Mélyég-fotót készíteni precíziós türelemjáték

November 16-án az elmúlt év legszebb magyar asztrofotói mutatkoznak be a Magyar Természettudományi Múzeum kupolatermében, immáron hetedik éve.

A Csillag-Képek 2024 Országos Asztrofotó Kiállítás 66 asztrofotós 100 munkáját mutatja be, a Magyar Asztrofotósok Egyesülete szervezésében. Az átfogó kiállítás célja, hogy a magyar asztrofotósok rendkívül színvonalas, idén tucatnyi nemzetközi elismerésre érdemes, sőt díjnyertes fotói eljussanak az érdeklődő közönséghez egy egységes fotógyűjtemény formájában.

Ez a gyűjtemény három kategóriába sorolja be a csillagos égbolt jelenségeit ábrázoló fotográfiákat:

• asztrotájkép, amely a földet és az eget együtt ábrázoló képeket gyűjti össze
• naprendszer, ahol a Naprendszer égitestjeit láthatjuk képeken
• mélyég, vagyis a csillagok, csillagködök és galaxisok világát ábrázoló felvételek kategóriája

Jellemzően ez a három kategória van jelen valamilyen formában minden nemzetközi asztrofotós-megmérettetésen is. Érdekesség, hogy ennek a felosztásnak nem csupán csillagászati, hanem fotográfiai oka is van. A különböző témákat markánsan eltérő technikával örökítik meg a fotósok, sőt jellemzően egészen más az alkotók habitusa is.

A Csillag-Képek zsűrije (ahol több nemzetközi díjas asztrofotós is ül) minden évben kiválasztja a három legjobb fotót mindhárom kategóriából. A három legjobb között nincsen sorrend, ők a kategória kiemeltjei, Magyarország legszebb és legérdekesebb asztrofotói.

A kiállítás 2025. március 31-ig látogatható a Magyar Természettudományi Múzeumban.

A föld és ég kategória legjobbjai

Kecskés Bertalan: Karcok  

„Ezen fotó segítségével szerettem volna bemutatni a főként civilizációk okozta éjszakai égbolt karcait, amit a repülők és műholdak okoznak. A kép komponálása során a Tejút „mozdulatlan maradt” a forgó Földhöz képest. A kép kidolgozása során olyan feldolgozási színvilágot választottam, ami tükrözi a kép születése során a hangulatomat és érzéseimet a látottak alapján.” Egy klasszikus asztrotájkép és egy klasszikus fotográfiai műalkotás egyben a Karcok c. felvétel. Az eget, a Tejutat és a földi előteret látjuk, de oly módon megörökítve, hogy a fotó egyértelműen elhagyja az asztrofotózás kereteit, és fotóművészeti eszközökhöz nyúl, hogy mélyebb gondolatokat ébresszen. Az alkalmazott eszközök tudatosan egy irányba mutatnak. A mozgás, elmosódottság és a megszámlálhatatlan égi jármű okozta nyomok archaikus, ódon fotót eredményeztek, mely mélyebb érzelmi szálakat mozgat meg a nézőben, mint egy technikailag tökéletesen kiforrott hagyományos Tejút-fotó (Fotó: Kecskés Bertalan / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

Papp András: Fénykoszorú – „Az Izlandon megszokott időjárási viszonyokhoz képest szokatlanul derült éjszakákat sikerült kifognom utazásom során. Az északi fény aktivitása sajnos elmaradt a várakozásaimtól. Estéről estére nagyon gyenge fényléseket észleltem, mígnem szinte a semmiből belobbant az egész égbolt. A nagy kiterjedés miatt panorámafotó elkészítése mellett döntöttem, melyet korábban még nem próbáltam ilyen jellegű fotózásnál. A „kisbolygó” vetület elkészítése csak otthon a feldolgozás során realizálódott.” Az asztrofotósok számára van egy égitest, amit mint égitestet sohasem örökíthetnek meg. Ez a Föld, ami bár minden asztrotájkép előterét adja, sohasem bolygószerű. A kisbolygóvetületi technikával ugyan lehetséges „bolygóvá” hajtogatni a földi előteret, de az a legtöbb esetben nem egy égitestre emlékezteti a nézőt. Ebben az esetben azonban valami más történt. Az egzotikus, vizes-jeges előtér, a szikrázó éjszaka, a havas téli hegyek egyetlen gömbbé sűrítve a törékeny földgolyót idézik meg megrendítő módon. Az azt koronázó auróraív pedig csak emeli a kozmikus hangulatát a nemzetközileg is páratlan fotónak (Fotó: Papp András / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

Lengyel Bálint: Pécs felett a tejút – „Régóta készültem erre a képre, és igyekeztem a legtöbbet kihozni a lehetőségekből. Szerencsére minden kedvezett, aránylag tiszta volt a légkör, kellemes, langyos júliusi este volt. Rövid hegymászás után kezdődhetett a munka a Kis-Tubes kilátóból: 3 x 3 paneles panoráma, amiből az ég (6 kép) minden eleme külön-külön 5 fotóból lett stackelve. Az előtér (alsó sor 3 képe) külön lett exponálva, hogy a csúcsfények megmenthetőek legyenek. A végeredményt már a helyszínen is 16:9-es képarányban képzeltem el, mivel úgyis ritka a függőlegesen álló Tejút szélesvásznú ábrázolása, és a város éjszakai fényei szépen betöltik a teret.” A szerző kivételes érzékletességgel mutatja be, hogy egy fényektől telített nagyváros felett ott van az univerzumunk, de mi, ottlakók ezt nem is érzékeljük, ha feltekintünk az éjszakai égre ezen fényrengetegen keresztül. A kép készítése során a szerző technikailag kiválóan oldotta meg egy széles dinamikatartomány harmonikus leképezését. A kép meghozza az ember kedvét, hogy egy éjszakát a csillagok alatt töltsön egy fényszennyezéstől távoli helyen (Fotó: Lengyel Bálint / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

A naprendszer kategória legjobbjai

Majzik Lionel: A C/2020 V2 (ZTF-) üstökös és az NGC 300 találkozása – „Ritka alkalom, amikor egy viszonylag látványos üstökös egy szép mélyég-objektummal egy látómezőben fotózható. Több hónapig vártam 2023. október 14-ét, hogy megörökíthessem a C/2020 V2 (ZTF) együttállását az NGC 300 galaxissal. A körülményeket mérlegelve a robottávcsöves fényképezés mellett döntöttem. A kométa impozáns látványt nyújtott a galaxis szomszédságában. A 40 ívperc hosszúságú csóva – ami valójában közel 4 millió kilométer hosszú lehetett – megfelelően kiegyensúlyozta a felvétel kompozícióját. Az ilyen kozmikus együttállások különösen elgondolkodtatóak, hiszen más-más térbeli dimenziót sűrítenek egyetlen képbe: a Naprendszerünkhöz tartozó üstököst, a Tejútrendszerünkben található csillagokat, valamint egy távoli galaxist.” A szerző sokadjára mutatja meg nekünk, hogy az üstökösök, főleg azok, melyek aprók, szabad szem számára nem láthatók, mondhatni, érdektelenek, sokszor bámulatos együttállásokat produkálnak távoli mélyég-objektumokkal, különös és szokatlan perspektívát nyitva a néző előtt. Igen ám, de egy ilyen üstökösfotó elkészültéhez bámulatos technikai tudás kell, bravúros képfeldolgozási ismeretek és folyamatos, naprakész tudás az aktuális égi vándorok útjáról. Ez a felvétel minden szempontot és kritériumot a legmagasabb szinten teljesített, hogy a ritka esemény látványát a legtisztább módon élvezhessük (Fotó: Majzik Lionel / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

Dr. Francsics László: Ahogy az AR3694 csavarja a Nap hidrogénlégkörét – „H-alfa ultranarrowband Nap-táj, ahogyan egy 30 centiméteres naptávcsőben látszódik. Így fest a kromoszféra, invertálva, monó kidolgozásban, élesítve, de más eszköz nem lett a feldolgozás során használva. Régi álom volt, hogy 30 cm-es távcsővel H-alfa Napot fotózzak, és ez most beteljesült.” A képen a kifinomult művészi érzék és technikai tudás találkozik. Egy ilyen kép elkészítéséhez nélkülözhetetlen a magas szintű technikai tudás, hogy megfelelő minőségben láthassuk a részleteket, de ez önmagában még kevés a kivételes kép születéséhez. Ehhez szükség volt a szerző művészi vénájára, hogy a számtalan pillanatból kiválasztva mutassa meg a szemlélők számára a Nap felszínén lejátszódó folyamatok egy pillanatát, mindezt művészileg ábrázolva (Fotó: Dr. Francsics László / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

Balási Álmos: Naptevékenység – „Viszonylag jó nyugodtság és átlátszóság mellett sikerült elkészítenem ezt a két panelből álló mozaikfotót. A felvételen a Nap tevékenységét láthatjuk 2024. július 9-én a délelőtti órákban. Ritka, hogy egy fotón majdnem az összes naptevékenység típusa látható legyen. Láthatunk látványos napfoltokat (AR3738, AR3741), napfáklyát, protuberanciákat, flert és egy halvány koronakidobódást is. A felvétel inverz kidolgozással készült.” A vöröslő hidrogén-alfa tartományban megörökített Nap az egyik leglátványosabb naprendszerbéli jelenség, amit lencsevégre kaphatunk. Csillagászati és optikai csúcstechnológia kell hozzá, ami ezekben az években egyre több asztrofotóshoz jut el. Azonban nem ennyire egyszerű a Nap megörökítése, hogy csupán jó technológia kell hozzá. Éles képet készíteni és a legszebb pillanatokat megörökíteni komoly kihívás, ami ezen a felvételen kiemelkedő színvonalon sikerült. A képfeldolgozás és megjelenítés pedig még befogadhatóbbá teszi az élményt (Fotó: Balási Álmos / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

A csillagködök és galaxisok kategória legjobbjai

Papp Bence: Az Elefántormány-köd (IC 1396) – „A Cepheus csillagképben található Elefántormány-köd mintegy 2400 fényévnyire van tőlünk. Ez a látványos ködösség valójában egy csillagbölcső, ahol új csillagok születnek a sűrű gáz- és porfelhők mélyén. A kép SHO (Hubble-paletta) hamisszínes technikával készült, amely kiemeli a hidrogén, kén és oxigén eloszlását. A kép Magyarország egyik legsötétebb égboltja alatt, Törökkoppányban a 2024-es észlelőhéten készült. 17 órányi expozícióval, négy derült éjszaka alatt.” Mestermunka, ahogy a szerző az őszi ég legendás csillagködjét, az asztrofizikailag is igen érdekes Elefántormány-ködöt megörökítette. Az óriási korrigált látómező, a színek gazdagsága és a részletek finomsága már önmagában kiemelné ezt a képet a sorból. Ami igazán egyedivé teszi az asztrofotót, az a hagyományokkal szakító, végletekig tökélyre csiszolt mesteri kompozíció, ahol a tornyosuló gázköd és a fodrozódó íves ködhullám a képmező kitüntetett pontjaiban helyezkednek el, és a patikamérleg pontosságával egyensúlyozzák ki egymást (Fotó: Papp Bence / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

Tóth Bence: Tűzmadár – „A fotón a híres déli féltekei téma, az Eta Carinae ködösségének egy részlete figyelhető meg. A felvétel keskenysávú technikával, hidrogén-, oxigén- és kénszűrőkkel készült, amihez rendre a zöld, a kék és a piros színeket rendelve alakult ki a végső, színes kép. A nyersek Namíbiában 2023-ban készültek egy asztrofotós-expedíció keretén belül.” A Carina-köd a déli félteke Orion-ködje, a legtöbbet fotózott és sokak számára könnyen meg is örökíthető nevezetes, déli féltekés mélyég-objektum. Ilyen módon rengeteg, de sajnálatosan átlagos minőségű fotón láthatjuk ezt az égi csodát. Ami ebben a felvételben óriási érték, hogy a szerző úgy állt a legendás ködösséghez, hogy a legbámulatosabb felvételt készítse el róla, amire magyar asztrofotós képes. A kompozíció egyedisége és feszültsége, a színek és a részletek lehengerlő gazdagsága jó időre a legszebb Carina-fotók közé emeli ezt a fényképet (Fotó: Tóth Bence / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

Éder Iván: A Homár Szívében – „A Homár-köd – katalógusszáma NGC 6357 – nagyságrendileg 6000 fényév távolságban helyezkedik el a Skorpió csillagkép irányában. A képen a régió belső területét látjuk, ahol heves csillagkeletkezés zajlik. A már megszületett fiatal óriáscsillagok erőteljes sugárzása a köd anyagát buborékként fújja fel, amit több részen is tetten érhetünk: mintha egy képzeletbeli szív kamráiba, pitvaraiba pillantanánk be. A kép speciális fekete-fehér kamera és keskenysávú szűrők használatával készült, majd hamisszínes – ún. Hubble-palettás – feldolgozással kelt életre.” Hogy a legkiemelkedőbb asztrofotókat elkészítsük, ma már nem elég technikailag tökéletes képet készíteni. De már az sem elég, hogy egy adott objektumról a valaha legtökéletesebb asztrofotót készítsük el. Bár minden bizonnyal ez a felvétel is ilyen, de a legjobbaknak még valami mást is kell tudniuk. Az igazán úttörő és emlékezetes asztrofotók olyan érzést ébresztenek bennünk, hogy új formájában, új minőségében pillantjuk meg a felettünk lévő csillagos eget, és ezáltal még közelebb kerülhetünk a kozmikus világhoz. Tökéletes kompozíciójával, színharmóniájával és páratlan részleteivel ez a felvétel is közelebb vitt minket az éghez (Fotó: Éder Iván / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!