Nem lehet valaki csak egy kicsit drogos

Ráckeresztúron, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) Drogterápiás Otthonában kötött a napirend, a reggelit készítő lakónak már 5.50-kor a konyhában kell főznie a kávét. A feladatok a legapróbb részterületig fel vannak osztva, külön felelőse van az ébresztőnek, a kávéfőzésnek, a takarításnak, de a kertben lévő melegház gondozásának is. Összesen 30 drogfüggő férfi vesz részt egyszerre a terápián, ami 12-14 hónapig tart. Ez az ország legrégebbi drogterápiás otthona, most a legfiatalabb lakó 17 éves, a legidősebb 35. Mentoraik, az otthon munkatársai gyógyult szenvedélybetegek. (Fotó: Bődey János / Index)

A cigaretta az egyetlen megengedett szenvedély, de az is szabályozva van. Mindenkinek meghatározott mennyiségű cigarettája és dohánya lehet, a látogatóktól nem fogadhatnak el egy szálat sem. Nulltolerancia van mindenfajta szerhasználattal szemben, az elvonást nem segítik semmilyen gyógyszeres kezeléssel, a minimálisan nyugtató hatású citromfű tea az egyedüli segítség. Az egyik, korábban heroinista mentor szerint ugyanis mindenkinek meg kell élnie a leszokással való fájdalmat. Átmenet nincs, „nem lehet valaki csak egy kicsit drogos”. Az agresszió minden formája tiltott a terápiás otthonban, az egyik lakót korábban azért küldték haza, mert játékból birkózott és monoklija lett. (Fotó: Bődey János / Index)

A függők úgy kerülnek ide, hogy saját környezetükben, vagy orvosoktól hallanak a nyolcvanas évek óta működő rehabilitációs intézményről. Aki eldöntötte, hogy belevág, el kell mennie a Csaba utcai Válaszút Drogkonzultációs Irodába, ahol mindenben segítik.A házba várólista van, akár három hónapot is várni kell a bejutásig, de addig is elkezdődik az előgondozás, amelynek nem feltétele a szermentes élet. A ráckeresztúri otthon teljesen szermentes, viszont semennyire sem zárt, bárki bármikor, önszántából elhagyhatja a terápiát, és a ház munkatársai is dönthetnek úgy, hogy valaki nem alkalmas a terápiára. Minden lakó terápiás szerződésben vállalja, hogy az otthon szabályai szerint él. Kezdve attól, hogy elfogadja a nála akár 15 évvel fiatalabb lakótársát felügyelőnek, odáig, hogy nincs nála a mobiltelefonja, hogy nem nézhet tévét, és a terápiában aktívan, őszintén és drogok nélkül vesz részt. (Fotó: Bődey János / Index)

A sikeres terápia nagyjából egy év. Általában hétfőnként érkeznek az új lakók, akik egy hétig, az „orientáció” időszaka alatt csak ismerkednek a programmal, a szabályokkal, kötelezettségekkel. Az első héten a többiek folyamatosan körülveszik, igyekeznek elterelni a figyelmét, ez az elvonás legnehezebb időszaka. Van, aki már az érkezése napján távozik. A következő három hét a próbaidő, ennek a végén, tehát egy hónappal érkezés után dől el, hogy véglegesítik-e az érkezőt. Ha igen, első fázisba lép, ami nagyjából három hónapig tart, ez a legszigorúbb izoláció és a legtöbb lemondás időszaka. Csak kísérővel hagyhatja el az otthont, csak a település határain belül maradhat, a látogatás, telefonálás is tilos. A második fázist legkorábban négy hónappal érkezése után érheti el, ekkor már háromszor egy napra hazamehet egyedül, és ha ezek a kimenők sikeresek, akkor a harmadik egynapos eltávozás után otthon is aludhat hétvégén. A harmadik fázisban már hetente hazamehet. A fázisváltásokhoz komoly, 18 kompetenciát felölelő feltételrendszernek kell megfelelni és szintfelmérőt is kell tennie, ahol számot kell adni a terápiában való előrehaladásról, és a közösségi részvételből is. Akinek például nincs elég megosztása, tehát nem beszél nyíltan, mélyen és őszintén azokról a problémákról, amik miatt anyagos lett, nem léphet tovább. (Fotó: Bődey János / index.hu)

Hétköznap 17 órától és hétvégén a szabadidőt sporttal, zenéléssel, olvasással, számítógépes játékokkal töltik. Van kosárlabda-pálya, focipálya, minden évben szerveznek bicikli- és kenutúrákat is, ezzel enyhítik a lakók legnagyobb nehézségét a terápiában, ami az, hogy nyitottsága ellenére mégis nagyon zárt. Egy helyben vannak, elszakítva korábbi környezetüktől. A legjobb dolognak az őszinteséget és az elfogadást tartják a terápiában. „Egész életünkben hazudtunk, átvertünk mindenkit, akár családtag, akár ismerős, azokat bántottuk meg legjobban, akik szerettek minket” – mondta az egyikük. (Fotó: Bődey János / index.hu)

Zoli 30 éves, a terápia első fázisában van. Általános iskolás volt, amikor az ikertestvére leesett egy fáról, aki annyira megütötte magát, hogy megvakult. Az édesanyja egyedül nevelte őket, és ikertestvére sérülésétől kezdve Zolira sokkal kevesebb figyelem hárult. Fűvel és alkohollal kezdte, majd intravénás droghasználó lett, 16 évig folyamatosan ivott és drogozott. Nem részletezte, hogy mit, csak annyit mondott, hogy mindent. Idegenforgalmi iskolába és szakács iskolába is járt, de a drog- és alkoholfüggés miatt egyiket sem tudta elvégezni. Később mosogatófiúként, pizzafutárként dolgozott, de mindenhonnan kirúgták, úgyhogy bűnözésből szerzett pénzt. Leütéses rablásokban vett részt, az anyját, rokonait is meglopta. Egyszer egy 20x2,5 méteres graffitit festett az Astoriára. Az otthonban mindenkinek van egy speciális felelősségterülete, övé a melegház, ahol paprikát, paradicsomot, hagymát ültet és kertészkedik. Ezen kívül egy Gorkij színdarabot próbál többekkel a házban, és rendszeresen jár fizikoterápiás kezelésekre a közeli kórházba a karja miatt.A ráckeresztúri terápia előtt másfél évet Ausztriában, Spanyolországban és Németországban töltött tarhálással, rablásokkal, lopásokkal és drogozással. A 16 évnyi, folyamatos szerhasználat miatt egyre rosszabbul volt, és látogatóba jött vissza Budapestre, még a visszaúti vonatjegye is megvolt, amikor kiderült a Válaszút Drogkonzultációs Irodában, hogy egy hét múlva kezdhetné a terápiát Ráckeresztúron. Meghozta a döntést, három hónapja van az otthonban. Nem ez az első terápiája, egy másik helyen az akkori rekordja a mostaninál kevesebb, 62 nap absztinencia volt. „Aki visszaesik, azért esik vissza, mert a terápia után nem tud olyan védett környezetbe kerülni, mint amilyenben az otthonban van” – mondja. Nem tartja a családjával a kapcsolatot, nem is látogatják. A védett környezetet ő külföldön látja megvalósíthatónak, ezért kész terve van arra, hogy miután befejezte a terápiát, megpróbál egy darmstadti nappali melegedőben dolgozni, ahol korábban hajléktalanként megfordult. „Másik ország, új élet.” (Fotó: Bődey János / index.hu)

Az otthon üzenete ez: „A drogfüggőséget olyan betegségnek és rabsági helyzetnek tartjuk, mely az ember egész egzisztenciáját érinti, s messze túlmutat a drog biokémiai hatásmechanizmusain. A drogprobléma nem egyetlen meghatározója a drogos személyiségének, hanem jelzést ad arról, hogy a személyiség beteg. Ha csupán "leszoktatjuk", méregtelenítjük, de nem tanul teljesen új életvitelt, akkor csak időlegesen segítettünk. Egy ember élete több mint, hogy drogokat használ, a test és lélek gyógyulása, így gyógyítása is elválaszthatatlan egymástól.”A terápiás folyamat és a napirend ebben a rendszerben működik, mindenkire rá van bízva, hogy melyik nap érzi úgy, hogy kész a „teherletételre”, amikor egy őt régóta és mélyen kínzó problémát oszt meg a többiekkel. (Fotó: Bődey János / index.hu)

Az otthon legfrissebb statisztikái a 2011-es állapotokat ismertetik. Abban az évben 71-en fordultak meg a házban, közülük legtöbben (21-en) valamilyen stimuláns drogot, tehát kokaint, amfetamint, speedet, ectacsy-t használtak. 16-an politoxikománok, 12-en marihuána-, 8-an ópiát, 5-en pedig dizájnerdrog-függők voltak. 2010-ben viszont a dizájnerdrog-függők voltak legtöbben. (Fotó: Bődey János / index.hu)

„Fal van előtted. Olyan nincs, hogy valaki mindig mindenben jó, pedig mintha te így gondolnád. Keveset tudunk rólad, pedig sok van benned, alfa hím lehetnél. Kevés a megosztásod, arra bátorítanálak, hogy nyiss az emberek felé” – mondja az egyik lakó a másiknak a kiemelésen. Minden nap a délutáni csoportfoglalkozáson egy lakót kiemelnek, ami azt jelenti, hogy ő összefoglalja érzéseit, céljait, motivációit a terápiával kapcsolatban, hogy honnan érkezett, és merrefelé tart. A kiemelés végén minden lakó szóban és írásban őszintén és nyíltan, de támogatóan véleményezi a kiemelt magatartását, és terápiás részvételét.Mindenkinek van saját mentora, és minden fázisnak minden nap van csoportfoglalkozása. A beszélgetések egyénileg és csoportosan zajlanak, közösségi programok keretében, és a legfontosabb és sokat hangsúlyozott érték egymás elfogadása, tisztelete és az őszinteség. Akárki szólal meg, mondandója végén mindig hangos „kösz”-t mond a többieknek, akik egyszerre és hangosan vágják rá, hogy „kösz”. (Fotó: Bődey János / index.hu)

Attila 21 éves, a terápia második fázisában van. Nyolc hónapja van az otthonban, előtte három hónapot volt kórházban, annyira leépült a szervezete a rendszeres speedezéstől, kokainozástól és szívástól. Öngyilkossági kísérlete után a kórházban javasolták neki, hogy vegyen részt a ráckeresztúri terápián. Az ötödik kerületben él, a szülei jómódúak, 12 évesen az általános iskolai sulibulin kínálták meg először fűvel, ami annyira megtetszett neki, hogy azonnal rákapott. „Nem nagyon volt átmenet, 13 éves koromtól már saját magamnak vettem, rendszeresen szívtam. Ha a szüleimtől nem volt pénzem, rablásból csináltam, meg uzsorát adtam másoknak” – mondja Attila. A családja rendszeresen látogatja, kivéve a 9 éves öccse, de ő csak azért nem, mert Attila nem akarja, hogy a kisfiú „harminc drogos közé jöjjön”. Ő már hazajár rendszeresen hétvégenként, legutóbb kihúztak neki egy csíkot a barátai, de azt mondja, fel sem merült benne, még a sóvárgás szintjén sem, hogy felszívja. Már most több állásajánlata van a családján keresztül, ha végzett a terápiával, de leginkább tanulni szeretne. A szakmája sírköves-épületszobrász-kőfaragó, de szívesen befejezné az érettségit is, és a fodrász iskolát is, amit korábban elkezdett, és abbahagyta a drog miatt. (Fotó: Bődey János / index.hu)

Azt otthon állami normatívát is kap, de elsősorban a Magyarországi Református Egyház tartja fenn. Saját lelkészük és kápolnájuk is van, ahol istentiszteleteket tartanak, és a napirend része minden este az áhítat és csütörtökönként a Biblia óra. Az otthont létrehozó és működtető stáb tagjai mind keresztények. A vallási hovatartozás vagy életgyakorlat azonban nem feltétele sem a felvételnek, sem a programban maradásnak. A keresztény hit lehetőség, de senkinek sem kötelező. A terápiás szerződésben viszont vállalják a lakók, hogy a Biblia-órákon és istentiszteleteken részt vesznek. (Fotó: Bődey János / index.hu)

Rajzold le, milyen virág szeretnél lenni! A terápia része a művészetterápiás csoport is, az otthonnak saját műhelye van, ahol festeni, barkácsolni lehet. Karácsonykor a lakók saját készítésű tárgyakkal ajándékozzák egymást. A szentestét még az a lakó is az otthonban, a többiekkel együtt tölti, aki amúgy hétvégenként hazajárhat. (Fotó: Bődey János / index.hu)

2011-ben a legtöbb lakó 29 és 36 év közötti volt, de az utóbbi években egyre több a fiatal, elsősorban a dizájnerdrogok elterjedése miatt. A legfiatalabbak (a 16 és 21 év közöttiek) 2011-ben 21-en, 2010-ben 15-en, 2009-ben csak 13-an voltak. (Fotó: Bődey János / index.hu)

A ráckeresztúri otthonba 16 éves kortól érkezhetnek a lakók, és csak férfiak vehetnek részt a terápián. (Fotó: Bődey János / index.hu)

Ottó 21 éves, kokainista, másodszor van a házban, még csak egy hónapja jött. Korábban egyszer hazaküldték, mert nem látták eléggé elkötelezettnek a terápia iránt, de kivárta a várólistát és most újra megpróbálja. Hétévesen gyermekotthonba került, azt mondja azért, mert a szülei nem voltak olyan helyzetben, hogy fel tudják nevelni. 18 éves korában került ki az állami gondozásból, akkor négymillió forint életkezdési támogatást kapott. Teljes egészében kokainra költötte. „Addigra a szüleim is összeszedték magukat, vettek nekem egy lakást a hetedik kerületben, fogalmuk sem volt arról, hogy drogozok. Mivel volt pénzem, nem érdekeltek a dizájnerdrogok, mondták, hogy ezer forint a kristály, gondoltam, ilyen olcsón az már régen rossz. Három évet kokainoztam a négymilliómból. Elkezdett érdekelni a heroin, hosszan kerestem olyat, ami minőségi anyag, meg is találtam, és túladagoltam vele magam. Belőttem, és akkorára nőtt az erem, mint a fejem. Elvesztettem az eszméletem, kihánytam két liter vért. A szüleim rám törték az ajtót, a felépülésem fél év volt utána. Tényleg nagyon kicsin múlt, hogy nem haltam meg. Újra kellett tanulnom beszélni, olvasni, írni, mindent.” (Fotó: Bődey János / Index)

Minden este fociznak a lakók, a sportesemények megszervezésének is külön felelőse van. (Fotó: Bődey János / index.hu)

A terápia utolsó egysége a harmadik fázis, aki elérte ezt a szakaszt, a házban irányító szerepet kap, és mivel minden hétvégén hazajár, megkezdődik a leválás a házról és az otthoni és támogatói kapcsolatok kiépítése. A ház legfelelősségteljesebb, egyszersmind a legnagyobb kihívást jelentő területe az öregfiú-irodavezető. Ezt a posztot mindig egy harmadik fázisos lakó tölti be. Ő a ház feje. A fázist - és a terápiás programot - a 45 napos kiléptető fázis zárja, ezt követően mindenkinek lehetősége van arra, hogy az utógondozást végző Függőhíd Csoport heti csoportfoglalkozásán vegyen részt.Aki elvégzi a terápiát, jó eséllyel felépül. Sokan azonban megszakítják, nagyjából fele-fele arányban vannak a 12-14 hónapos terápiában végig résztvevők és a megszakítók. Az otthon nyilvántartása szerint 2011-ben összességében valamivel többen estek vissza, mint ahányan meggyógyultak. 19-en épültek fel és 25-en estek vissza. A felépülők nagy része (15 fő) végigcsinálta, a visszaesők nagy része (22 fő) félbeszakította a terápiát. Tehát azok, akik végigmentek az otthon által vezetett úton, nagy eséllyel drogmentes életet élnek tovább. (Fotó: Bődey János / index.hu)