Szilárda
0 °C
6 °C

Kenyában robban az új doppingbomba?

2013.02.25. 14:52
A profi kerékpársportban már évtizedek óta nyílt titok volt, hogy az élversenyzők jó része használ valamilyen tiltott teljesítményfokozó szert, kétségeink nem lehetnek, más állóképességi sportokban is bevett dolog a doppingolás, de mégis sokkoló lehet, ha kiderül, a közép- és hosszútávfutást uraló kenyai atléták is módszeres doppingolásnak köszönhetik sikereiket.

A kenyaiak az 1968-as mexikói olimpián robbantak be a világ élvonalába, futóik a magaslaton rendezett versenyeken három aranyat is nyertek. Nem vélelten, hogy Mexikóban kezdődött a sikerszériájuk, a 2000 méter feletti magasságban hasonló körülmények uralkodtak, mint Kenyában. Míg a tengerszinten edző futók megszenvedtek az oxigénhiánnyal és a párával, addig a kenyaiak gyorsan akklimatizálódtak a körülményekhez.

Pár év múlva azonban kiderült, nem egyszeri, kiugró eredményről volt csak szó, amit a számukra szerencsésen alakuló viszonyok hoztak meg. Az 1980-as évek közepétől kezdve egyre nyomasztóbbá vált a fölényük, és a férfi mellett a női versenyekben is egyre több érmet szereztek. A sikerekre adott volt a magyarázat is, a legtöbb futó a már említett magaslati körülmények között élt, és a nagy távolságok és szegénység miatt gyerekkoruktól kezdve mindenhová futva jártak, így szerezve kiváló állóképességet.

Ehhez a helyzeti előnyhöz később aztán a modern edzésmódszerek is párosultak, így megőrizték vezető szerepüket a hosszútávfutásban. Módszereik tisztaságában akkor sem nagyon kételkedett senki, amikor Európában és Amerikában egyre másra buktak le doppingoló futók a vér oxigénszállító-képességét javító EPO-val.

Tavaly aztán egy német tényfeltáró újságíró, Hajo Seppelt állt elő nyomozásának sokkoló eredményével. Seppelt Kenyába utazott, és hogy minél közelebb kerülhessen a futókhoz és a sportvezetőkhöz, menedzsernek adta ki magát. Így sikerült több hónapot eltöltenie a Rift Valley nevű magaslati edzőtáborban, amit a kenyaiak mellett európai futók is gyakran látogatnak. Seppelt szerint azért, mert ez a hely annyira távol van mindentől, hogy még a doppingellenőrök sem keresik fel itt a sportolókat. Vagy még ha meg is teszik, elég kevés esélyük van a levett mintákat rövid időn belül megbízható laborba szállítani.

Seppelt az ARD májusi adásában több neves futót, köztük olimpiai és világbajnokot is megnevezett, akik vérdoppinggal éltek. Állítását egy dán doppingszakértő is megerősítette, aki 2008 és 2010 között levett kenyai vérmintákat talált gyanúsnak, megmagyarázhatatlanul változtak bennük a különböző jelzőértékek.

Seppelt egy versenyzőt meg is szólaltatott, a 2011-es mezeifutó-vb-n indult Kisorio, aki szteroiddal bukott meg egy évvel később, elismerte, hogy az orvosai segítségével doppingolt. Rajta kívül még három futó produkált pozitív mintát, Rael Kiyara szteroiddal bukott, miután megnyerte áprilisban a hamburgi maratonit, míg Jemima Sumgong a bostoni maratoni második helyezettjeként lett pozitív kortizonnal, míg a junior világbajnok Roland Kipchumbát EPO-val kapták el.

A Kenyai Atlétikai Szövetség (AK) visszautasította a vádakat, állította, hogy a sportolóit rendszeresen ellenőrzi, és szervezett doppingolás sem folyik a futócsapatnál. Seppelt műsora után az AK még extra vizsgálatot is elrendelt, amin a világbajnokok, mint Vivian Cheruiyot és David Rudisha megjelentek, és negatív eredményeket produkáltak.

A kenyaiak akár doppingoltak, akár nem, a londoni olimpián leszerepeltek, csak 11 érmet szereztek a futószámokban, és ebből csak két arany (Kemboi 3000 méter akadály, Rudisha 800 méter) lett, ez óriási visszaesés a 2008-as olimpiához, ahol 16 érmükből hat volt arany.

A gyatra teljesítményre többféle magyarázat született, az egyik szerint a csapatvezetés nem volt a helyzet magaslatán, és az atléták közül többen túlversenyezték magukat, míg egy másik feltételezés szerint egyszerűen csak leálltak a doppingolással. A legvalószínűtlenebb magyarázat pedig a klímaváltozást tette a teljesítményromlás felelősévé. Az AK főtitkára azt állította, hogy Rift Valley a felmelegedés miatt már nem is olyan ideális a felkészüléshez.

Hogy Seppelt nyomozása nemcsak egyszerű konspriráció és alaptalan vádaskodás, azt az is jelzi, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) január végén pénzt nem kímélve kiküldött egy doppingellenőr-csoportot Rift Valleybe, amely a Telegraph forrásai szerint a legnagyobb nevektől is vért vett. A mintákat a svájci Lausanne-ba vitték, ott elemzik és hasonlítják össze a futók biológiai útlevelében szereplő értékekkel. Egyelőre nem tudni, mikor hozzák nyilvánosságra az eredményeket, de könnyen lehet, hogy óriási botrány fog kitörni pár héten belül.

A múlt héten a háromszoros akadályfutó világbajnok, Moses Kiptanui is azt állította, hogy a kenyai edzőtáborokban nagyban megy a doppingolás, és ezt olykor az atléták is beismerik négyszemközt. Kiptanui szerint bevett módszer az, hogy csak egy-egy versenyre tuningolják magukat gyorsan ürülő szerekkel. Már eleve az gyanús, hogy jó néhány futó teljesítménye nagyon ingadozó, nem képes tartósan kimagasló eredményekre.