Mennyit hoztak a sportnak a politikusok?

2010.05.26. 15:25
Hagyó Miklós ötvenmilliót szerzett a szinkronúszásnak, Szekeres Imre ugyanennyit a triatlonnak. Két fideszes sportági elnök már van. A sportszövetségek politikusokban látják a túlélést, a jövőt. Beidegződött, hogy a napi anyagi gondokkal küszködő magyar sportot a csak befolyásos emberek tarthatják életben.

Még az áprilisi országgyűlési választások előtt három sportági szakszövetség is fideszes politikust választott elnökének. Szatmáry Kristóf, az iparkamara elnöke az asztaliteniszezők, Pesti Imre a szinkronúszók vezetője lett, utóbbi Hagyó Miklóst váltotta, aki december 22-ig volt elnök. A korábbi XII. kerületi fideszes polgármestert, Mitnyan Györgyöt a hetekben választotta elnöknek az evezősszövetség, a szolnoki polgármester, Szalay Ferenc a napokban négy évre a kosarasok vezetője lett, neki edzői papírjai is vannak.

A szocialisták közül a volt hadügyminiszter, Szekeres Imre még tavaly lemondott a Magyar Triatlonszövetség elnöki posztjáról, Baráth Etele ugyanakkor tizenöt éve élvezi a tagság bizalmát, a jól működő kajakszövetséget vezeti.

A volt MDF-es Gémesi Györgyöt elsodorta a pekingi sikertelenség a vívószövetség éléről. Helyére a bankvezér Erős János érkezett, aki a sportlövők elnöke már volt körülbelül tíz éve. A kluboknál is beindulhatnak a döntéshozók, az MTK megszerezte az előzetesben lévő Hunvald György (MSZP) helyére a fideszes Deutsch Tamást.

Baráth Etele egy magyar szurkolóval beszélget a  sunji evezős és kajak-kenu pályán 2008-ban
Baráth Etele egy magyar szurkolóval beszélget a sunji evezős és kajak-kenu pályán 2008-ban

Szilárd beidegződéssé vált, hogy a napi anyagi gondokkal küszködő magyar sportot a befolyásos politikusok tarthatják életben, a „vele majd minden jobb lesz” szemlélet az uralkodó. A politikusi kapcsolatrendszerrel remélhető olyan pluszforrás, ami egy egyszerű főtitkárnak elérhetetlen.

Hogyan jön össze a költségvetés?

A magyar sportági szakszövetségekhez több csatornán érkeznek az állami pénzek. Kapnak a Magyar Olimpiai Bizottságtól, a Nemzeti Sportszövetségtől. Vannak célzott támogatások, amelyeket kizárólag az utánpótlásra lehet fordítani. A vagyoni értékű jogok értékesítése a következő tétel, ezek klasszikusan a szponzori pénzek. Harmadsorban a tagdíjakból, a versenyengedély kiadásából, pályázatokból van bevétel, ide lehet sorolni a nemzetközi szövetségek támogatását is. A bevételt jelentősen megdobhatja egy itthon rendezett világverseny.

Emellett nyilván sokan arra is számítanak, hogy a parlament hamarosan megszavaz évi plusz egymilliárdot a sportnak, nem árt jól helyezkedni, háttéralkukkal az államtól többet ki lehet csikarni. Az eddigi elosztási rendszer alapján ez szinte lehetetlen, mert a MOB az elmúlt négy év eredményességének megfelelően támogatja a sportágakat.

A sportágvezetők optimizmusát alátámaszthatja, hogy Szekeres a triatlonnak évi negyven–ötvenmillió forint szponzori pénzt hozott – OTP, Szerencsejáték Zrt., MVM –, emellett a Sport XXI. programba is belobbizta sportágát.

A politikusnak egy telefonjába került annak idején, hogy Miskolc támogassa például a legjobb hazai triatlonost, az olimpikon Kuttor Csabát. Szekeres utóda az egykori teniszező, Lányi András lett, neki – tudtuk meg Kropkó Péter alelnöktől – újabb szponzori bevételt eddig nem sikerült behoznia.

Szekeres a triatlonnak évi negyven-ötvenmillió forint szponzori pénzt hozott
Szekeres a triatlonnak évi negyven-ötvenmillió forint szponzori pénzt hozott

Hagyó sikerei és befolyása csúcsán alig maradt el Szekerestől, negyvenmillió körüli összeget szerzett a szinkronúszásnak 2009-ben, nagyjából azonos szponzori kört mozgatott meg, mint Szekeres, erősítette meg Szimandl László főtitkár (nem sikersportágakról van szó, egyiknek sincs még csak Európa-bajnoki érme sem).

„Ha azt vesszük, hogy egy másodosztályú futballcsapat is kap ennyit vagy többet egy várostól, akkor kevés ez a pénz – mondta Szimandl. – Ha azt vesszük, hogy csak a vízfelület bérlése havi félmillió forintba kerül, nem egy tetemes összeg. Ha viszont azt nézem, hogy a jelenlegi keresetek mellett egy átlagember ennyit egész életében keres, megint csak komoly összegről beszélünk, de nekünk a versenyeztetéshez, az edzőtáborokhoz szükségünk volt ennyire.”

Hagyót neves sportolók – Csapó Gábor, Csisztu Zsuzsa - hozták képbe a szövetségnél, utódjához, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusához, Pesti Imréhez egy szülőn keresztül jutottak el.

„A túlélésünk egyetlen esélye lehet” – jelentette ki a főtitkár, aki korábban vezette a szövetséget. Ő százezer forintot sem keres, volt, hogy még a húsz- vagy harmincezres telefonszámlát is saját zsebből állta. „Irdatlanul nehéz volt szponzori pénzeket behoznunk, az eredményességünk miatt nekünk a MOB-tól mindössze évi kétmillió jut. Ebből fedezzük többek közt a félmilliós irodabérletet.”

„A legnagyobb ellensége vagyok annak, hogy politikusok irányítsák a szövetségeket, hogy egyszer az egyik, máskor a másik oldalhoz alkalmazkodjunk. Jó lenne, ha nem így lenne, de különben nem nyílnak meg olyan ajtók előttünk, amik egy befolyásos politikus segítségével igen” – mondja Juhos József. Az asztaliteniszezők igazgatója harminchárom éve dolgozik a szövetségben.

Benedek Fülöp a makói hagymafesztiválon
Benedek Fülöp a makói hagymafesztiválon

„Nincs más lehetőség” – állította határozottan. Valamennyi elnökük kötődött a sportághoz, a földművelésügyi minisztériumi egykori államtitkára, Benedek Fülöp is, Szatmáry Kristóf is. Hozzá egyébként az SZDSZ-es Világosi Gáboron keresztül jutottak el, fideszes kapcsolata ugyan nyilvánvaló, de talán fontosabb az üzleti életben betöltött szerepe. Benedeknek már nem volt ideje a sportágra, bírósági ügye felemésztette, felfüggesztett börtönbüntetést kapott hivatali visszaélésért.

„Csak hálával tartozunk neki, a költségvetésünk egyharmadát neki köszönhettük, 2009-re ezek a források azonban elapadtak. Ő ajánlott bennünket azoknak, akiknek volt módjuk támogatást adni. Az FM-hez tartozó cégek azonban nálunk nem hirdettek. Huszonötmillió forintra tehető az általa behozott összeg, a másik Huszonötmilliót én teremtettem elő. Az állam nélkül nem működhetünk, még a nemzetközi kötelezettségeinknek sem tehetnénk eleget, nem tudnánk korosztályos versenyeken indulni. Így is csúzlival lövünk az ágyúra” – jellemezte Juhos lehetőségeiket, és lemaradásukat a versenytársakhoz.

A vívóknál az MFB-s Erős János egymaga 62,5 milliót jelentett tavaly, ha ehhez hozzátesszük az unicredites Szalay-Berzeviczy Attila nyolcmillióját, a szövetségi költségvetés ötöde már meg is van. Úgy tudjuk, Erős 2009 elején üzleti tervet készíttetett, ebben kérte, jelöljék meg a szakmával foglalkozók, mekkora az összeg, ami hiányzik, ő megszerzi.

A vívás a pekingi történelmi mélypont után – egy bronzérem jött csak össze –, és az eredményességi támogatás megkurtítása ellenére nem volt rossz helyzetben 2009-ben. Kérdés azonban, hogy ha Erős már nem lesz az MFB elnöke (felajánlotta lemondását az új kormánynak), mennyit tud majd előteremteni.

A kajak-kenu nemcsak eredményességben, menedzselésben is az elsők közé emelkedett Baráth Etele vezetésével, amíg a Mol nem szponzora például a MOB-nak, a kajakosoknak az. Baráth felismerte a sikeres sportág hazai marketingértékeit, a T-Mobile és az MKB is aranyfokozatú főtámogató. A Sydney-ben szerzett négy olimpiai aranyérem után különösen ki tudta aknázni a lehetőségeket.

Meddig lehet az államból élni?

Sárközy Tamás professzor a Mozgó Világban publikált tanulmányában fontos megállapításokat tesz a magyar sportéletről.

– A sportszakma tartalmi kérdései egyre hátrább szorulnak; az államtól-önkormányzattól való pénzkunyerálás az elsődleges.
– Az önkormányzás kihasználása helyett állami beavatkozást sürgetnek, azt kívánják, hogy az állam a sportszövetségek mellett közvetlenül az egyesületeknek is adjon. Túlzott mértékben fennmaradtak a nagy önköltségű, számos sportági szakosztályból álló úgynevezett ernyő-sportegyesületek is.
– A magyar sportszervezetek adminisztratív működési költsége átlagban több mint kétszerese a nyugat-európainak.
– Rövid idő alatt gyökeresen meg fog változni az állami finanszírozás rendszere, nem lehet többé az államból élni.
– Talán elcsitulnak a politikai harcok, megszűnik a sport túlpolitizálása.

Az evezősök Mitnyanban látták a megoldást, aki országos bajnok volt, amikor a Ferencvárosban evezett. Az egykori XII. kerületi polgármester, ha csak egymillió forint szponzori pénzt is hoz, máris lekörözte elődjét, Dávid Imrét. Az evezősöknek 2002-ben volt utoljára számottevő támogatójuk, akkor a Pető–Haller-páros megszerezte a sportág első világbajnoki aranyérmét.

„Egyáltalán nincs olyan elvárásunk, hogy szponzorokat hozzon nekünk az elnök úr. Olyan országban élünk, hogy a támogatásokat komaság alapján lehet megszerezni. De hát hol nem tört előre a politika? Még a civilszférában is működik a pozícióhalmozás, ilyen országban élünk” – mondta Ott Zsuzsa, az evezősök főtitkára.

Az evezősök az erzsébeti Duna-szakasz kihasználásával próbálják felépíteni jövőjüket. A háromszázmilliós beruházáshoz olyan befektetőket keresnek, akik a MESZ elképzelései alapján építik fel a bázist.

Ott Zsuzsa utalt rá, hogy létrejött egy szponzorációs asztaltársaság – cégek igazgatóival, marketingeseivel lehet kötetlenül beszélgetni – , ennek az lenne a célja, hogy pluszforrásokat hozzon a szövetségeknek, hogy a működésüket üzleti alapra helyezhessék. A sportot felügyelő önkormányzati minisztérium próbálta is errefelé terelni a sportvezetőket – gondolkodjanak a cégek vezetőinek fejével – , konferenciát hívott össze, igaz, sok új információ nem hangzott el.