészítéséért mentem a Tázlár melletti buckásba, egy júniusi estén. Világosban beállítottam a kompozíciót, és vártam, hogy besötétedjen. Közben észrevettem, hogy a cserebogarak igen intenzíven rajzanak a területen. Ha már úgyis várnom kell –gondoltam –, miért ne töltsem el az időt hasznosan. 24 mm-es objektívet használtam, amit körülbelül 30 centiméterre állítottam élesre. A gépemre vakut tettem, amit stroboszkóp üzemmódba állítottam, és CTO fóliával láttam el. Az objektív mellé egy kis ledes lámpát illesztettem, aminek 5500 K volt a színhőmérséklete, a gépet pedig 3200 K-re állítottam. Ezután indulhatott a „vadászat”! A keresőlámpával találtam meg a repülő rovarokat, majd utánuk futva próbáltam az előre beállított távolságra megközelíteni őket, és ha ez sikerült, akkor exponáltam. A keresőlámpa fénye miatt a rovarok körül egy kék aura keletkezett, míg a vaku színhelyesen exponálta ki őket. (Fotó: Daróczi Csaba / GDF SUEZ)

Takarítók A felvétel 20 méter mélyen készült Szudánban, a Shaab Rumi nevű merülőhelyen, ahova a szeles idő miatt majd’ egy hétre beszorultunk a hajónkkal. Volt időm a próbálkozásra, hogy közel tudjak menni a „tisztogatóállomáshoz”, anélkül, hogy elmenekülnének a „páciensek”. (Fotó: Előd László / GDF SUEZ)

Szieszta A kép Indonézia keleti részén, Nyugat-Pápuán, a búvár-paradicsomként számon tartott Raja Ampat szigetcsoport Boo Shadow Reef merülőhelyén készült. A merülés vége felé, a sekélyebb zátonytetőn találtuk a fiatal fehéruszonyú szirtcápákat (Triaenodon obesus), amelyek egy nagy táblakorall alatt reggeli pihenőjüket töltötték. Néha kiúsztak egy-egy körre, de mindig visszatértek a pihenőhelyükre. Tizenkét képből álló sorozatból választottam ezt a fotót. (Fotó: Pohl András / GDF SUEZ)

Kukucs! A korlátozott látótávolság miatt végtelennek tűnő tengerifű-mezőkön sok-sok időt eltölthetünk anélkül, hogy állatokkal találkoznánk. Így történt ez azon a merülésen is, amelyen ezt a képet készítettem. Egyszer csak homokfelhő szállt fel a távolban, amit egy békésen legelésző közönséges levesteknős (Chelonia mydas) vert fel maga körül. Annyira belemerült a majszolásba, hogy egyáltalán nem zavarta, ahogy csendesnek éppen nem nevezhető buborékrobajjal megközelítettem. Egy darabig – akkor aztán e csendes óriás félbehagyta az étkezést, és végigmérte alkalmi ismerősét, a csőre szinte érintette a fényképezőgép optikáját védő üveg félgömböt. Egy rövid, ám átható pillantás után visszatért eredeti foglalatosságához, és békésen folytatta az étkezést. Nem is tartottam fel tovább… Egyiptom, Marsa Shouna, 2011. július. (Fotó: Tökölyi Csaba / GDF SUEZ)

Békasors A gólyatöcsről sohasem gondoltam volna, hogy békákat is zsákmányol. Egy nyáron át tanulmányoztam a táplálkozásukat, de csak apró férgeket fogyasztottak. Ezen a délutánon egyikük egy méretes kecskebékát kapott el, és azt olyan elegánsan gyűrte le a torkán, mint amilyen elegáns madár ő maga is. (Fotó: Jakab Sándor / GDF SUEZ)

Ürgesor 2011 nyarán alkalmam nyílt négy napon keresztül ürgéket fotózni. Szerencsémre napközben is felhős volt az ég, így elfogadható fényekben tudtam megfigyelni és fotózni őket, amikor aktívan mozogtak a területen. Az első három nap nem történt semmi említésre méltó, csak habitus-fotókat tudtam készíteni, mígnem az utolsó napon tizenöt másodperc alatt megtörtént az a pár jelenet, amiért az előző három napot végighasaltam köztük. Három ürge összeszaladt, és különböző formációkban álltak pár másodpercig modellt nekem. Ez volt a legérdekesebb póz… (Fotó: Simon Zoltán / GDF SUEZ)

Jelölés Októberben, a párzási időszakban a dámbikák egy központi barcogóhelyen próbálnak minél nagyobb területet szerezni magunknak. Ez az októberi fő találkozóhely, ide jár minden dám a környékről. A bikák a megszerzett területüket szagjelzéssel látják el. (Fotó: Fekete Orsolya / GDF SUEZ)

Szarvas utca 1. díj (Állatok és környezetük) A kép 2012. május 8-án készült – sajnálatos módon éppen előtte egy héttel égett le több száz hektáron a bugaci ősborókás. Azzal a céllal szálltunk fel, hogy ezt lefotózzam. Miután elkészültek ezek a képek, kerültünk egyet Miklapuszta felé is. A legszebb fényekre értünk oda, és annyi volt a jó téma, hogy azt sem tudtam, merre fotózzak. Egyszer csak azt hallom a fejhallgatóban a pilótámtól: „Látod balra a szarvasokat?” Amint megtaláltam őket, három gyors sorozatot engedtem rájuk, és már el is tűntek a keresőből. Ez az egy kép lett éles. (Fotó: Daróczi Csaba / GDF SUEZ)

Rókásítás Egy meleg nyári délutánon madárfotózásból hazafelé tartottam, amikor az úton megláttam egy felém közeledő fiatal rókát. Az út szélén elbújva, cincogással sikerült a közelbe csalni. Ám úgy látszik, a fáradtság győzött az éhséggel szemben, mert miután a róka nem találta a remélt uzsonnát, leheveredett a fűbe, és nagyokat ásítozott. (Fotó: Kurucz Ádám / GDF SUEZ)

Turbulencia A díszes fácánkakas (Phasianus colchicus) – amellett, hogy ezzel lenyűgözze a tojókat – kakatolással jelzi fajtársainak a revírje (az egyes kakasok és háremük fészkelési területe – a szerk.) határait. A mozdulatsor nagyon látványos, amit a madár önkívületben hajt végre. A fotón az utolsó fázis látható, amikor a kakas a szárnyaival lefelé csap. Ilyenkor akkora turbulencia keletkezik, hogy a környéken lévő száraz gaz a levegőbe repül. (Fotó: Jakab Sándor / GDF SUEZ)

Kanyargós A kanyargós szillevéldarázs (Aproceros leucopoda) nevét a lárva jellegzetes rágási képéről kapta. A fiatal álhernyók kezdetben ilyen hullámos rágatokat képeznek szilfák levelein, később már az egész levelet lerágják, a főbb ereket meghagyva. 2,2-szeres nagyítású felvétel fullframe szenzoron. (Fotó: Rahmé Nikola / GDF SUEZ)

Ívek 3.díj (Tájak) Ezt a fotómat 2011 májusában készítettem a csodálatos, dimbes-dombos toszkán tájon. Mivel a teleobjektív, amit használtam, gyönyörűen „összenyomta” a teret, így a sok egymást követő dombtető „tálcán kínálta” a lehetőséget a fotózásra. Egy dolog hiányzott az egész látványból: a megfelelő megvilágítás. Némi töprengés után rájöttem, hogy az idő nekem dolgozik, hisz’ az ellenfény hamarosan bevilágítja az általam kiszemelt ívek tetejét. Így is történt, és ennek köszönhetem, hogy sikerült megörökítenem ezt a felejthetetlen látványt, ami csak néhány percig tartott. (Fotó: Laki Zoltán / GDF SUEZ)

Légitámadás A gyurgyalagok színes megjelenésük mellett látványos viselkedésükkel is kedvelt témát szolgáltatnak. Hazánkba későn, májusban érkeznek meg, a visszatérésük utáni első hetekben különösen élénkek, társaikkal gyakran agresszíven viselkednek. A riválisok összetűzése előtti pillanatban készült képen az akkor még békésen üldögélő áldozatot ellenfele itt éppen a levegőből, zuhanórepülésben támadta meg. Az áldozat az összecsapást követően elmenekült, majd rövidesen visszatérve természetesen revánsot vett. (Fotó: Mérhay László / GDF SUEZ)

Légy-ott 2. díj (Az állatok viselkedése) Egy nyári reggelen, makró-fotós kirándulásom során bukkantam rá a párzó szarvaslegyekre (Trypetolimnia sp.). A makró-objektív segítségével sikerült „intim közelségbe” kerülni a legyecskékhez, és megörökíteni ezt a jelenetet. (Fotó: Mészáros András / GDF SUEZ)

Örvény A smaragd üvegbéka (Centrolene prosoblepon) Costa Rica esőerdeiben él. Éjszaka aktív, a nappalt a levelek között megbújva tölti. Két nappal első találkozásunk után, ismét összefutottam vele, na persze nem véletlenül, tűvé tettem érte az erdőt, míg végül megleltem a nappali búvóhelyét. A kép egy banánféle új hajtásának hengerében készült. Két vakuval átvilágítottam a levelet, a gép beépített vakujának fényével pedig még egy pici direkt fényt is tettem a „modellemre”. Szerencsére a béka biztonságban érezte magát, így nyugodtan kivárta, amíg felállványoztam és beállítottam a gépet és a vakukat – a nedves, sáros környezetben álmosan nézegetett a zöldben. (Fotó: Gődény Csaba / GDF SUEZ)

Glória! 1. díj (Növények és gombák) Pilismaróthoz közeli erdőben fotótémát keresve leltem rá néhány, patak fölé behajoló salátaboglárkára (Ranunculus ficaria). Észrevettem, hogy a mozdulatlan vízfelszínen milyen szépen kirajzolódik a virág tükörképe. Ezután már csak a megfelelő kompozíciót kellett megtalálnom. (Fotó: Kaszás Norbert / GDF SUEZ)

Seregélyhorda és a szélerőműpark Az őszi vonuláskor minden évben rendszeresen kijárok Nyugat-Magyarország és Kelet-Ausztria térségébe seregélyeket (Sturnus vulgaris) fotózni. Ezek a madarak előszeretettel gyülekeznek itt már augusztus közepétől, mivel ezek kiváló bortermelő vidékek. Ha szerencsénk van, olykor több tízezer madár is összeverődik egy-egy rajba. A fotót 2011 októberében Burgenlandban, Ausztria legnagyobb szélerőmű-parkja közelében készítettem. A terület tele van szélturbinákkal és magasfeszültségű oszlopok meg huzalok sokaságával, de a madársereg nagy ügyességgel „vette az akadályt”. (Fotó: Kerekes M. István / GDF SUEZ)

Jin-Jang 1. díj (Kompozíció, forma és kísérletezés) és a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíja 2012 februában egész Magyarországon nagyon nagy hidegek voltak. A folyamatos fagy vastag, de hómentes jégpáncélt alakított ki Nyugat-Magyarországon, a Mosoni-Duna egyik holtágán, ahol így érdekesebbnél érdekesebb jégkompozíciókat, jéggrafikákat sikerült fényképeznem. Pár nappal később a számítógépen nézegettem a képeket, és próbáltam keresgélni bennük az „összefüggéseket”. A képen látható felvétel eredetijét elfordítottam 180 fokkal, és a Jin-Jang szimbólumra hasonlító fedeztem fel a kompozícióban. (Fotó: Kerekes M. István / GDF SUEZ)

Ölyv-karikatúra 2. díj (Az állatok szemtől szembe) és Humoros felvétel különdíj Ezt a képet annak köszönhetem, hogy nem szeretem ideális viszonyok között fotografálni a természetet. Most sem hagyott cserben a megérzésem, amikor olyan napot választottam, amikor az időjárási körülmények enyhén szólva szörnyűek voltak. Két napja hol a hó, hol az eső, hol az ónos eső esett, minden élőlény ronggyá ázott. Dideregtek a madarak, a szarkák sem kötekedtek senkivel, ezt az ölyvet sem piszkálták. Bár engem fölülről védett egy kevés nádszövet, a leshely alja átázott, és a körülmények kezdtek elviselhetetlenné válni. De még hiányzott ez a kép. Mint mindig, most is érdemes volt kivárni! Számomra olyan ez az egerészölyv-fotó, mintha a fajának a karikatúráját hoztam volna létre. Talán egy madarakról szóló rajzfilmben rögtön szerepet kaphatna, mondjuk, egy bárpultnál csendben iszogatva, elázva… (Fotó: Jakab Tibor / GDF SUEZ)

Jeges óceánpart 1.díj (Tájak) Izlandi utunk során egy éjszakát töltöttünk Jökursárlón gleccsertava mellett, ami végül az egyik legfagyosabb esténk volt a szigeten – de megérte! A tavat a Brei∂amerkurjökull-gleccser táplálja, és az arról leváló jégtömböket az áramlatok sodorják ki az óceán partjára. A gleccser folyamatosan zsugorodik, régebben lényegében elérte az óceánt, míg napjainkban a vége már csaknem két kilométerre van a parttól. A környék Izland egyik fő látványossága, a tó, a jeges part és a számtalan árnyalatban pompázó jég sokszor szürreális élményt nyújt. (Fotó: Hackler János / GDF SUEZ)

Tánc az élen A romániai Csalhó-hegységben még a nagy hó sem űzi le a meredek sziklákról a zergéket, hiszen az alacsonyabban fekvő erdőkben farkasok várnák őket. Lenyűgöző látvány, ahogy tériszony nélkül keresik az élelmet, és élik az életüket a Kárpátok és a vadon igazi szimbólumai – a zergék. (Fotó: Nagy Zoltán Gergely / GDF SUEZ)

2. díj. (Ifjúsági kategória) Tavaly télen egy hideg, havas napon reménykedve helyezkedtünk el egy ígéretes szóró közelében. Reményünk beteljesült, az erős fagy és a hó miatt a vaddisznók korán megindultak táplálkozni. Az éhes állatok meglehetősen agresszíven viselkedtek, gyakran egymásnak ugrottak. Az egyik ilyen pillanatot sikerült megörökítenem. (Fotó: Kurucz Ádám / GDF SUEZ)

Partraszállás 1. díj Ifjúsági kategória Idén februárban a rendkívüli havazások és nagy hideg miatt hószünetet rendeltek el Szegeden. Kihasználva az alkalmat, nyomban elindultam, hogy megfelelő fotótémát keressek. Mivel a közlekedés is teljesen megbénult, gyalog mentem át a Belvárosi hídon, s ekkor tárult elém ez a kép. A Tisza jelentős része már be volt fagyva, de az egyik léknél nagy csapat kormorán gyűlt össze, s társaik, a halászat befejeztével folyamatosan partra szálltak, gyarapítva ezzel a létszámot. (Fotó: Vadász Anna / GDF SUEZ)

Csipke-rigó Fenyőrigó csipkebogyót falatoz. Télen sok mindent kipróbáltam, hogy az objektívem elé csaljam e szépségeket. Az alma mellett a csipkebogyó volt a legnépszerűbb a rigók körében. A fotó mínusz 10 fokban készült, az idei havas napok egyikén. (Fotó: Lóki Csaba / GDF SUEZ)

Tánc kékben 1. díj (Az állatok viselkedése) Minden élőlényt szívesen fényképezek, de a boglárlepkék a kedvenceim. Ezt a két lepkét már jó egy órája figyeltem, mert arra számítottam, hogy sikerül a párzásukat lefotózni. Már-már feladtam, amikor hirtelen az egyik letelepedett a földre, a másik pedig körülötte táncolt a levegőben. Ennek a fele sem tréfa, gondoltam, és rádiós vakuval meg egy kis állvánnyal futásnak eredtem. Hasra vágtam magam, és a földön nyugodtan pihenő lepkét fotóztam. Ekkor a másik is odatelepedett mellé. Egy kis idő múlva a szélirány megváltozott, és akkor már én is éreztem azt a rettenetes, szúrós bűzt: valószínűleg egy kan róka, magas ásványianyag-tartalmú vizelete vonzotta az átnedvesedett homokfolthoz a lepkéket. Szerettem volna olyan képet készíteni, ahol a mozgás dinamikáját és egyben lágyságát, könnyedségét is lehet látni, ezért arra a pillanatra vártam, amikor elsuhan az egyik lepke a másik fölött. (Fotó: Jakab Tibor / GDF SUEZ)

Gyülekeznek a varjak A természetben a tél kegyetlen évszak: a varjúcsapatokat ilyenkor a bőséggel található élelemforrások és a nyugalmas éjszakázóhelyek vonzzák a városokba. Hazánkba főleg Ukrajnából érkeznek a nagy rajok, és a városok temetőit, csendes parkjait lepik el éjszakára, ahonnan reggelente táplálékért kilátogatnak a környék mezőire. Ez a kép Szeged külvárosában, a Dorozsmai úton készült, amikor a raj éppen gyülekezett a napi vándorlás után. A varjak szemében a vaku fénye csillant meg. (Fotó: Radisics Milán / GDF SUEZ)

1. díj Napnyugtától napkeltéig Bőgés alatt napközben is aktívak a gímek (Cervus elaphus), de leginkább este „indul be a buli”. A kép az esti gyülekezés idején készült. (Fotó: Fekete Orsolya / GDF SUEZ)

Lebilincselő képek az év hazai természetfotósaitól

Ehhez a cikkhez ajánljuk