Élet a világ végén
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A skót partoktól több mint 600, a Shetland-szigetek központjának számító Mainland nyugati partjától pedig 32 kilométerre, az Atlanti-óceán, a Norvég-tenger és az Északi-tenger találkozásánál, a nagy kék semmi közepén kimagaslik öt óriási, több száz méteres sziklaszirt. Ezek egy apró, mindössze 5,5 kilométer hosszú és 4 kilométer széles szigetet fognak közre. Ez Foula, amit gyakran neveznek a világ legrejtettebb lakott szigetének. Összesen 30 ember él rajta, kiegészülve 1500 pónival és rengeteg különleges madárfajjal. Itt töltött el néhány napot a Getty fényképésze, Jeff Mitchel, és végigfotózta, milyen az élet a világtól elzárt településen, ahol nincs se kocsma, se bolt, és az iskolába is csak egy gyermek jár.
A szigeten a legtöbben állattenyésztéssel foglalkoznak. Birkákat, kecskéket és pónikat nevelnek, amiket hajóval szállítanak el a piacokra. Mivel a szigeten többféle feladat van, mint ahány ember, mindenkinek több állása van, ott segít, ahol tud. Aki épp nem állatokkal foglalkozik, az tanít az iskolában, kíséri a turistákat, vagy a kikötőben segít a hajósoknak. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Egy olajfúró cég hajója vesztegel Foula mellett, az előtérben pedig a sziget keleti oldalán lévő Ham Voe kikötő, az egyetlen partszakasz a szigeten, ahol nincsenek sziklák, és a víz könnyen megközelíthető. A többi partszakaszon hatalmas sziklák magasodnak, például a Da Kame szikla, amely 336 méterével Skócia legnagyobb kőszirtje. Ha egy követ elengednénk a szélén, 11 másodperc telne el a csobbanásig. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
A szigetet időszámításunk után 800 körül a vikingek fedezték fel, ők lakták be először. Mivel a sziget minden más lakott helytől messze van, a telekommunikáció előtt kevés kulturális hatás érte. Olyan volt, mint egy zárvány, sokáig érintetlenül maradtak az első telepesek hagyományai. Nem csak a helynevek jelentős része származik a vikingektől, a 19. század végéig még a miatyánkot is a viking eredetű shetlandi norn nyelven beszélték a szigeten. Hasonló a helyzet a naptárhasználat terén: hiába használja egész Skócia a Gergely-naptárat, Foula szigetén a mai napig a julián naptár szerint múlik az idő, január 6-án van karácsony és 13-án újév. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
A szigeten nincs se kocsma, se áruház. Az egyetlen hely, ahová az emberek eljárnak, az a posta. A képen Sheila Gear, a sziget postása látható, ahogy épp kilép a munkahelyéről. Sheila a levelek rendezgetése mellett a családi pónitenyésztésben is nagy szerepet vállal. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
A 78 éves állattenyésztő, Eric Ibister ül az otthonában. A 2011-es népszámlálás adatai szerint 38 ember lakik a szigeten, azonban a ténylegesen itt élők száma mindössze 30 (a többieknek csak a lakcíme van ide bejelentve). (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Lyn Robertson válogatja a birkáit. Azt kell eldöntenie, hogy melyikeket vigye le a kikötőbe és szállíttassa el a piacra. 1937-ben forgattak egy filmet a szigeten A világ vége (The Edge of the World) címmel. Az alkotás egy Foulához nagyon hasonló szigetről szól, ahol annyira kevés ember él és dolgozik, hogy végül mindenkit ki kell telepíteni a szigetről, mivel a lakók nem tudnak annyi feladatot ellátni, amennyit a település igényel, és kitör a káosz. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Mivel nem igazán van mit csinálni, a szigetlakók a szabadidejüket egymással, egymásnál töltik. A képen Stuart Taylor, a sziget asztalosa és Jack Smith játszik gitáron és mandolinon. A fotelben ülő Jack az egyetlen iskolás korú szigetlakó, aki kortársak híján kénytelen az idősebbekkel tölteni az idejét. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
A Gear család tagjai az eladásra szánt pónikat viszik a kikötőbe. A szigeten nagyjából 1500 póni él, ez ötvenszerese a szigeten lakó emberek számának. A rövid lábú, vastag bundájú shetlandi póni egy rendkívül értékes állatfaj, nemcsak szépek, hanem intelligensek is, több ezer évvel ezelőtt az emberek úgy éltek és bántak ezekkel az állatokkal, mint ma a kutyákkal. A képen jobbról a második Sheila Gear, akit korábban postásként láttunk. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Stuart Taylor, akit az előbb gitározni láttunk, görkorcsolyázva szórakoztatja Foula legfiatalabb lakóját, a mindössze nyolc hónapos Elan Geart abban az általános iskolában, ahol a sziget egyetlen iskoláskorú gyermekét tanítják. Akik kinövik az általános iskolát, azok a tanulást már nem tudják a szigeten folytatni; nekik muszáj elköltözniük valahová, ahol van középiskola. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Madárlesre érkezett turisták gyalogolnak egy régi rom mellett. Az érintetlen zord tájak sok természetrajongót vonzanak a szigetre. A sziget madárvilága olyan színes, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide emberek, hogy megnézhessék. Erre utal a Foula név is, amely a viking fuglaey (madársziget) szóból ered. Ezrével tanyáznak a szigeten az olyan különleges madárfajok, mint az alka, a halfarkas, a fratercula vagy a morus. A madarai, valamint a növényzete és a földtani jellegzetessége miatt a sziget különleges természetvédelmi területnek számít. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Eső áztatja a sziget fennsíkját átszelő betonutat. A szigetet az erősebb viharok néha hetekre elzárják a külvilágtól, olyankor nem lehet se ki-, se bejutni. Egyébként komppal hetente háromszor lehet elhagyni vagy megközelíteni a szigetet. A Shetland-szigetek fő szigetére, Mainlandre 2 óra 15 perc az út. Emellett még van egy turistáknak szánt hajóút, amely csütörtökönként érinti a szigetet, ez a hajó délután köt ki, és csak pár óra állomásozás után indul vissza, így akinek van kedve, az végig tudja járni a 13 négyzetkilométeres szigetet. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Egymással mulatnak a foulaiak. A sziget elöregedőben van, új beköltözők nincsenek, azok a gyerekek pedig, akik a középiskola miatt költöznek el, nem térnek vissza a szigetre az érettségi után. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Stuart Taylor, a sziget asztalosa, akit láttunk már gitározni és az iskolában is, itt épp a kikötőben dolgozik. A hajókon kívül még repülővel lehet eljutni a szigetre, ugyanis a hetvenes években a helyiek megelégelték, hogy csak vízen tudják elhagyni Foulát, és építettek saját kezükkel, állami támogatás nélkül egy apró repteret. A shetlandi Tingwall reptere menetrend szerint hetente négy alkalommal indít egy kisrepülőt Foulára.
(Fotó: Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Az eladásra szánt állatokkal felpakolt komp elhagyja a szigetet, és nekivág a több, mint kétórás útnak a sűrűbben lakott nagyvilág felé. A képen látható New Advance (Új Fejlődés) nevet viselő hajó a szigetlakók tulajdona, az egyetlen jármű, ami az idő nagy részében a szigeten van, és el lehet vele hagyni Foulát. A kompot annyira féltik, hogy a veszélyesebbnek látszó viharok előtt mindig kiemelik a vízből és biztonságba helyezik a szárazföldön. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Nagyon sok fóka a békés kis szigeten talál magának menedéket a viharok elől. Abban majdnem minden foulai egyetért, hogy elférne még pár ember a szigeten. „Nem túl sok, de néhány fiatal család jót tenne a közösségnek” – mondta a pónitenyésztő-postás Sheila Gear, aki szerint öngondoskodó, alkalmazkodó és toleráns embereknek mindig lesz hely a szigeten. (Fotó:
Jeff J Mitchell / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon