A Namib-sivatag homokdűnéi között épült meg Afrika első villamosa és röntgenállomása is. Kolmanskop lakosait a gyémánt vonzotta a perzselő napsütés és a gyötrő szárazság vidékére, ahol uszodát, jéggyárat, kaszinót építettek, az ivóvíz ezer kilométerről, a pezsgő pedig Franciaországból érkezett. A pénz nem jelentett akadályt. Aztán a lelőhelyek kimerültek, és hirtelen minden megváltozott.
Egy párizsi fotós, Romain Veillon a sorsára hagyott épületek nagy hódolójaként kereste fel Kolmanskopot, Namíbia híres szellemvárosát, hogy elkészítse Sands of Time című sorozatát. Az egykor rendkívül gazdag bányászfalu a 20. század elején nőtt ki a magyarországnyi területű és rendkívül száraz Namib-sivatag közepén, majd alig ötven évvel később végleg el is néptelenedett. Kolmanskop mérhetetlen gazdagságát – és egyben létrejöttét – az itt feltárt gyémántlelőhelynek köszönhette. A legenda szerint állítólag annyi gyémántot rejtett az itteni homok, hogy éjszakánként csupán a hold fénye is elegendő volt ahhoz, hogy valaki alaposan meggazdagodjon. A sivatagi fényűzés azonban nem sokáig tartott, Kolmanskop kiürült, és a területet ismét a természet erői vették birtokba – most már, úgy tűnik, mindörökre.
Romain Veillon képei egy Nikon D800-as fényképezőgéppel, és csupán nagyon finom szerkesztéssel készültek, csaknem hatvan évvel azután, hogy az egykor virágzó bányaváros végleg elnéptelenedett.
Kolmanskop Namíbia déli részén fekszik, Lüderitz kikötővárostól csupán néhány kilométerre. A település neve magyarul nagyjából annyit tesz "Coleman dombja", ami csupán egy egyszerű utalás egy Johnny Coleman nevű fuvarosra, aki egy homokvihar során a településsel szemközti emelkedőn hagyta el ökörfogatát. (Fotó:
Romain Veillon)
A város története 1908 áprilisában kezdődött, amikor egy fekete munkás, Zacharias Lewala gyémántot talált a közelben. A zsákmányt megmutatta felettesének, a német August Stauchnak, aki asztmája miatt, orvosai tanácsára választotta a száraz sivatagi levegőt. Miután bebizonyosodott, hogy a terület egyáltalán nem szűkölködik gyémántban, számos honfitársa telepedett itt le. (Fotó:
Romain Veillon)
A német bányászok a vidéknek a Sperrgebiet, azaz a tiltott övezet nevet adták, majd rövidesen megindult a gyémánt felderítése is. A hamar meggazdagodó telepesek Kolmanskopot a német kisvárosok mintájára építették fel, így a házak jegyei is a messzi hazájukra emlékeztethették őket. (Fotó:
Romain Veillon)
Legvirágzóbb napjaiban Kolmanskopot több mint 1200 fő és 700 család lakta. A szellemvárosban ma már nyoma sincs emberi életnek. (Fotó:
Romain Veillon)
Hiába épült a település a sivatag közepén, volt saját kórháza, iskolája, hentese, péksége, kaszinója, bowlingterme, de még önálló erőműve, jéggyára, sőt uszodája is! (Fotó:
Romain Veillon)
Kolmanskopot vasút kötötte össze Lüderitz kikötőjével, itt épült Afrika első villamosa, valamint a déli félteke első röntgenállomása is. A helyi röntgenkészülék első számú feladata az volt, hogy ellenőrizze, az itt dolgozó bányászok nem nyeltek-e gyémántot. (Fotó:
Romain Veillon)
A medencét azért építették, hogy a hőségben is szakadatlanul dolgozó bányászok kellemes körülmények között pihenhessék ki és hűtsék le magukat. A vizet az Atlanti-óceánból nyerték, amihez mintegy 28 kilométer hosszú csővezetékrendszert vezettek el a partokig. (Fotó:
Romain Veillon)
Mivel a medence vize sós volt, az ivóvíz a csaknem 1000 kilométerre fekvő Fokvárosból érkezett, a pezsgőt pedig az észak-franciaországi Reims városából importálták. (Fotó:
Romain Veillon)
"Számomra ezek az ajtók az elkerülhetetlenül múló idő szimbólumai, amik arra emlékeztetnek, hogy Kolmanskop hamarosan nem lesz többé" – mondja a képekről a fotók készítője, Romain Veillon. (Fotó:
Romain Veillon)
Kolmanskop – a gyémántlelőhelyek kimerítésével – az első világháború után indult hanyatlásnak, majd 1954-ben végleg elnéptelenedett. Épületeit azóta fokozatosan lepi be a homok, és a természet erői is folyamatosan pusztítják. (Fotó:
Romain Veillon)
Kolmanskopot az elmúlt évtizedekben több stáb is felkereste: itt vették fel az 1992-es Porforgatag, a 2000-es A király él című filmek, valamint a gyönyörűen fényképezett Baraka folytatásának, a Samsarának is egyes jeleneteit. Ezenkívül forgattak még itt BBC-dokumentumfilmet és több tévésorozatot is. (Fotó:
Romain Veillon)
A szellemvárost nemcsak a filmesek, hanem a fotósok is kedvelik: Tim Walker divatfotós például Kolmanskopban fényképezte le a főleg modellként, de énekesnőként is ismert Agyness Deynt a Vogue angol kiadásának 2011. májusi számához. A képeken feltűnik két párduc, egy bennszülött és Deyn feneke is. (Fotó:
Romain Veillon)
"Ezek a fényképek tökéletesen képviselik, mit is próbálok ezekkel az elhagyatott helyekről készült fotókkal érzékeltetni" – magyarázza képeit Veillon. "Azt ami egykor volt, és ami többé már nem létezik. Hogy az emberek csupán átutazók a Földön, és mindig a természeté az utolsó, döntő szó." (Fotó:
Romain Veillon)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon