Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Így összegzi fiatalkori élményeit az egykori dél-koreai jakuza, aki az elkerülhetetlennek tűnő halál elől Japánba menekült. Jang Szüngu (Yang Seung-woo) felhagyva a gengszterélettel nyelvet és fotózást tanult, majd hazautazott és újra felkereste társait, hogy képein keresztül mutathassa be a jakuzák nőkben, alkoholban és vaskos pénzkötegekben gazdag világát.
A saját múltját és ifjúkorát idéző munkákat The Best Days (azaz A legjobb napok) címmel válogatta egybe, majd könyvformátumban is megjelentette. Főszereplői meztelen, távol-keleti nők és bajtársias viszonyt ápoló, tetovált jakuzák, akiket a külvilág talán még sohasem látott ennyire közelről. Ám a veszélyes életet élő maffiózók nem mindegyike élheti meg az időskort, és a barátoknak olykor búcsút kell inteni. „Ezek a képek az életet és a halált is ábrázolják” – meséli a fotós a fekete-fehér felvételekről, amelyek egyúttal a pénz, a hatalom és a szexualitás világát is bemutatják.
Jang Szüngu 48 éves, a dél-koreai Gvangdzsuban (Gwangju) született, és egészen harmincéves koráig a helyi jakuzák életét élte. 1996-ban Japánba menekült, ahol két iskolát is elvégzett. A bordélyok világát és a gengszteréletet feldolgozó képek zömét 2004 és 2006 között, a szülőföldjén tett alkalmi látogatásai során készítette, amikor már közel tíz éve élt az új hazájában. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
A fotóst két tényező motiválta abban, hogy szakítson a koreai jakuzák világával: az egyik, hogy megtanuljon japánul, a másik, hogy még idejében megmeneküljön a jakuza-életpálya egyik gyakori velejárójától, a haláltól. Ezen a képén épp az örömlányok bérét számolják ki. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
A szakma egybehangzó véleménye szerint Jang Szüngu képeinek legnagyobb erénye, hogy egy valódi bennfentes, egy egykori jakuza szemszögéből örökítik meg a látottakat. Abba engednek betekintést, amit egy külsős egyébként nem láthatna, így a Best Days egyben egy vizuális vallomás is a saját múltjáról. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
A képeken négy korábbi, egykor legközelebbi bandatársa jelenik meg, akikkel máig jó viszonyt ápol. Talán emiatt is lehetséges, hogy mindannyian belementek abba, hogy dokumentálják a mindennapjaikat, még ebben az olcsó bordélyban is. „Vagy amiatt, mert én voltam a legerősebb a bandában!" – viccelődik utólag a fényképész. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
A fotós saját magát is megörökítette egy régi barátja sírjánál, aki többévnyi börtönbüntetés után, nem sokkal a szabadulását követően, öngyilkosságot követett el. „Nem voltunk valami jófiúk" – emlékezik vissza fiatal éveikre. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
„Egy barátom meghalt, és nemcsak a többi fiú fogja őt elfelejteni, hanem idővel én is. Keresni kezdtem egy fényképet róla, hogy emlékezzem az arcára, de nem találtam. És előbb-utóbb én is elmegyek majd. Ezért kezdtem készíteni ezeket a képeket" – meséli Jang Szüngu. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
Önarckép a kádban. A jakuzák által látogatott bordélyházakban a lányok nemcsak szexuális szolgáltatásaikkal, hanem fürdővel, masszázzsal és arcpakolásokkal is kényeztetik a jellegzetesen tetovált férfiakat. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
Az egyik jakuza fia meghajolva tiszteleg szülei előtt, katonai kötelezettségei megkezdésekor. A jakuzatársadalomnak a tisztelet és a hűség ugyanolyan fontos sajátossága, mint a rettegésben tartás. Vagy mint a jelen gondozása és a múlt ápolása. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
Amikor Jang Szüngu Japánból visszatért Koreába, régi barátai elsőként egy örömlánnyal lepték meg, akinek az volt a feladata, hogy ideig-óráig szórakoztassa a hazalátogató vendéget. A fényképész szerint a hölgy nem volt különösebben szép. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
A jakuzák nemcsak védelmi pénzt szednek, hanem szigorú rendet is tartanak az utcákon, és mivel még a bűnözők is tartanak tőlük, tevékenységük egy részét még a rendőrség is hasznosnak találja. Az sem véletlen, hogy a lakosság egy része valóságos rocksztárként tiszteli őket. Úgy tartják, léteznek olyan ügyek és problémák, amelyeket rajtuk kívül senki más nem tud megoldani. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
A képeiből áradó nosztalgia ellenére Jang Szüngu nem szeretne visszatérni Koreába, Japánban viszont művészként határozottan nehéz megélnie, alkalmi munkákból igyekszik fenntartani magát. Azt mondja, szívesen elköltözne innen is, aztán hozzáteszi: sosem volt könnyű az élete. (Fotó:
Yang Seung-woo / Zen Foto Gallery)
kiadó: Zen Foto Gallery
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon