A texasi nőknek olyan a pisztoly, mint a levegő

A fotós Houstonban nőtt fel, és ahogy a könyv mellé írt véleményében mondja, már a kezdetektől egyértelműen részese lett a civil fegyveres kultúrának: az apja például pisztolyt tartott az éjjeliszekrényen, hátha valami probléma lesz, míg alszanak. A családban több fegyver is volt, Calton és két húga már gyerekkorukban megtanulták kezelni a sörétes puskát, és rendszeresen jártak ki elhagyatott helyekre azért, hogy konzervdobozokra lőve gyakoroljanak célozni. Mint mondja, ha valami, ez mindenképpen közös benne és a nőkben, akiket lefotózott.

Felnőttként aztán már csak minimális szerepet játszottak az életében a fegyverek, de egy idő után észrevette, hogy vonzódik a témához, több korábbi könyvében is fegyverekkel kapcsolatos témákat dolgozott fel. A Concealed (ez a fegyver rejtett viselési módjának angol megfelelője) című könyvvel az volt a célja, hogy bemutassa, mit is jelent a fegyverkultúra a mindennapokban, milyen szerepet tölt be az átlag texasi nők életében a pisztoly, amit sokan mindig maguknál hordanak, akár a táskájukba rejtve, akár a derekukon lévő tokba dugva.

Calton a fotósorozat elején még nem hordott fegyvert, de mint írja, a projektben részt vevő nők történetei miatt ő maga is fegyverviselővé vált. A texasi törvények alapján nem kell különösebb jogi macera ahhoz, hogy valaki folyamatosan fegyvert hordjon magánál, ki kell ugyan váltani egy engedélyt, de nem kell indokolni, ha valaki ilyesmiért folyamodik a hatóságokhoz. Egy kikötés van: a fegyvert rejtve kell viselni, vagyis vagy a ruhának kell eltakarnia, vagy egy táskában, esetleg a kocsi csomagtartójában kell hagyni, ha az ember magával akarja vinni a lakásán kívülre is.

A bűnmegelőzési statisztikák alapján a nők fegyverviselése nem sikertörténet. Sok esetben az otthon önvédelmi fegyvert tartó nőket a saját pisztolyukkal lövik meg. Sőt, egyes számítások szerint önmagában a fegyver jelenléte egy háztartásban megsokszorozza annak az esélyét, hogy egy családi vita fegyverrel elkövetett, súlyos sérüléssel vagy emberöléssel végződő esetté durvul. Ennek ellenére csak 2014-ben 67 ezer nőnek adtak ki rejtett fegyverviselésre szóló engedélyt.

A fotósorozat elkészítéséhez tehát bőven volt alany, és a modellek nem féltek megmutatni, hogy ők is a fegyveres kultúra részei. Calton hamar felismerte, hogy az azonos neveltetésben felnőtt férfiak és nők ugyanolyan természetességgel kezelik a tényt, hogy fegyver van náluk. Az életük része, tudják, mit kell tenni a fegyverekkel, és mint mondják, ha kell, gondolkodás nélkül meg is tennék.

Az, hogy ki milyen fegyvert használ, illetve hol tartja azt, szinte mindenkinél eltért. Volt, aki a kisméretű, kompakt félautomata pisztolyokat szerette, de bőven akadtak kisebb-nagyobb revolverek is. A fényképeken az is látszik, hogy az övbe dugva, a táskába rejtve vagy épp a párna alá csúsztatva is tartanak fegyvereket Texasban. Az egyik fénykép szereplője szerint „egy a matrac alá dugott Glock több biztonságérzetet adott, mint egy jó zár, egy riasztórendszer, vagy épp a fiúm”. Többen is elmondták Caltonnak, hogy a fegyver nemcsak azt az érzést adja, hogy meg tudják védeni magukat, de nyugodtabbnak és keményebbnek is érzik magukat, ha tudják, elérhető közelségben van a fegyverük.

Calton visszautasítja, hogy a texasi nők fegyvermániások lennének. „Mindannyiuknak megvan a saját története arra, miért tart magánál fegyvert. Volt valami komolyabb probléma az életükben, esetleg fenyegették őket, vagy akár a munkájuk miatt van rá szükségük.” Egy italüzletben és más, rendszeresen megtámadott helyeken eladóként dolgozó nő szerint a saját fegyvere adja meg a biztonság és az erő érzetét az életében, de egy szexshop eladója sem véletlenül hord magánál két fegyvert is.

Mások egyszerűen veszélyes, vadállatokkal teli helyen élnek, és az mindegy, hogy a környéken ólálkodó pumákra vagy a bipoláris, erőszakos sógorra gondolunk. „Számomra nem is kérdés a fegyverviselés” – nyilatkozta Calton a könyv megjelenése kapcsán. – El sem tudom képzelni, milyen lehet egy betörőt pusztán szavakkal lebeszélni arról, hogy meggyilkoljon engem vagy a szeretteimet.”

A fegyverviselést támogató és bíráló szakemberek véleményét vizsgálva elmondható, hogy a téma egyszerre támadható és védhető minden irányból. A fegyvertartást helyeslők szerint egy jól képzett és gyakorlott lövő sokkal hatékonyabb tud lenni bizonyos esetekben, és sokszor azt hozzák példának, hogy azokban az esetekben, amikor egy fegyveres ámokfutót civilek állítottak meg, általában 2,3 ember hal meg a gyilkos lelövése előtt, míg ha ugyanezt a feladatot a rendőrök (vagy az ámokfutó saját maga) végzik el, 14,3 ember hal meg egy-egy esetben. Gyakran idézett adat az is, hogy 89 százalékkal csökkentek a betörések egy georgiai városban, Kennesaw-ban, amikor 1982-ben hoztak egy törvényt, ami előírta, hogy minden háztartásban kell lennie legalább egy fegyvernek.

A másik oldalon nem is feltétlenül a fegyverek adott esetben pozitív hatásait vitatják, sokkal inkább azt akarják kiemelni, hogy a fegyverek jelenléte általában visszafordíthatatlan károkhoz vezet. Alig pár hónapja jött hír egy kétéves kislányról, aki az anyja táskájában turkálva elsütötte az ott csőre töltve tartott pisztolyt, halálosan megsebesítve ezzel a saját anyját.

Az ellenzők ráadásul kiemelik, hogy a statisztikákban nem lehet látni azt, hogy a nőknek nagyobb biztonságot adna egy fegyver a mindennapokban. Sőt, inkább az derül ki, hogy míg néhány esetben valóban segíthet egy fegyver, inkább csak az enyhébb esetek eldurvulását hozza, ha egy adott helyzetben előkerül egy pisztoly. Az otthon tartott fegyver ellen szól az a 2010-es adat, ami szerint a férfiak által elkövetett gyilkosságok áldozatául esett nők 52 százalékát lőfegyverrel ölték meg, vagyis minden egyéb elkövetési módnál gyakoribb, hogy egy nőt a saját barátja vagy férje lője le. A családon belüli erőszaktól szenvedő nőket nyolcszor valószínűbb, hogy megölik, ha van fegyver a háznál.

A támogatók erre rendszerint azt az adatot hozzák, hogy egy frissebb felmérés szerint évente mintegy 200 ezer esetben történik az az USA-ban, hogy nők fegyverrel védik meg magukat (ebben az is benne van, amikor a nem használják a pisztolyt, csak előveszik, és a támadó elmenekül).

Még ha ez igaz is, érdemes megnézni néhány másik statisztikai adatot. Például hogy 1979 és 2010 között 119 079 kisgyerek és tizenéves halt meg fegyverhasználat miatt. Ez több, mint ahány amerikai katona elesett a vietnami, a koreai, az iraki és az afganisztáni háborúban összesen.