Milyen volt az élet Szíriában a háború előtt?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Naponta százak indulnak útnak Szíriából, hogy egy jobb, de legalábbis békésebb élet reményében Európába jöjjenek. Az egyik országból a másikba buszoztatásuk ma már olyan szervezetten és olajozottan zajlik, hogy Magyarországon lényegében csak a rendőrök és a katonák találkoznak velük a határon, de az egyszeri kommentelők és a politikusok még mindig sokszor megjegyzik, hogy milyen hálátlanok is ezek a menekültek: nem eszik meg a szendvicset, türelmetlenek, és még szemetelnek is. A szír menekültek frusztráltságát, fáradtságát és türelmetlenségét egyébként sem lenne túl nehéz átérezni, de ha megnézzük, milyen országban éltek akár csak öt évvel ezelőtt is, egészen élesen belénk hasít, hogy velünk is bármikor megtörténhet, ami velük. Szíria az elmúlt évtizedekben egy alapvetően békés, prosperáló ország volt, amelyet ugyan egy diktátordinasztia uralt, de a gazdasági fejlődés, a vallási tolerancia és viszonylagos kulturális szabadság miatt ez sokáig nem okozott különösebb feszültséget. A menekültekkel szemben pedig maximálisan befogadóak voltak: a polgárháború kitörése előtt 1,3 millió menekült élt a 23 milliós országban.
Akik jártak a polgárháború előtti Szíriában, szinte mind ugyanazt mesélik: Szíria egy fantasztikusan izgalmas, szép, békés és vendégszerető ország volt, egy olyan diktátorral az élén, akinek bár lényegében megdönthetetlen volt a hatalma, azért sok jónak nem volt az elrontója. (Fotó:
Pdil / Europress / Getty)
Az Index jogásza, Bodolai László többször is töltött hosszabb időt Szíriában a polgárháború előtt, és az élményeit évekkel ezelőtt röviden megírta a Filmvilágnak. Az egyik története tökéletesen összefoglalja, milyen lehetett a hangulat, mielőtt mindenki egymásnak esett az országban. „Az aleppói citadella mellett majdnem elütött egy Stirlitz korabeli Mercedes Benz. Az egyik kávézó bejárata előtt egy mesebeli tökhintó álldogált, mellette hosszú sor. – Koncert lesz este a citadellában – világosított fel az alkalmi idegenvezetőnk –, jegyért állnak sorban. A koncertet erős katonai biztosítás előzte meg, fegyveresek sorfala között lehetett átjutni a függőhídon, a citadella udvarán kialakított színpadig. A zenekar felkonferálását követően mindenki fegyelmezetten vigyázzba állt, elhangzott egy Aszad-beszéd, majd a szír himnusz. Utána, mint bárhol a világon, berobbant a zenekar, és a lecsavarozott székek ellenére eszeveszett tombolás kezdődött az első sorokban, ami fokozatosan terjedt hátrafelé. Furcsa, de nagyon eredeti angolszász alapú rock zenét játszottak arab motívumokkal." (Fotó:
Pdil / Europress / Getty)
„– Milyen zenekar ez? – érdeklődtem a mellettem csápoló fiatal fiútól a két szám közötti rövid szünetben. – Kuna Saga, ők csinálják a Nescafé-reklám zenéjét is. Felírta a zenekar nevét egy fecnire. – A koncert után, ha eljössz, kinyitjuk neked a kazetta boltunkat. A második zenekart nem vártuk meg, állítólag borzalmas zenét játszottak, lehetett benne valami, mert mások is szedelőzködtek. Öt-hat fős 16 év körüli fiúkból álló társaság kísért minket lefele. – Taxival megyünk, messze lesz gyalog. Te milyen zenét szeretsz? – kérdezte Ahmed. – Ennyi idős koromba, mint ti, egyfolytában Pink Floydot hallgattam. A srác valamit odaszólt a többieknek, erre a társaság az évszázados sikátorok között rákezdet az Another Brick in the Wallra. – Van egy kis zenekarunk, többek között Pink Floyd-ot játszunk. A Fal-filmet láttad? Mi még nem tudtuk megszerezni, tiltott. Taxival elértünk a bolthoz, ahol kaptam ajándékba két Kuna Saga-kazettát, miközben közkívánatra elmeséltem a Fal-film történetét.” (Fotó:
Europress / Getty)
Az évtizedek óta tartó, bizonyos értelemben puha diktatúrát a szírek azért sem igyekeztek korábban megdönteni, mert az országnak jól ment, a gazdasági teljesítmény nőtt, jöttek a turisták, és még egy saját IT-ipart is kiépítettek Aszadék. A szír gazdaság három legfontosabb ágazata az ipar és az olajtermelés (a GDP 25 százaléka jött innen), a mezőgazdaság (22 százalék) és a turizmus (12 százalék) volt. Az ország gazdasága a hatvanas-hetvenes években elképesztő fejlődésen ment keresztül, a hetvenes években összesen 336 százalékkal nőtt Szíria gazdasági teljesítménye. Ez a tempó persze nem volt fenntartható, így a nyolcvanas években visszaesés következett, majd a kilencvenes években, ha kis mértékben is, de folyamatosan nőtt az ország gazdasági teljesítménye, egészen a polgárháború kitöréséig, amikor hatvan százalékkal visszaesett. (Fotó:
Louai Beshara / AFP)
Ez azt is jelentette, hogy a háború kitörése után durván elszabadultak az árak, így nem csak a folyamatos életveszély nehezítette meg a szírek életét. Az élelmiszerek és a szolgáltatások ára 2012 januárja és 2015 márciusa között 51 százalékkal emelkedett, miközben munkalehetőség lényegében nincs az országban. A legerősebb gazdasági ágazat, az olajtermelés is csak vergődik a háború kitörése óta: míg 2011-ben 378 ezer hordó olajat termeltek naponta Szíriában, idén csak napi 10 ezret. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
A polgárháború előtti Szíriában számos vallás élt egymás mellett szinte teljes békességben. A hatvanas évek óta egyeduralkodó Baasz nevű párt – ennek tagja a jelenlegi diktátor, Bassár el-Aszad is – csak tovább erősítette az összhangot azzal, hogy az iszlám liberális ágát és a vallási toleranciát terjesztette. Az is előfordult például, hogy Aszad saját maga fuvarozta el John Kerry amerikai külügyminisztert és a feleségét az éjféli misére. „A zsidóság, a kereszténység és az iszlám tulajdonképpen egy vallás, az ábrahámi vallás, csak a törvényeik különböznek. De ezt sajnos vallási elöljárók nem értik” – mondta egyszer a szíriai főmufti, a rezsim egyik legfontosabb képviselője. (Fotó:
Matthew Lloyd / Europress / Getty)
A béke és a tolerancia persze csak addig tartott, amíg egy-egy vallási csoport politikai ambíciói nem veszélyeztették az uralkodó párt pozícióit. A nyolcvanas évek elején például elképesztően keményen lecsapott a Muszlim Testvériség vezette iszlamista felkelésre. A Baasz párthoz hű katonák házról házra járva lőtték agyon a lázadó iszlamistákat és a hozzátartózóikat. A vérengzésről pontos adatok nincsenek, de körülbelül 20-40 ezer embert lőttek agyon a rezsim katonái, és még sok ezret megkínoztak. (Fotó:
Patrick Kovarik / AFP)
A jelenlegi konfliktus legsúlyosabb hatással a gyerekekre van. Az ENSZ becslései szerint 5-14 ezer iskola vált használhatatlanná a harcok miatt, és körülbelül 2,1-2,4 millió iskolás korú gyerek nem kap oktatást vagy azért, mert porig rombolták az iskoláját, vagy mert nem biztonságos iskolába járni, vagy mert segítenie kell a szüleinek előteremteni a napi betevőt. A világszervezet szerint soha nem volt még ilyen elképesztő visszaesés az iskolázottságban a közel-keleti régióban. Ezen a 15 évvel ezelőtt készült képen egy keresztény család vacsorázik egy damaszkuszi luxusétteremben. (Fotó:
Europress / Getty)
Szíria a háború előtt egy ideális turistacélpont volt: tele történelmi emlékekkel az emberiség minden fontos korszakából, sok szép tengerparttal és minden nyugati turista kedvencével, az autentikus piacokkal. A turizmus a 2000-es években virágzott fel igazán az országban, és a háború kitörését ez az ágazat érezte meg a leghamarabb. 2009 és 2010 között hatvan százalékkal nőtt a turizmusból származó bevétel, összesen 8,3 milliárd dollárt termelt az ágazat. A turisták többsége, 4,6 millió ember a környező arab országokból látogatott Szíriába, de 2009-ben volt 2,3 millió külföldi turista is. 2011 óta 98 százalékkal csökkent a Szíriába látogatók száma, a maradék két százalékot pedig a háború miatt az országba érkező újságírók és segélymunkások teszik ki. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
A turisták eltűnésével a dolgozó népesség 11 százaléka veszített el az állását, de a polgárháború kitörése után sok építőmunkás és bányász is állás nélkül maradt. Érdekes módon a szír bankszektor nem omlott össze, és a kormánytisztségviselők is rendesen kapják fizetésüket még az olyan porig rombolt városokban is, mint Aleppó. Az állami víz- és áramszolgáltatók többé-kevésbé folyamatosan működnek az ország legnagyobb területén még most is. Az áramszünetek a háború előtt sem voltak ritkák, a napi három óra áramkimaradás teljesen átlagos volt, most azonban harmadára esett vissza az ország áramtermelése, így sok helyen gyakran napokig nincs áram. (Fotó:
Joseph Eid / AFP)
A környező országokhoz képest Szíria az Iszlám Állam (IS) hódítása előtt meglehetősen liberális volt a nőkkel szemben: vezethettek, együtt járhattak iskolába a fiúkkal, lehettek katonák, és 1949-től kezdve szavazati joguk is volt (miközben Szaúd-Arábiában például csak 2015-ben szavazhattak először nők). 2012-ben a szír parlamentben a képviselők 12 százaléka nő volt (a jelenlegi magyar parlamenti képviselők 9,5 százaléka nő), de már 1973-ban is ült négy nő a parlamentben. (Fotó:
Joseph Eid / AFP)
Bár a politikában már évtizedek óta részt vehettek a nők, a társadalmi integrációjuk közel sem volt teljes a polgárháború előtt sem. Annak ellenére, hogy a kormány kötelezte a gyárakat és a közintézményeket, hogy üzemeltessenek bölcsődéket és óvodákat, 2011-ben a nők csupán 13,11 százaléka dolgozott, szemben a férfiak 71,6 százalékával. Hasonlóan szembetűnő a különbség az írástudó nők és férfiak arányában: a férfiak 91, a nőknek pedig csak 74,2 százaléka tud írni és olvasni Szíriában, ami sok nőt kiszolgáltatottá tesz. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
De nemcsak ezért nem kapott túl jó helyezést Szíria a nemiegyenlőség-indexen (125. a 153 vizsgált országból), hanem azért sem, mert még mindig gyakran előfordul, hogy kiskorú lányokat adnak férjül felnőttekhez, ráadásul nőként szinte lehetetlen elválni. A radikális iszlamista Iszlám Állam térhódításával a nők helyzete folyamatosan romlik az országban, miközben korábban a nemi erőszak nem volt egy elterjedt probléma, ma már – az IS uralta területeken – rendkívül gyakori. (Fotó:
Kaveh Kazemi / Europress / Getty)
Az Aszad-dinasztia diktatúrájának véres fejezeteit nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor a rezsim alapvetően a békés prosperitásra törekedett. Az idősebb Aszad, Háfez egyik legfontosabb célja például az oktatás megreformálása volt. Egyrészt azért, mert ebben látta az ország fejlesztésének egyik lehetőségét, másrészt pedig kevés olyan jó módszer van a nagy tömegek hatékony és hosszan tartó befolyásolására, mint az oktatás. Ez utóbbi célt például azzal érték el, hogy a szíriai iskolákban csak a szír állami tankönyvkiadó által jóváhagyott és kiadott könyvekből lehetett tanítani. (Fotó:
Anwar Amro / AFP)
Az oktatási reformoknak elég látványos eredményei voltak. 1981-ben még a 12 éven felüli szír lakosság 42 százaléka volt analfabéta, 1984-ig 57 ezer ember iratkozott be írás-olvasás kurzusokra, 1970 és 1976 között az általános iskolát elkezdők száma 43 százalékkal, a gimnáziumba beiratkozóké pedig 52 százalékkal nőtt. Bár a célt, az analfabetizmus totális megszüntetését nem sikerült elérni, 1997-re a lakosság 71 százaléka írástudó lett. A rezsim különösen fontosnak tartotta a nők integrációját az oktatásba. A általános iskolai oktatásban 1970 és 1998 között megnégyszereződött a nők száma, de sokan hiába kezdték el az iskolát, 12-15 éves koruk körül kiestek, mert a szüleik férjhez adták őket. Így miközben 1,2 millió kislány kezdte el az általános iskolát, egyetemre már csak 72 ezren iratkoztak be. (Fotó:
Ramzi Haidar / AFP)
A szír menekültek valószínűleg azért is állnak értetlenül és frusztráltan az előttük rendre bezáródó európai határok előtt, mert Szíria 2011 előtt lényegében minden menekültet befogadott. Az ENSZ adatai szerint 1,3 millió menekült – ez több, mint a szír népesség 6 százaléka – élt Szíriában, köztük egymillió iraki és több tízezer palesztin. Idén eddig körülbelül 450 ezer ember nyújtott be menedékkérelmet Európában. Ha mindenkit befogadnánk, a kontinens népessége még akkor is csak körülbelül a jelenlegi népesség 0,1 százalékával növekedne. A képen iraki menekült katolikus lányok láthatóak Damaszkusz katolikus negyedében egy templom előtt, 2011-ben. (Fotó:
Marco Bulgarelli / Europress / Getty)
„A rezsim kifáradt, és lehet, hogy Damaszkusz hamarosan elesik. Ezt azt fogja jelenteni, hogy egy komplex és kifinomult társadalom fullad bele a vérbe és a harcokba. Annyit tehetünk, hogy megpróbálunk emlékezni, milyen volt ez az ország, mielőtt ez megtörtént” – írta John Casey az Independentben az „Aleppó halálára” című cikkében, alig két héttel azelőtt, hogy az oroszok bombázni kezdték Szíriát. (Fotó:
Matthew Lloyd / Europress / Getty)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon