Fájdalmas, sötét, de felemelő korszak volt ez

A kiállítás megnyitóján Alföldi elmesélte, hogy milyen érzés volt a könyvben szereplő művészeket végiglátogatni, ugyanis a gyűjteményeket legtöbbször nem árverésektől, vagy galériáktól, hanem egyenesen az alkotóktól vásárolta. Mint mondta, megtanulta, hogy ha egy művész azt mondja, hogy nincs több képe, akkor legtöbbször nem mond igazat – a kiállítás egyik központi munkáját egy szekrény mögött találták meg. Vető János képeit teljesen sorsszerűen, a szomszédja bátyjának padlásán találta meg Skálás reklámszatyrokban, ezeket mutogatta végig aztán Skype-on az azóta Dániában élő művésznek. Alföldi elmondása szerint a celebsége jól jött a munkák felkutatásakor, nem kellett az alkotók előtt bizonyítania, hogy ő kicsoda is mit akar, bár a személye állítólag nem mindig adott bizalomra okot.

Az ismertebb magyar fotósok mellett a külföldi neoavantgard figurái is a Mai Manó falán vannak (feltűnik Rainer, Schwarzkogler, és Nitsch), referenciaként arra, hogy mi történt a világban, miközben a magyar művészet ilyen új utakat keresett.

Alföldi szerint intim dolog az, hogy valaki milyen műtárgyakat gyűjt, ezért ezzel a kiállítással olyan, mintha egy kicsit saját magát is a nyilvánosság elé dobná, de mint elmondta, elsődleges célja az volt ezekkel a képekkel, hogy saját magának örömet okozzon. Ha a kiállítás révén másnak is ezt teszi, az mindenkinek jó. A képeket továbbra is gyűjteni fogja, legalábbis addig, amíg ez hasonlóan zsigeri élményt ad neki, mint az utóbbi években.

A múlt szabadsága című kiállítás megtekinthető a Mai Manó Ház I. és II. emeleti kiállítóterében 2016. január 16. – április 3. között.