Nagy pofonokat kaptak a magyar úszók

A magyar úszók már a tavalyi margitszigeti Európa-bajnokságon némi csalódást okoztak, hiszen minden napra érmet ígértek, ehelyett voltak kellemetlen meglepetések. Összességében súlyra megvoltak az érmek, színre azonban nem. Pedig akkor Cseh László jó formában volt, bár nem sikerült megdöntenie a világcsúcsot, ami a tervei közt szerepelt.

Szerényen, óvatosan, mégis elmaradva

Talán emiatt is indultak szerényebb és óvatosabb elvárásokkal az ausztráliai Melbourne-be, és a kapitány, Kiss László már előre figyelmeztetett: hatalmas a konkurencia. Nem beszélt érmekről, meglepetésemberekről, csak arról, annak örülne, ha két dobogós helyezés összejönne, illetve, ha a döntőbe kerülne valamennyi nevezett versenyző.

Még ennek a szerényebb és lefokozott kívánalomnak sem sikerült eleget tennie a magyar küldöttségnek, és igazából már erre sem volt esélye, így minden idők leggyengébb szereplését produkálta. Egy érem, az is bronz, igaz Európa-csúccsal, egy ötödik és három hatodik helyezés.

Mi történt a zárónapon Cseh Lacival?

Kezdjük a legfájóbbal: Cseh László második, kedvesebb számában, 400 vegyesen messze elmaradva saját csúcsától, nyolc másodperccel, húsz méterrel kapott ki a világrekordot elérő Michael Phelpstől. A sportnapilap kicsit érthetetlenül az ő nagy összecsapásukat várta, pedig előre sejteni lehetett, hogy az éremért is hatalmasat kell úsznia Csehnek. A tunéziai Mellouli ugyanis megnyerte a 800 gyorsot, az amerikai Ryan Lochte a 200 hátat, és valószínű volt, hogy még ők sem szorítják meg Phelpst.

Cseh ráadásként fejben adta meg magát, a befejező napra alighanem tudatosult benne mennyire demoralizáló Phelps teljesítménye, mint ahogy arról már korábban is szót ejtett. Nagyon úgy látszik, ezen nem tudta magát túltenni. Kétségtelen, szörnyű lehet, ha egy vele egyidős úszó leiskolázza a világot, de az akaraterő elvesztésére mentségül nem szolgálhat. Kivált úgy, hogy maga is azt gondolta a 200 vegyes bronzérme után, hogy négyszázon talán megfogható a csodaúszó.

Gyurta három év alatt nem fejlődött

A hatodik helyezett Gyurta Dániel esete is speciális. 200 mellen nincs akkora konkurencia, mint Cseh számaiban, ráadásként az amerikai rekorder, Brendan Hansen visszalépett. Gyurta így sem tudta megközelíteni athéni ezüstérmes idejét - egy másodperccel maradt el tőle -, vagyis közel három év alatt szemernyit sem lépett előre. Pontosabban mégis, hiszen már az érdem, hogy legalább erre a szintre visszajött, mert az elmúlt két évben még döntőbe sem tudott kerülni.

A tizenhét éves versenyzőnek a szintén olimpiai ezüstérmes Güttler Károly esetéből kellene és illene erőt merítenie, aki ezüstös berobbanása után ugyancsak átmenetileg eltűnt, majd miután rendezte a gondolatait, még világcsúcsot is úszott. A hozzáértők szerint Gyurtának sürgősen el kellene döntenie, mit akar, mert az olimpiai felkészülést a hazatérés után rögvest meg kell kezdeni.

Váltók nélkül

Sokkal kellemesebb színfolt volt Szepesi Nikolett, aki kilencedik és hatodik lett száz, illetve kétszáz háton. Érthetetlen viszont, hogy a pillangózó Boulsevicz Bea miért fullad ki rendre az utolsó ötvenre, amikor hajráznia kellene. Nagyon messze volt mindkét döntőtől.

Furcsaság, hogy egyetlen váltóban sem indultak el a mieink, jóllehet még Guam szigete is fontosnak tartotta. Szomorú, ha ez pénzkérdés, hiszen a szövetség elnöke, Gyárfás Tamás nemrégiben még azzal érvelt a MOB-elnök Schmitt Pál ellenében, hogy ő több pénzt képes a sportba hozni.

Messze nem annyira tehetségesek, mint az elődök

Egy éve még arról beszéltek az úszóedzők, hogy újra van csapatunk, nemcsak egy ember tartja az ernyőt a sportág felé. A jelen állás szerint túlságosan elhamarkodott és merész kijelentés volt tőlük, mert az az egy ember is sebezhető, akinek az ernyőt kellene tartania. Kovács Ági jövő évi visszatérése ugyan javíthat a bizonyítványon, de aranyérem tőle már aligha várható.

Emellett egy másik tétel is megdőlt: akármilyen tehetségesnek mondták az ifik között a kontinensen sikeres magyarokat, világszinten nem azok. Különösen Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Czene Attila és a már említett Kovács Ági fényében nem azok. Mert ugyan tényleg nagyobb a konkurencia, nekik sem kétévesekkel kellett úszniuk.

Phelps külön klasszis

A magyarok mellett Európa is jelentősen visszaesett, és ebben nyilván közrejátszott az időeltolódás, a versenyt megelőző nem fair edzésviszonyok, de az oroszok három éremig jutottak, a németek is csalódást okoztak, és egyikük sem nyert aranyat. A súlypont érezhetően az Egyesült Államokba és Ausztráliába tevődött át - előbbi a férfi vonalon megközelíthetetlen, utóbbi a nőin -, a férfiaknál mindössze két európai siker született. A nőknél csak a francia Laure Manaudou tudta visszaszorítani riválisait.

Phelps előzetesen tervezett nyolc aranya végül nem jött össze, mert a váltóban kizárták az amerikaiakat. De ennek ellenére külön klasszist képviselt, mert úgy érte el megdöbbentő eredményeit, hogy egyszer sem lihegett, fújtatott a fáradtságtól.

Meglepő javulás, endékás módszerek?

"Egy-két versenyző teljesítményjavulása meglepő" - mondta a magyar kapitány a vb ideje alatt, és szemléltetésként célzott a kínaiak és az "endékások" korábbi térhódítására, válaszként arra, mi lehet a sikerek mögött. Talán nem meglepő, hogy még a vb ideje alatt gyanúsította meg a francia L' Equipe sportmagazin az ausztrál Ian Thorpe-ot, aki novemberben jelentette be visszavonulását.