A politikai hidegháború október 23-án kezdődött

Egy nyilaskeresztes röplap okozott izgalmakat az első szabadon ünnepelhető október 23-a előtt, 1989-ben. Mindennek tetejében még egy Veszprém megyei bányából robbanógyutacsot loptak ismeretlen tettesek. A közvéleményt egy belügyminisztériumi vezérőrnagy nyugtatgatta: a két esemény ellenére a bejelentett rendezvényekre mindenki elmehet, a Belügyminisztérium olyan védelmet biztosít a helyszíneken, mint George Bush elnök látogatása idején.

Hogy mi lett a robbanóanyaggal, azt nem tudni, a nyilaskeresztes röplap szerzője viszont horogra akadt, Antoniewicz Rolandnak hívták és akkora kommunista volt, mint ide Phenjan. Éppen az 1989-es észak-koreai világifjúsági találkozón nyilatkozott arról, hogy Magyarországon árulókkal és likvidátorokkal van körülvéve, Ceausescu Romániája demokratikus, a sztálinista Észak-Korea pedig nagyon klassz hely, mert nincs csikk az utcán és ingyenes a vidámpark.

Legendáriumát gazdagítja, hogy amikor a ferihegyi reptéren el akart szaladni a röplap miatt őrá váró rendőrök elől, akkor véletlenül beleszaladt egy üvegfalba.

A Népszabadság, akkoriban még az újonnan alakult MSZP lapja, a pártszervezésnek külön rovata van a lapban, bírálja ugyan Antoniewicz lépését, de a provokáló röplapot a félelem számlájára írja. A volt MSZMP-párttagok hangulatát tükröző jegyzetíró így folytatja: "Megtorlást kilátásba helyező levelek keringenek országszerte, fenyegetésektől hangosak a közterek és a kocsmapultok, uszító jeleket, szavakat viselnek a panelházak, a liftajtók, a kerítések falai."

Az MSZP azokban a napokban záruló kongresszusának 1956-os értékelése akár tizennyolc évvel később is születhetett volna: "A múlt – így 1956 – helyes értékelése elkerülhetetlen, s az ezzel kapcsolatos vitáknak nyugvópontra kell jutniuk".

A későbbi parlamenti pártok hívei szervezetten nem vonultak az utcára, politikusok és különféle 56-os szervezetek viszont megjelentek a korabeli helyszíneken. A nap fényes eseménye volt a köztársaság kikiáltása délben a Parlament erkélyéről. Szűrös Mátyás köztársasági elnök – aki máig sajnálja, hogy ezért a funkciójáért nem élvezhet elnöki nyugdíjat – 1956-ot népfelkelésnek és nemzeti függetlenségi megmozdulásnak nevezi, név szerint két politikust említ, Károlyi Mihályt és Tildy Zoltánt. Az ekkor már Magyarországon is fogható Sky News hírcsatornán egész délután és este vezető hír volt a köztársaság kikiáltása.

A tudósítások még disszonánsnak nevezik, hogy a Corvin köznél valaki "tetves, piszkos rendszerről" beszélt. Ugyanitt kivált a tömegből Bródy János és elénekelte a sokáig betiltott Ha én rózsa volnékot. A masszív kommunistaellenesek gyülekezőhelye kezdettől fogva a Kossuth tér volt. 1989-ben "Soha többé kommunizmust!", "Kommunistamentes övezet", "Ruszkik haza!" és más efféle transzparenseket emelnek magasba. Egy szónok üdvözli, hogy a rendőröknél most nincs fegyver és a vörös csillag is lekerült sapkájukról.

Wittner Mária is szólt a tömeghez és ugyanazt mondta, amit mostani beszédeiben is szokott: neveljenek az emberek erkölcsös, jó hazafiakat, hogy az 56-ban megkezdett munka befejezését ne kelljen vérontásnak kísérnie".

A tömeg rendben feloszlott, az emberek nem csoportosan, hanem kettesével-hármasával indultak haza. A fővárosban rendőri intézkedésre október 23-án nem volt szükség, jelentette este megkönnyebbülten a BRFK sajtóügyeletese.

1990: Göncz beszédét a tapsok szakítják félbe

A lapok ünnepi címoldalán Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök közös felhívása áll a világ magyarságához. A két politikus néhány nappal október 23-a előtt szintén közösen koszorúzott a 301-es parcellánál, majd Antall kórházi gyógykezelésre vonult.

Göncz Árpád beszédét ekkor még csak tapssal szakítják félbe. Az esti Kossuth téri nagygyűlésen az akkor még MDF-es Csurka István arról beszélt, hogy az 56-os forradalom nem ért véget, félúton vannak, sőt, a neheze még hátra van. "Harmincnégy éve együtt harcoltak baloldaliak, a centrumba tartozók, jobboldaliak, liberálisok, konzervatívok – mondta. – Ma is erre lenne szükség."

A Magyar Rádiónál bőrfejűek és a Jurta Színház szélsőségesei tüntettek. (Egy sor ellenzéki szervezet gyülekezőhelye volt a rendszerváltás előtt Jurta Színház, 1990 után viszont jobbára szélsőségeseknek adott helyet Romhányi László igazgató, akit 1993-ban különös kegyetlenséggel elkövetett, halált okozó testi sértésre való felbujtás miatt - négyévi börtönre ítéltek.)

A tüntetők összetörték az Ellenzéki Kerekasztal 56-os tábláját, majd elvegyültek a Kossuth téri nagygyűlés tömegében és közbekiabálásokkal – "Mocskos liberálisok!" – akarták megzavarni a rendezvényt.

1991: a rádió beolvasta a szélsőségesek petícióját

Az október 23-i ünnep előtt húsz amerikai törvényhozó kérte Mihail Gorbacsovot, aki akkor még a Szovjetunió elnöke volt, hogy ítélje el az 56-os szovjet beavatkozást. (Hetekkel a szovjet birodalom megszűnése előtt Gorbacsovnak kisebb gondja is nagyobb volt ennél, de a beavatkozás elítélésére nem volt reális esély. Horn Gyula 75. születésnapján azt mondta a volt szovjet pártfőtitkár, hogy "a Szovjetunió beavatkozása szükségszerű volt".)

A műszaki egyetem előtt a távozó Göncz Árpádnak azt mondja egy újságíró, hogy nincs ünnepi hangulat. A köztársasági elnök válasza: "Én inkább úgy fogalmaznék: ahogy távolodik a forradalom, ahogy veszít politikai aktualitásából, úgy csökken a megemlékezéseken a forradalmi hangulat, az érzelmek lobogása."

A Magyar Rádió megint a szélsőségesek célpontja lett. Ezúttal több száz ember tüntetett Romhányi Lászlóval, a Magyarok Nemzeti Szövetsége vezéralakjával az élen – nagyjából mindenki ellen. "Gombár, mondjon le!", "Nemzeti Rádiót!", "Rohadt kormány, mondjon le!", "Kommunista árulók!", ezeket skandálta a tömeg.

A televízió 2006-os ostroma fényében figyelemreméltó, hogy Romhányiék 16 pontos petícióját – a többi között új alkotmányt, a bűnös vezetők felelősségre vonását, tárgyilagos sajtót követeltek – a rádió híreiben részletesen ismertették. Ennek ellenére néhányan megpróbáltak bejutni az épületbe.

1992: bőrfejűek és a titokzatos liladzsekisek

Az ünnep felvezetéséhez tartozott, hogy három MDF-es képviselő feljelentésére a legfőbb ügyész nyomozni kezd az 1956-ban elkövetett háborús bűncselekmények ügyében, a rendőrség éjjel-nappal őrzi a Szabadság téri szovjet felszabadítási emlékművet, mert egy magát Akcióbizottságnak nevező csoport kilátásba helyezte a felrobbantását, Göncz Árpád köztársasági elnök már fél éve nem írja alá a rádió- és tévéelnökök felmentéséről a miniszterelnök indítványát.

Göncz Árpádot az ünnep estéjén a Parlament épülete előtt megakadályozták ünnepi beszéde elmondásában. Tüntetők egy csoportja – főleg bőrfejűek – fujjolt, árpádsávos zászlókat lobogtatott. Többeken nácijelvényes sapka volt. Göncz Árpád a beszédét nem mondta el, és tiltakozásul nem ment el az esti ünnepségre az Operaházba sem, ahol az ünnepi szónok Antall József miniszterelnök volt.

Boross Péter belügyminiszter, és a jobboldal más vezető személyiségei, valamint Szűrös Mátyás MSZP-képviselő szerint egy politikusnak akkor is el kell mondania beszédét, ha kifütyülik. Orbán Viktor viszont éppen Göncz kifütyülése miatt idő előtt, demonstratívan távozott az Operaházból, hogy jelezze: Antallnak kötelessége lett volna lehetővé tennie, hogy Göncz Árpád ott mondja el ünnepi beszédét.

Száz bőrfejű az ünnepség után a televízió épületéhez ment, ahol azt kiáltozták, hogy "hazudtatok eleget", majd, látva a nagy rendőri készültséget, hazamentek.

Az SZDSZ szerint Göncz kifütyülését a kormány szervezte. Szász Domokos III. kerületi önkormányzati képviselő a bőrfejűek között liladzsekis fiatalembereket is látott röplapokat osztogatni. Követte őket, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a határőrség teherautóira szálltak fel (RF 85-74, RF 85-75). A Határőrség elismerte, hogy katonái részt vettek a rend fenntartásában, az ünnepség hivatalos röplapjainak osztogatásában, de visszautasította, hogy részt vettek volna az államfő beszédének megzavarásában.

A parlamentben Oláh Sándor, a kormánypárti kisgazdák frakcióvezetője az eset miatt lemondásra szólította fel Boross Pétert, az 1956-57-ben karhatalmistaként szolgált Horn Gyula pedig azt mondta: Az akkor aktív forradalmárok ma az ellenzék padsoraiban ülnek, az MSZP eszmei elődei pedig a 301-es parcellában nyugszanak.

Az ellenzék szerint a rendőrségnek meg kellett volna akadályozni az incidenst. A Népszabadság néhány nappal később bemutatott egy fényképet az 1991. március 15-i, Nemzeti Múzeum előtti állami ünnepségről, ahol három fiatalembert vezetnek el, mert megzavarták Antall József miniszterelnök ünnepi beszédét. A nyolc-tíz fős csoport MDF-ellenes jelszavakat skandált, fasisztának és Kína-barátnak nevezte a kormányt.

1993: Pető szerint a tojásdobálás belefér

Antall József, halála előtt alig másfél hónappal, telefoninterjút adott a kölni klinikáról. "Az 56-os forradalom nem fulladt volna kudarcba, ha a világ 37 évvel ezelőtt elszántan támogatta volna a magyar törekvéseket" – mondta. Az Operaházban újra ott volt Göncz Árpád, Antall Józsefet Boross Péter helyettesítette.

A Corvin közben az ekkor már az MDF-ből távozott Király B. Izabella országgyűlési képviselő árpádsávos lobogós, zömmel bőrfejű hallgatóság előtt azt mondta: a legújabb igazságtételi törvény csupán porhintés. (Ebben speciel igaza lett.)

A Felvonulási téren vásári színielőadást tartottak kétezer ember előtt. Csurka István azt mondta: a sztálinizmus a liberalizmusban él tovább. "Nem állunk meg félúton, Sztálinizmus pusztuljon" – skandálta rá a tömeg. A békéscsabai ünnepségen tojással dobálták meg az SZDSZ-es Pető Ivánt. A látogatás ellen a helyi MDF is tiltakozott, mert Pető nem tölt be állami funkciót. A megtámadott politikus a Magyar Hírlapnak így nyilatkozott: "De végül is nem történt semmi, egy demokráciába belefér, hogy néhány tojás elrepül s néhány ember kiabál".

Dénes János, az MDF-ből 1991-ben kizárt független országgyűlési képviselő érdi beszéde elmaradt, mert mindössze két ember ment el a helyi művelődési házba.

1994: Horn Gyula ott volt, de nem beszélt

A máig ható hidegháborús helyzet az MSZP 1994-es hatalomra jutása után állt be, innentől ünnepel külön az ellenzék és a kormány – leszámítva az 1998. és 2001. közötti október 23-ákat.

Horn Gyula miniszterelnök, akinek éppen 56-os szerepe miatt nem adatott meg, hogy október 23-án ünnepi beszédet mondhasson, 1994. június 16-án már Nagy Imre lányával együtt koszorúzott a mártír miniszterelnök sírjánál. Október 23-án Göncz Árpád és Gál Zoltán házelnök társaságában együtt koszorúz a 301-es parcellánál.

A nagyarányú szocialista választási győzelem után a két egykor egymás ellen harcoló oldalt összemosó ünnepi beszédet Gál mondta: A megtévesztés következtében sokszor azonos célokért küzdő, jószándékú emberek is szembekerültek egymással, mondta, és arra kért mindenkit, az egykor szemben állókat is, hogy együtt forduljanak a jövő felé, és ne a múlt ossza meg az országot. "Ez a mártírok végakarata" – tette hozzá.

Az Antall-kormány idején alapított, egykor kormánypárti Új Magyarország tudósítója nem értette, hogy a 301-es parcellánál miért kell állig páncélba öltözött rendőröknek vigyázniuk a rendet, "mintha ki tudja, mitől kellett volna tartani". Egyedül az ellenzéki lap vette észre azt is, hogy az ünnepség narrátora, valamint az MTI csak Gönczöt, Hornt és Gált vette észre, azt már nem, hogy az ellenzék, például Für Lajos az MDF nevében, is ugyanekkor koszorúzott.

Gál Zoltán beszédére Orbán Viktor válaszolt este a Szentháromság téren. A Fidesz vezetője nem akart a szocialistákkal a jövő felé nézni, amíg a múlt dolgai nincsenek elrendezve: "Hamis próféták hamis nemzeti megbékélést hirdető szavai nem vehetik rá a polgári Magyarország híveit, hogy koalíciót kössön október 23-a büszkén vállalt, november 4-e ma már szégyenletesen mentegetett öröksége mögött (...) Hazánk jövőjéért érzett felelősségünk sem engedi, hogy a forradalom két összeegyeztethetetlen hagyománya között hamis megbékélést teremtsünk, és a mai demokráciát a Kádár-rendszerhez hasonlóan történelmi hazugságra építsük. (...) Mi, akik 1956. október 23-ának hagyományait őrizzük szívünkben, azt üzenjük november 4-e örököseinek, hogy érjék be hamis megbékélés helyett a békés egymás mellett éléssel."