Koko: Tudom, hogy mire vagyok képes

- Pontosan nem tudom, de valamikor az idő tájt lettem világbajnok Budapesten...

- Akkor kapott ki legutoljára Diaz.

Koko júniusban a Steve Robinson elleni meccs előtt nyilvánosan edz

- Legutóbb a Robinson elleni, Üllői úti meccsedet várták ennyire a szurkolók. Azon a meccsen roppant lazának és könnyednek tűntél. Most is ez várható?

- Amikor érzem, hogy felkészült vagyok, akkor a mozgásom is sokkal könnyedebb. Ilyenkor sokkal lazábbnak is érzem magam. Meg azért az a hangulat se volt semmi, amit a szurkolók csináltak.

- Az itthon megjelent fényképeken sokkal erősebbnek látszol, mint eddig bármikor.

Koko: - Na, ez már nem így van. Azok a képek még a fogyasztás előtt készültek. Most, hogy már nem az erősítésen, hanem a technikán van a hangsúly, sokkal szálkásabb vagyok, de érzem magamon, hogy sokat erősödtem.

- Csapatodban, az Universumban több társad is azt mondta, szinte nem lehet hibát találni a bokszolásodon. Te hogy érzed ezt?

- Nem mondanám, mert mindig van mit fejleszteni magán az embernek. Biztos, hogy nekem is vannak hiányosságaim, de azon vagyunk, hogy ezeket kiküszöböljük.

- Csapatfőnököd, edződ, de még te magad is nagyon magabiztosan kijelentettétek, hogy te vagy ennek az összecsapásnak az esélyese. Nem veszélyes ez?

- Nem. Azzal az eredményháttérrel, amely mögöttem van, alkothatok optimista véleményt. Csak akkor mondok ilyet, ha tudom, hogy sikerül. Tudom, mi munka van bennem, és tudom, hogy ez mire lehet elég. Ha valaki tudja magáról, hogy át tudja ugrani az 1,20-at, akkor miért mondaná azt, hogy csak 1 métert tud ugrani?

Fritz Sdunek és Koko a Robinson meccs mérlegelése előtt

- Ha csak egyszeres magyar bajnok lennék, akkor se lennék csalódott, mert az ökölvívás sok mindenre megtanított az életben. Tény, hogy a '96-os olimpia óta Hamed ellen készülök, és bármikor hajlandó lennék ellene kiállni, de ő az, aki állandóan a kibúvókat keresi. Ha úgy leszek világbajnok, hogy nem ellene kell kiharcolnom a címet, arról csak ő tehet.

- Igen jelentős és hosszú felkészülést végeztél. Gyermekeid nem hiányolnak nagyon?

Koko: - De igen, és már ők is nagyon hiányoznak nekem. Megígértem nekik, hogy vasárnap este megvárhatnak, amikor visszatérünk Hamburgba, és onnantól kezdve csak az övék vagyok.

- Amennyiben megnyered a világbajnoki övet, milyen fogadtatásra számítasz, amikor legközelebb hazaérsz?

- Nem tudom. Már az is fantasztikus volt, ahogy Atlanta után fogadtak, az Üllői úti ünneplésről nem is beszélve. Tényleg nem tudom, hogy azokat lehet-e még felülmúlni.

- A szombati győzelmed után mit mondasz egykori edződnek, Szántó Imrének?

- Öcsi bácsi ott lesz az első sorok valamelyikében, és elsők között lesz azoknak a sorában, akiknek a nyakába fogok borulni. Szinte második apámként tisztelem, és ha most már nem is ő az edzőm, nagyon sok hálával tartozom neki.

- Világbajnok vagy, vége az ünnepléssorozatnak, otthon egyedül, nyugodt körülmények között leülsz egy szivarral. Eléd raknak egy papírt, hogy csak egy mondatot írjál rá. Mi lenne az?

- Ha nem is egy mondat, inkább egy idézet. Ezt még Öcsi bácsi mondta nekem egyszer, és csak most látom, milyen igaza is volt.
Nem, nem, nem elég, még mindenből több lehet,
Míg földön, szikrázó égen valami ellen törhetek,
Míg a világ kerekén
Valami nem enyém...

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!