A havon is lehet korcsolyázni

A sífutás évszázadokig nem változott jelentősen, az alapmozgások ugyanazok voltak, általában párhuzamos lécekkel lépdeltek, illetve siklottak előre a síelők. Az 1970-as években azonban forradalmi változások következtek be. Az egyik nagy újító Pauli Siitonen volt. A finn sokáig nem volt túlságosan sikeres versenyző, de új technikájával a hosszútávú versenyek ásza lett. Éppen a hosszú távok kényszerítették  arra, hogy valami újjal álljon elő. Kitalálta, hogy ha egyik lábával oldalrasikló-korcsolyázó mozdulatot tesz, és a másik lábán csak áll, akkor is tud haladni. Később már szinte csak így ment, sorra nyerte a hosszútávú versenyeket és félkorcsolyázó technikáját Siitonen-lépésnek nevezték el. Technikájának elterjedését az is segítette, hogy egyre több versenyen már két pár sínyomot fektettek, a nyomok között pedig előszeretettel váltottak korcsolyázó mozdulattal, már csak azért is, mert közben gyorsultak is, a sok váltással pedig nyerni is lehetett.

A módszert az amerikai Bill Koch fejlesztette tovább 1982-ben, ő már mindkét irányban kilépett, és V-alakban csúsztatta oldalra a léceit. Sokan természetesen csalást kiáltottak, de a korcsolyázó stílus egyre jobban terjedt. Próbáltak neki gátat szabni, néhány versenyen direkt keskeny pályákat jelöltek ki, hogy lehetetlenné tegyék az új stílust, de már feltartóztathatatlan volt. A szovjetek méltatlankodtak leginkább, az Urálban készülve kihagytak pár versenyt, így rá kellett csodálkozniuk, hogy az ellenfeleik miért nem tesznek a klasszikushoz nélkülözhetetlen tapadóvaxot a léceikre.

Hogy hivatalossá is lett az új stílus, abban a svédek sztárjának, Gunde Svannak is nagy szerepe volt. „A botok méretének növelésével is folyton próbálkoztak, volt, aki egy hosszú bottal próbálkozott. Svan is azzal tartott bemutatót a világszövetség képviselői előtt, kérésére fel is vették videóra a mozgását. Svan aztán végigkorcsolyázott előttük, a botját nem engedélyezték, de a mozgásába nem kötöttek bele. Nem tudjuk pontosan a szándékát, hogy a bottal csak félrevezetni akarta-e a zsűrit, de bizonyítéka már volt, hogy rábólintottak a korcsolyázásra” – mesélte Dosek Ágoston, a Testnevelési Egyetem docense, sí szakedző.

A síszövetség bölcs döntést hozott, 1986-ben elkülönítette egymástól a két stílust, azóta írnak ki klasszikus stílusú és korcsolyázó versenyeket, utóbbiakat szabadstílusúnak is nevezik. Egy ideje pedig már egy versenyszámban is ötvözik a kettőt, a síatlonban előbb klasszikusban futnak, majd léc és botcsere után szabadstílusban futnak tovább. Úgy tartják, ezért is az a legkomplexebb szám, a sífutótól közel azonos tudást követel mindkét számban. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!