További Bulvár cikkek
A Pesti Estben láttam meg egy fél oldalas, angol nyelvű hirdetést, ami jó irodai munkát ígért, teljesítménybérezéssel. Kicsit fura volt, hogy nem szerepelt benne a cég neve, csak annyi, hogy George-ot vagy Harryt kell keresni a megadott mobilszámon. Arra gyanakodtam, hogy valami pornóipari cég, de azért felhívtam őket. Egy görög akcentussal beszélő férfi megadott egy számot, hogy hívjam Judithot, ő lett a közvetlen főnököm.
Milyen nemzetiségű volt ő?
Eleinte azt hittem, angol, mivel erős brit akcentussal beszélt. Aztán rajtakaptam, hogy a takarítőnővel magyarul trécselnek, szóval magyar volt ő is, mint az alkalmazottak háromnegyede. Az irodában azonban egymással is kizárólag angolul volt szabad beszélnünk, ahogy az ügyfelekkel is.
Mikor dolgoztál a Livingstone-nál?
2002 július elsejétől augusztus 30-ig, amikor is kirúgtak, mert nem voltam elég eredményes. Azt hiszem, én voltam az egyetlen alkalmazott, akit kirúgtak, mindenki más vagy magától elment, vagy előléptették brókerré.
Mennyi volt a fizetés?
Kezdőknek félmunkaidőben 250 amerikai dollár, ami akkor 73 ezer forintnak felelt meg. A fizetést mindig készpénzben, egy borítékban kaptuk. A teljes munkaidőben dolgozó kezdők, akik junior account executive néven futottak, a fizetésükön felül egy százalék jutalékot kaptak az általuk felhajtott üzletekből. Az account executive néven futó brókerek tíz százalék jutalékot kaptak.
Mi volt a munkád?
A cégtől kapott listákban szereplő embereket, főleg angolokat és íreket kellett felhívnunk, és befektetési lehetőségeket ajánlani nekik egy előre megírt forgatókönyv alapján. Sok olyan kérdést kellett feltennünk, amelyre igennel válaszoltak, hogy a végén az ajánlatra is igent mondjanak.
Részvényeket kellett eladnod?
Az én feladatom az volt, hogy a listákból levadásszam a leadeket, vagyis azt a néhány embert, aki megadja a nevét, telefonszámát, emailcímét, hogy egy brókerünk később visszahívhassa a konkrét ajánlattal.
Nem volt gyanús, hogy Magyarországról telefonálsz?
Az ügyfelek nem tudták, hogy honnét hívjuk őket. Mindenkinek volt egy angol neve, én például Larry Altman néven mutatkoztam be. A cégvezetés szerint erre azért volt szükség, mert az amerikaiakat csak megzavarnák a magyar nevek. A telefonunk pedig úgy volt beállítva, hogy a hívott félnek úgy tűnjön, Genfből érkezik a hívás.
Nem volt számodra gyanús ez az egész?
Nyilvánvaló jelét nem láttam annak, hogy ez egy bűnöző cég, de voltak gyanús dolgok. Túl jól fizettek például, meg az is furcsa volt, hogy álnéven kellett telefonálni. De mindenre volt magyarázata a főnököknek.
Mit mondtak, mivel foglalkozik a cég?
A hivatalos szöveg szerint kockázati tőkebefektetéssel (venture capitalist), különböző cégek tőzsdére menetelét finanszírozza. Az ügyfeleknek a Safeguard terrorista-elhárítással és biztonságtechnikával foglalkozó cég papírjait kellett kínálnunk. Az ajánlat lényege az volt, hogy ők még a cég tőzsdére vitele előtt, nyomott áron vehetnek a papírokból, és meggazdagodhatnak, ha a tőzsdére vitel után megugrik az árfolyam. Példaként a Dr Reddy's Laboratories nevű indiai gyógyszercég papírjait említettük, melynek rövid idő alatt alatt 10,04 dollárról 24,01-re ugrott az árfolyama. Egyébként utánanéztem, mindkét cég valóban létezik.
Láttad a Brókerarcok (Boiler Room) című filmet, ami egy ugyanilyen részvénycsalásról szólt?
Persze, pont két héttel az állásinterjúm előtt. Amikor Judith vázolta a feladatot, rögtön rá is vágtam, hogy hiszen ez éppen olyan, mint a Brókerarcok. Azt válaszolta, hogy az Hollywood, ez meg a való világ. Én ezt úgy értelmeztem, hogy esetünkben valóban működő brókercégről van szó, ahol végre jól fizető állásom lehet. A brókerekről, a tőzsdéről csak annyit tudtam, amennyit a filmekben lát az ember, a gyors meggazdagodás lehetőségét láttam ebben a munkában.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
