Látható, mégis láthatatlan: ibolyántúli világ a föld mélyén

Berentés Ágnest régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy hogyan néznének ki az ásványok természetes környezetükben, lumineszkálva. Fotóin keveredik a látható fény és az UV fény, így a barlangok és bányák egy teljesen új, soha nem látott világát mutatja be.

Az emberi szem a napból érkező teljes sugárzásnak csak egy szűk energiatartományát képes érzékelni. Ezt hívjuk látható fénynek. Az ezen kívül eső hullámhossztartományok közvetlenül már nem vesznek részt képalkotásunkban.

A minket körülvevő világ színeit a rájuk eső, rajtuk visszaverődő, bennük elnyelődő fény hullámhossza is befolyásolja. Amennyiben a látható fény tartományánál nagyobb energiájú sugárzás éri a felületet, sok esetben tapasztalhatjuk a lumineszcencia jelenségét, élő és élettelen természetben, valamint mesterséges környezetünkben egyaránt. Tehát az UV fénnyel besugárzott “dolgok” világítanak a sugárzás időtartama alatt (fluoreszkálás) vagy azt követően (foszforeszkálás). Így van ez sok ásvány esetében is. Szerkezetükből adódóan, vagy a beépült szennyeződéseknek köszönhetően különböző színű és intenzitású, már a látható fény tartományába eső fényjelenséggel reagálnak.

A barlangok kőzetekben képződtek, a kőzetet pedig ásványok alkotják. Így akárcsak a vitrinekben, a lumineszcencia jelenségét természetes környezetben is megfigyelhetjük.

 Ágnes 2018-ban Magyarországon elsőként, hosszú hullámhosszú UV fényben kezdett el fényképezni nagyobb léptékű barlangi tereket.

Kihívás, szó szerinti sötétben tapogatózás és útkeresés jellemzi ezt az izgalmas képi világot nyújtó új irányt. Nem voltak előttem példaképek, így állandó kísérletezés, hogyan fognak képként is működni a látottak. A képek megalkotásánál kevert fényeket használok. A modell látható fénnyel van megvilágítva, a környezete pedig UV fényben tündököl. Amellett, hogy az ismert barlangjaink soha nem látott képi világban elevenednek meg körülöttünk, az UV fotók érdekessége, hogy olyan ásványfázisokat különböztethetünk meg általa, amiket a látható fény tartományában látszólagos homogenitásuk miatt észre sem vennénk

– mondja munkáiról.

Berentés Ágnes geológus, geográfus és fotós. Tíz évvel ezelőtt, egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg a barlangok világával. Az ember által addig soha nem járt és nem látott, érintetlen helyek látványa érlelte meg benne a gondolatot, hogy meg kell mutassa ezt azoknak, akik másként nem láthatnák.

2014-ben fogott kamerát először a kezében, és a fotósok nagy részével ellentétben a barlangokban tanulta meg használni a fényképezőgépet. Igaz, ez a fajta fotózás sokban hasonlít a stúdiófotózáshoz, hisz a fényeket egy sötét térben kedvükre állítják be a fotósok, de a körülmények szélsőségesek. A fotókat olykor vízzel teli szűkületekben hasalva, máskor a fényeket elnyelő óriási terekben, 100 m-éteres aknákban, egy vékony kötélen lógva, vagy épp egy hasadék fölött egyensúlyozva alkotják meg, olykor több száz vagy ezer méter mélyen a föld alatt. Ágnes fotós tevékenységének célja sokrétű: van, hogy átlagos helyek rejtett szépségeit szeretné megmutatni, máskor pedig dokumentációt vagy fotóriportot készít. 

Az itt bemutatott fotók Berentés Ágnes Látható Láthatatlan című kiállításának részei, ahol a teljesen sötét térben kiállított nagy méretű, részletgazdag és háttérvilágításos képek a nézők számára is visszaadják ennek a fényjelenségnek a hangulatát. Emellett a kiállítás interaktív, a látogatók maguk is kezükbe kapnak egy UV-lámpát, és lumineszkálásra bírhatják az ásványokat. Ágnes munkái egészen 2024. június 2-ig tekinthetők meg a miskolci Herman Ottó Múzeumban.

 (A cikkben látható képpárok ugyanarról a helyről készültek a látható fény tartományában, majd hosszú hullámhosszú UV-fényben.)