Három ember, aki nagyon sok ember haláláért felelős. Mao Ce-tung, kínai kommunista vezér balra, Pol Pot középen, és a Vörös Khmer harmadik számú vezetője, Ieng Sary, hivatalos megnevezésén Hármas Számú Testvér (Pol Pot volt az Első Számú Testvér) jobb oldalon. A Pol Pot vezette kommunisták 1968-ban hirdettek polgárháborút az addig királyságként működő országban, Kína és az észak-vietnami kommunisták, a vietkong aktív segítségével. A királyt, Norodom Szihanukot sikerült is elmozdítani a hatalomból, ironikus módon egy amerikaiak által támogatott puccsal, 1970-ben. Ekkor egységkormány alakult, amiben a vörös khmerek is részt vettek. Amikor a szomszédos Vietnamban 1975-ben a kommunisták elfoglalták Saigont, a vörös khmerek Kamodzsában is elérkezettnek látták az időt a hatalomátvételre. (Fotó: AFP)

Vietkong hadifogyoly két kambodzsai katona társaságában. Bár az észak-vietnamiak eredetileg szoros szövetségesei voltak a Vörös Khmernek, a hatalomátvétel után nem sokkal háború tört ki a két ország között. A kambodzsai népirtás egyik vezérelve a khmer etnikum felsőbbrendűsége volt, így rengeteg vietnami is áldozatul esett a tisztogatásnak. Sokan menekültek át Vietnamba, és megesett hogy az őket követő vörös khmer csapatok egész falvakat irtottak ki a határ túloldalán. A háború végül a kambodzsaiak területi követelései miatt tört ki, akik a kezdeti előrenyomulás után védekezésbe szorultak, és végül 1979-ben elvesztették a fővárost is. Pol Pot rémuralma így négy éven át tartott. (Fotó: - / AFP)

A Vörös Khmer gazdasági alapelve dermesztően hasonlított a mai Észak-Koreáéra: totális önellátás (még a külföldről származó maláriagyógyszerek behozatalát is betiltották, ami sok százezer ember halálát okozta), minden erőforrás mezőgazdaságra koncentrálása, minden elpusztítása, ami az iparral, a nyugattal kapcsolatos. Eltörölték a kereskedelmet, a bankokat, az oktatást, az egészségügyet. Megszüntették a pénzt. Az elpusztítást az emberek esetében is szó szerint kell érteni. Első körben kivégeztek mindenkit, aki szemüveget hordott, mindenkit, aki idegen nyelvet beszélt, mindenkit, akinek egyetemi diplomája volt. A nyugaton élő kambodzsaiakat hazahívták, hogy csatlakozzanak a forradalmi új rendszerhez - aztán kivégezték őket. Kivégezték a szerzeteseket, az orvosokat, az ügyvédeket, a bürokratákat, a rendőröket, mindenkit, aki a gyárakban nem kétkezi munkát végzett. (Fotó: AFP)

1975. április 17 - a nap, amikor három és fél hónapos ostrom után elesett Phnom Penh, és a Vörös Khmer átvette a hatalmat. Pol Pot két csoportra osztotta az ország lakosságát: voltak a falvakban élő, mezőgazdasággal foglalkozó, túlnyomórészt khmer nemzetiségűek, ők voltak a Régi Emberek. És voltak a városiak, az Új Emberek, velük kapcsolatban ez volt a hivatalos jelmondat: “Ha életben maradsz, azzal nem hajtasz hasznot. Ha elpusztulsz, azzal nem okozol veszteséget.” (Fotó: Sjoberg / AFP)

A vörös khmer kifejezés a világ sok nyelvében “khmer rouge”-ként él, a francia szó a vörösre a mozgalom francia gyökereire utal. A diktatúra későbbi vezetői Párizsban, egyetemistaként ismerkedtek meg egymással, és a kommunizmus eszméivel az ötvenes években. Az ideológiájukat marxizmusból, egészen szélsőséges nacionalizmusból és idegengyűlöletből kotyvasztották össze. Pol Pot a középkori angkori birodalom visszaállítását tűzte ki célul, az akkori, mezőgazdaságra és önellátásra épülő életformával együtt, amit a kommunizmus egyfajta primitív verziójaként értelmezett. Az eredeti neve egyébként Saloth Sar volt, a Pol Potot a hatalomátvétel után vette fel. A francia “politique potentielle” kifejezés rövidítése, nagyjából annyit tesz, rátermett politikus. (Fotó: Sjoberg / AFP)

Hogy miért nézte az egész világ tétlenül a kambodzsai népirtást? A geopolitikai helyzet sokszorosan szerencsétlen és érzékeny volt. A vörös khmerek hatalomátvétele a vietnami háború utolsó hónapjaiban történt, ráadásul a háborúban az amerikaiak rengeteget bombázták a vietkongokkal akkor még szövetséges Kambodzsát is. Becslések szerint ez 100-150 ezer áldozattal járt, köztük rengeteg civillel. A nagyhatalmak közül Kína és a Szovjetunió is erősen érintett volt a kambodzsai polgárháborúban, illetve helyi konfliktusokban, és az ENSZ egyszerűen nem mert lépni, nehogy egy újabb Vietnam legyen a dologból, vagy valami még rosszabb. A vörös khmerek száműzetésben levő kormányként egészen 1982-ig képviselték az országot az ENSZ-ben. (Fotó: Claude Juvenal / AFP)

Orvosok próbálnak megmenteni egy sebesültet a Phnom Penh-i francia nagykövetségen, közvetlenül a vörös khmerek hatalomátvétele után. A rémuralom első heteiben a külföldi szervezetek, konzulátusok sorra zártak be, és menekültek el az országból. Az országban csak Kínának, Észak-Koreának, Egyiptomnak, Albániának, Kubának, Laosznak, Romániának és Jugoszláviának maradt diplomáciai képviselete. (Fotó: Sjoberg / AFP)

Pol Pot nem csak az ipart, de a városiasodást is a nyugati burzsoázia bűnös találmányának tartotta, és megpróbálta megszüntetni. Teljes városokat evakuáltak, és telepítették a lakosságot falvakba. A főváros, Phnom Penh az ostrom előtt 2,5 millió lakosú volt, a hatalomátvétel után a vörös khmerek gyakorlatilag kiürítették, az embereket vidékre telepítették, hogy a rizsföldeken dolgozzanak. A rizs nem csak élelmiszer volt, de a vörös khmerek egyetlen exportcikke: Kína a rizsért cserébe látta el a rezsimet fegyverekkel. (Fotó: AFP)

“A vörös khmerek nem hittek sem istenben, sem királyban, sem a kultúrában. Elpusztították az iskolákat, a sportot, a játékokat, a szabadidőt. Szavakat tiltottak be, a rádióban nem hangozhatott el az, hogy “szépség”, vagy hogy “színes”. Elpusztították a családot: a gyerekeket 7 éves korukban elvették a szüleiktől, és nevelőtáborokba vitték őket. Ez azt jelentette, hogy a rizsföldön dolgoztak egész nap. Elpusztították a boldogságot, az egyéniséget. Abban hittek, hogy az embereknek szenvedniük kell, és ha eleget szenvedtek, és már nincsenek álmaik és elvárásaik, engedelmes tagjai lesznek a tökéletes társadalomnak” – írta egy amerikai újságíró a vörös khmerek rémuralmából a helyiek elbeszélései alapján. (Fotó: AFP)

Tábori kórház valahol a vietnami-kambodzsai háború frontján. A vörös khmerek börtöneiben gyakori kivégzési mód volt, hogy az elítéltnek lecsapolták az összes vérét, hogy aztán a hadsereg kórházaiban használják fel vérátömlesztésre. A háború komoly nagypolitikai feszültségeket is szított, mivel Kambodzsát Kína, Vietnamot pedig a Szovjetunió patronálta. Amikor a vietnamiak már nagyon előrenyomultak Kambodzsában, a kínaiak meg is támadták Vietnamot, és felsejlett egy esetleges kínai-szovjet konfliktus lehetősége - alig pár évvel az amerikaiak részvételével zajló vietnami háború lezárása után. Az óriási túlerőben levő kínai sereget azonban a vietnamiak meglepetésszerűen visszaverték, és még vagy tíz évre ottmaradtak Kambodzsában is. (Fotó: Alex Bowie / Europress / Getty)

A kivégzések nem kizárólag a börtönökre és a gyilkos mezőkre korlátozódtak, mindennaposak voltak a nem ideológiai, hanem köztörvényes bűnök elkövetőinél (például a házasságtörőknél) a nyilvános kínzások és kivégzések is. Ehhez nem kellett bizonyíték, tárgyalás, vagy ítélet, elég volt, ha egy kellően magas pozícióban levő vörös khmer gyanúsnak találjon valakit. “Inkább öljünk meg tíz ártatlant, mint hogy egy bűnös megmeneküljön” - szólt a rendszer egyik jelmondata. (Fotó: Roland Neveu / Europress / Gett)

Az S-21 börtön áldozatainak fotói ma a borzalmakra emlékező múzeumban. Ide speciálisan a külföldieket, a rendszer árulóit és legveszélyesebbnek tartott ellenségeit zárták. A börtön nyilvántartása szerint a 15 ezer rabból összesen 7 élte túl a börtönt, az ő neveik mellett a dokumentumokban az “egyéb hasznosításra áthelyezve” felirat szerepel. A kivégzéseket kínzások előzték meg: a körmök letépése, majd a sebekre alkohol öntése; a gyomor felvágása, majd élő skorpiók belehelyezése; áramütés a nemi szervekre; fullasztás vízben és a fejre tekert nejlonzacskóval; élveboncolás, amit a börtön vezetője, a kísérletező kedvű egykori matematikatanár, Kang Kek Iew olykor személyesen végzett. A börtön egyik ékessége volt az emberi csontokból és koponyákból összeállított, egész falat beborító Kambodzsa-térkép. (Fotó: Roland Neveu / Europress /Getty)

Egy tömegsír feltárása a gyilkos mezőkön a nyolcvanas években. Máig több mint 20 ezer ilyet tártak fel az országban, ezekből összesen 1,3 millió ember maradványai kerültek elő. Az ENSZ becslései szerint emellett a kétmilliót is elérheti azoknak a száma, akik egyszerűen éhenhaltak a vörös khmerek rémuralma alatt. (Fotó: Alex Bowie / Europress / Getty)

Bou Meng, az S-21 egyik túlélője a hétből, 2009-ben tért vissza a börtönből kialakított múzeumba. A bebörtönzését, és a túlélését is annak köszönhette, hogy művész volt. Miután áthelyezték az S-21-ből, egy másik börtönben egy éven keresztül festett az életéért. Mindig ugyanazt a képet újra és újra: az Első Számú testvér, Pol Pot “realisztikus én nemes” portréját. Egy képre három napot kapott, és végig abban a tudatban dolgozott, hogy a családját megölték, és ha csak egy festmény is nem tetszik majd a börtön vezetőjének, vagy magának Pol Potnak, őt is kivégzik. (Fotó: Tang Chhin Sothy / AFP)

A bukásuk után a vörös khmerek vezetői elmenekültek, és ellenálló mozgalomként Kambodzsa nyugati részén, a thai határ környéki hegyvidéken egészen a kilencvenes évekig aktívak maradtak. A felelősségre vonás nagyon sokáig késett. A Második Számú Testvért, a vörös khmerek fő ideológusát, Noun Cheat, 2007-ben állították bíróság elé, háborús és emberiség elleni bűncselekményekért életfogytiglanra ítélték. A bíróság előtt ártatlannak vallotta magát. Az S-21 börtön vezetőjét, Kang Kek Iewet ugyanekkor ítélték el, több rendbeli gyilkosságért, kínzásért és emberiség elleni bűncselekményekért 35 év börtönt kapott, amiből az ítélet kihirdetésekor már 11-et leült előzetesben. További öt évet vontak le a büntetésből azért, mert a kambodzsai törvények nem engedik az ilyen hosszú, ítélet nélküli előzetest. 2012-ben az ENSZ bírósága életfogytiglanra módosította az ítéletet. Pol Pot 1998-ban, 73 éves korában meghalt szívrohamban. Tetteiért sosem vonták felelősségre. (Fotó: Roland Neveu / Europress / Gett)