Kokó Európa-bajnok!

Verőfényes délután köszöntött Budapestre, cseppmentes idővel. Az előrejelzések szerint pénteken csak a Kisalföldön várhattak esőt az ott lakók - de ez legyen a győriek baja mondták a szervezők. Eső helyett szél kerekedett, fákat döntögető, port szembe csapó, és, ami a legrosszabb: ponyvaszaggató. Eláll - reménykedtek ötkor a kihalt stadionban a szervezők. Csendesedik - reménykedtek másfél óra múlva. Le kell szedni a tetőponyvát - döntötték el hatkor. Igen hétkor. Akkor, amikor az első párosnak ringbe kellett volna lépnie. Helyettük újra pályamunkások jöttek, és a közönség csendes apátiával figyelte, amint megfosztják tetejétől a ring nevezetű építményt.

VIP páholy

Nyolc órakor némelyek már füttyögetni kezdtek, ez szólt a büfé előtti hosszú sornak, a ringben boksz álnéven zajló callanatics bemutatónak, de legfőképpen a műsorcsúszásnak. A főmuftik is rádöbbentek, ha így megy tovább, balhé lesz, hisz a legdrágább V.I.P helyeken unottan ücsörgött Dariusz Michalczewsky, sőt nem sokkal később megérkezett a magyar bokszpápa, Torgyán József is. Útvonala jól nyomon követhető volt, hisz ahogy közeledett a ringhez, úgy nőtt a füttykoncert, amire leült, addigra az egész stadion egyetlen hatalmas sípolásban egyesült. Utólagos magyarázatként természetesen elfogadjuk a tavaly Orbán Viktor által hangoztatottakat: egy sporteseményen a fütty a szimpátia jele. Minden relatív.

De térjünk vissza a műsorhoz, hisz eme kis intermezzo alatt is elcsattant egy-két pofon. (Talán senki nem gondolta volna, hogy a Fradi-pályán valaha szervezett bokszmeccs zajlik majd. A hangsúly a szervezett szón van, hisz amúgy a boksz errefelé mindennapos dolog a focimeccseken.) Az első valamirevaló összecsapást a berlini világbajnok, Ulrich mérkőzése jelentette, aki kiütéssel verte jobb sorsra érdemes ellenfelét. Ezután ugrott kicsit a program, hisz egyből a vb-címmeccs következett Artur Grigorjan és Kalocsai Zoltán között.

A stadion felmordult, amikor a szekszárdi fiú feltűnt a kijáróban, és innentől kezdve nem számított, hogy a másik bokszoló Kokó barátja és klubtársa, tizenkét menet pokolt varázsolt a stadionba. Kalocsai minden egyes ütésénél ezrek őrjöngtek, Grigorjan válaszainál Torgyán méretű füttykoncert harsant. Teltek-múltak a menetek és az universumosok legnagyobb bánatára Kacsa állta a sarat, és csak a 12. menetben adta meg magát, amikor a belga mérkőzésvezető - kissé az ellenfélnek kedvezve - technikai K.O.-t hirdetett ki. A vereség ellenére Kalocsai minden elismerést megérdemel, hisz kiválóan öklözött, mindent megtett, amit csak tudott, és bizony Grigorjanon is látszott, hogy örül, amikor befejeződött a mérkőzés.

Kovács István profi Európa-bajnokként vonulhatott az öltözőbe

Ismét elsötétült a stadion, felcsendültek a Carmina Burana jól ismert akkordjai, és égő fáklyás, csuklyás alakok sorfala közt megindult a ring felé Kokó. Ellenfele jóval prózaibb funky stílusú bevonulása már mutatta a kettejük közti különbséget, ami aztán a meccs egészén végig látszott. Kokó jóval képzettebb bokszoló ellenfelénél, a ringben macska-egér harc, igazi bemutató zajlott a szokásos Kokó-elemekkel: nyelvöltögetéssel, kacsintásokkal, leeresztett karral, tánccal - egyszóval mindennel, ami kellett a népnek. A végeredmény pedig nem is lehetett más, minthogy Kovács István profi Európa-bajnokként vonulhatott az öltözőbe. Most már a nagy ellenfél, a párducbugyis "Prince" Naseem Hamed következik.