Volt egyáltalán ilyen pocsék éve a magyar focinak?

Miután napra pontosan öt hónappal az Andorra elleni égés után csütörtök este Luxemburgban is sporttörténelmi verést kapott a magyar válogatott, a 2017-es évben a mérlege igencsak látványos:

Ez azt jelenti, hogy idén a megszerezhető pontok negyedét sikerült megszerezni (már ha játékból azt mondjuk, hogy a barátságos mérkőzésekre is úgy számolunk, mintha 3 pont járna a győzelemért, 1 a döntetlenért). Vagyis 2017-ben a magyar válogatott 25 százalékos hatékonysággal szerepelt, igaz, legalább a két győzelem tétmeccsen volt (augusztusban a lettek, októberben Feröer ellen).

Ha kedden a két ország első mérkőzésén a vb-résztvevő Costa Ricát sikerül is legyőzni, akkor is csak 33 százalékosra javul a mutató (ha döntetlent játszunk, akkor 26 százalékos lesz, vereség esetén 22 százalékkal zárjuk az évet). A luxemburgi és andorrai égések fényében könnyen olyan hangulatba kerülhetünk, hogy ennél pocsékabb éve sosem volt még a magyar válogatottnak.

	Gy	D	V	Szerzett pont	Arány, %
2017	2	0	6	6	25%
2016	3	5	4	14	39%
2015	5	3	1	18	67%
2014	4	2	3	14	52%
2013	3	4	2	13	48%
2012	4	3	2	15	56%
2011	7	1	3	22	67%
2010	4	1	4	13	48%
2009	3	0	6	9	33%
2008	4	4	2	16	53%
2007	6	0	7	18	46%
2006	4	0	4	12	50%
2005	3	3	7	12	31%
2004	8	0	7	24	53%
2003	3	1	6	10	33%
2002	3	3	4	12	40%
2001	2	4	5	10	30%
2000	3	4	1	13	54%
1999	2	5	3	11	37%
1998	6	2	1	20	74%
1997	3	3	5	12	36%

Ha azonban csak a számokból indulunk ki, a mostani naptári évnél volt már csapnivalóbb – igaz, más körülmények között, és igencsak régen. Mint a fenti táblázatból látható, az elmúlt hét évben 39-67 százalék között volt a válogatott eredményessége – a 39 egyébként éppen tavaly, ami valójában viszont az Eb-kijutás és csoportkörből továbbjutás miatt a magyar futball harminc éve nem látott sikerét hozta.

Rosszak már voltunk, de

Legutóbb 2009-ben fordult elő, ami egy most keddi győzelemmel megismétlődhet: 9 meccs, abból 3 győzelem és 6 vereség, vagyis 33 százalékos eredményesség. Igaz, akkor legalább még olyan csapatoktól kaptunk ki, mint a portugálok, svédek, románok, és nemcsak a kötelező győzelem jött össze Málta vagy Albánia ellen, hanem még a dánokat is legyőztük Rommedahlostul, Aggerestül, Sörensenestül. 2003-ban szintén 33 százalékon zártuk az évet (10 meccs, 3 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség), de legalább Luxemburgot még 5-1-gyel elintéztük – na jó, nem a luxembourgi pokolban –, bár akkor azért volt csúf 0-1 itthon az észtek ellen és 1-3 Lettországban, de ezzel együtt sokáig volt esély arra, hogy a 2004-es Eb-re pótselejtezzünk.

Az idén maximum lehetséges 33 százalékosnál rosszabb mutatóval 2005-ben, Lothar Matthäus emlékezetes kapitánykodása idején zártunk utoljára: akkor 13 meccsen 31 százalékot sikerült elérni. Igaz, kínos eredmény abban az évben csak egy volt, a Szaúd-Arábia elleni 0-0, ellenben vb-selejtezőn vertük Izlandot idegenben, 0-0-t játszottunk a horvátokkal és nem volt gond Málta ellen sem (4-0).

Ha kedden nem nyerünk, akkor ennél a Matthäus-féle 31 százaléknál is rosszabb mutatóval ér véget az év. De még akkor is messze vagyunk, legalábbis pusztán a számok alapján, az abszolút mélypontnál. Az ugyanis 1994-ben volt, amikor a magyar válogatott

Ez azt jelenti, hogy 11 százalékos mutatóval zártuk azt az évet, amely nagy részében Verebes József, majd az utolsó két meccsen Mészöly Kálmán volt a szövetségi kapitány.

Még a mélyponton is jobb volt?

Hasonlóan rossz teljesítmény nem volt azóta, de az azt megelőző majdnem száz évben is csak egyszer: 1920-ban három mérkőzésen 1 döntetlen és 2 vereség volt a mérleg – de azt a kort hiba lenne bármilyen szempontból összevetni a mostanival. Nyeretlen évünk akkortól 1994-ig egyszer volt, 1973-ban, amikor Illovszky Rudolf kapitánysága idején 6 meccsen 4 döntetlen és 2 vereség (vagyis 33 százalék) volt a mérleg.

De visszatérve 1994-re: ha a matek szerint rosszabb is volt az ideinél, ezt sok minden árnyalja. Elsősorban az, hogy akkor egyetlen olyan csapat sem volt, akit illett volna simán megverni. A 12 mérkőzésen olyan ellenfeleink voltak, mint Németország, Hollandia, Svájc, Ausztria, Dánia, Horvátország, Lengyelország, Belgium, Svédország, Mexikó. Talán egyedül a csak 1992 óta független Szlovénia elleni szombathelyi 0-1 volt kirívóan rossz eredmény – meg persze az 1-7 a Bergkamp, Rijkaard-féle hollandok és az 1-5 a mexikóiak ellen – , viszont a németek elleni 0-0 vagy a horvátok elleni 2-2 olyan eredmény volt, amit büszkén fel lehet mutatni.  2017-ből viszont már ilyet se tudunk megemlíteni (legfeljebb csak sokkal több új stadiont és akadémiát).

Amit viszont igen: a kevés lőtt és a sok kapott gól. Nyolc meccsen 8-16 a gólkülönbség, vagyis 1-2 az átlageredmény. Ennyire kevés gólt az elmúlt harminc évben egyszer lőttünk (2009-ben hatot), míg a meccsenkénti egygólos átlagot is az elmúlt harminc év második legrosszabbja (a 2009-es után, holtversenyben az 1994-essel). A védekezésünk mutatói még rosszabbak: a Feröer ellenit leszámítva minden meccsen kaptunk gólt, és az egy meccsre jutó kétgólos átlagnál is csak 1994-ben volt rosszabb.

Borítókép: Gulácsi Péter kapus a negyedik svájci gól után a Svájc - Magyarország labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzésen a bázeli St. Jakob Park Stadionban 2017. október 7-én. A magyar válogatott 5-2-re kikapott. MTI Fotó: Illyés Tibor