Akármi is lesz, háborúnak fog látszani

Gilad Salit elrablása után 18 nappal a helyzet egyre bonyolultabb Izraelben. A Gázai övezetben indított, korlátozott katonai akció gyakorlatilag kétfrontos, nyílt háborúvá kezd átalakulni, mióta szerda reggel a Hezbollah síita terrorszervezet túszul ejtett két izraeli katonát, és megölt másik hármat az ország északi határánál.

A jelenlegi a legsúlyosabb válság 2002 óta. Akkor a Hezbollah összecsapást próbált kirobbantani Izrael északi határánál abból, hogy az izraeli hadsereg bevonult Ciszjordánia néhány városába, de Izrael a kísérletet sikeresen visszaverte. A leghatékonyabb módszer tehát a hasonló válságok megoldására a katonai akció és a diplomáciai nyomásgyakorlás ötvözése.

Nem tárgyal, csak néha

Izrael álláspontja a terroristákkal kapcsolatban következetes és teljesen világos. Nem tárgyalnak velük, és nem hagyj zsarolni magát. Salit tizedes elrablásakor ehhez tartották magukat, ez viszont egyre nagyobb vihart kavar az izraeli belpolitikában. A jobboldali pártok a Likuddal az élen háborút indítanának, a védelmi miniszter, Amir Perec azonban mérsékeltebb álláspontot képvisel.

A történelemben volt már példa arra, hogy Izrael mégis teljesítette a terroristák követeléseit. 2004 januárjában 436 arab származású bebörtönzött és 59 libanoni katona holttestéért cserébe Izrael visszakapott egy civil túszt, és megkapta három, a hezbollah által kivégzett katonája holttestét. 1985-ben három, még három évvel korábban túszul ejtett izraeli katonáért cserébe Izrael szabadon engedett 1150 libanoni és palesztin foglyot.

A mostani válság több szempontból bonyolultabb a négy évvel ezelőttinél. A terrorszervezetek három katonát tartanak fogva: Gilad Salitot a Gázai övezetben, és a két, szerda reggel Izrael északi határánál elrabolt katonát.

Megcsinálták

A Hezbollah szerdai akciója hatékony katonai teljesítménynek tekinthető, az izraeli hadseregé viszont inkább kudarcnak. Az izraeli hírszerzők jelentései és a haderő megerősítése ellenére a Hezbollah meg tudta valósítani tervét, amivel legalább két éve fenyegetőzött. Nem is időzíthettek volna ennél jobban, a lehető legérzékenyebb időszakban támadtak.

Az izraeliek szerdán - némi önuralomat tanúsítva - csak libanoni hidakat és határ menti Hezbollah-állásokat bombáztak. Ugyanakkor - a hadsereg magas rangú tisztjeinek helyzetértékelését tekintve - egyértelműnek tűnt, hogy az izraeli hadsereg sokkal keményebb csapásra készül Libanon ellen. Csütörtökre ez be is igazolódott: az izraeli légierő a bejrúti nemzetközi repteret bombázta, amivel blokád alá akarják vonni az országot.

A hadsereg magas rangú tisztjei a libanoni kormányt tartják felelősnek a katonák elrablásáért, így ha a katonák nem térnek vissza épségben, Libanon infrastruktúrája fenyegetéseik szerint "20 vagy akár 50 évet zuhanhat vissza az időben" - értsd: porig rombolják az országot. Libanon polgári infrastruktúrája jelentősen károsodott a 70-es évektől gyakorlatilag 2000-ig tartó polgárháborúban és az 1982-től tartó izraeli megszállás éveiben, és az ország az elmúlt években tetemes összeget fektetett a helyreállításába és fejlesztésébe.

Komolyabb ellenfél

Izraelnek közben nehézségei adódtak a Hamász visszaverésében is, hiszen majd három hete nem tudnak pontot tenni a Salit tizedes elrablásával kirobbant konfliktus végére. A Hezbollah ráadásul nagyobb gondot jelenthet a Hamásznál, mert sokkal tapasztaltabb, és a módszerei is kifinomultabbak, mint palesztinokéi.

A Hezbollah 1982-ben alakult, főcéljának az Izrael elleni harcot tekintette, és a Hamászhoz hasonlóan Izrael elpusztítására szólította fel híveit. Izrael ebben az évben vonult be Libanonba, és egészen 2000-ig az ellenőrzése alatt tartotta az ország déli részét. A Hezbollahot nemcsak intenzív hadseregépítés és kiterjedt katonai tevékenység jellemzi, a síita közösség érdekeit képviselő politikai párt is; jelenleg éppen kormánypárt. A Hamászhoz hasonlóan társadalmi feladatokat is magára vállal, kórházakat, oktatási intézményeket üzemeltet, saját hírszolgáltatást tart fenn.

Szíria és Irán a háttérben

Bár Szíria és Irán közvetlen érintettségére egyelőre semmilyen bizonyíték sincsen, mindkét ország tevékeny szerepet játszhat a mostani konfliktusban. A Hezbollah iráni-szír támogatású terrorcsoport, Salit tizedes elrablását pedig a Hamász Damaszkuszban székelő radikális szárnya rendelte el. Tálas Péter biztonsgápolitikai elemző szerint amúgy Izrael túlreagálta Salit elrablását, a kemény katonai ellencsapással egyrészt megadta a lehetőséget a palesztinoknak, hogy az áldozat szerepében tetszelegjenek, másrészt pont a Hamász mérsékelt szárnyát lehetetlenítette el. Mint mondta: "A békefolyamatnak befellegzett."

Ehud Olmert izraeli miniszterelnök múlt heti nyilatkozata szerint a gázai övezeti offenzíva nem tántorítja el tervétől, miszerint Izrael kivonul Ciszjordániából is. Izrael 2010-ig tervezi csapatai visszavonását Ciszjordánia legnagyobb részéről, megegyezés hiányában akár egyoldalúan is, csak a legnagyobb zsidó telepek tömbjeit tartaná meg „örökre”. A határ közeléből érkező rakétatámadások azonban egészen más megvilágításba helyezik Ciszjordánia kiürítését, hiszen Izrael határközeli települései közvetlen veszélyben vannak, ami igaz a Gázai övezet térségére is.

Tálas valószínűsíti, hogy a Hamász és a Hezbollah között folyamatos a kommunikáció, de azt nem tartja valószínűnek, hogy a mostani támadások összehangolt akciók lennének. A Hamász mindenesetre szerdán közleményben gratulált a Hezbollahnak a két katona foglyul ejtéséhez. Az is tény, hogy a támadás megerősítette a Hamász pozícióit a Gázai övezetben, és a két szervezet Izraellel szembeni követeléseit viszon valószínűleg összehangolta.

Háború talán nem lesz

Tálas nem tartja valószínűnek, hogy a libanoni hadművelet háborúvá szélesedik. Elképzelhető, hogy Izrael folytatja a háborús retorikát, de ezzel most inkább csak egységbe kovácsolhatja ellenfeleit. Ráadásul az elmúlt évek libanoni változásai - még Szíria kivonulása ellenére is - hátrányba hozták Izraelt. Hiszen szövetségeseik, a keresztények és a drúzok letették a fegyvert, a síita Hezbollah viszont nem, azaz gyakorlatilag a síita szélsőségeseké az egyetlen ütőképes hadsereg az országban. Mindezek ellenére Tálas nem tartja valószínűnek, hogy Izrael 1982-höz hasonlóan megint lerohanja és megszállja Libanont. De abban biztos, hogy a következő időszakban folyamatos csapások, légitámadások lesznek a térségben.

Majdnem biztos, hogy a Hezbollah több hónappal ezelőtt megtervezte a szerdai akciót, és mindent megtett, hogy titokban maradjon, hol tartják fogva az elrabolt katonákat. Az új front megnyitása viszont megkönnyíti Izrael dilemmáját: a kormány most befejezheti az eddigi tojáshéjon táncolást. Minden jel szerint Izrael a legjobb úton halad, hogy kiszélesítse katonai hadműveleteit északon és a Gázai övezetben egyaránt.