Gyöngyi
9 °C
9 °C

Sokkot kapott a menekült úszó, amikor megtudta, hogy Budapesten lesz a vébé

2017.07.25. 17:57

Amikor megtudtam, hogy idejövünk, féltem. Lesokkolt, hogy Magyarországra kell utaznom, attól féltem, hogy esetleg nem engednek majd vissza Németországba.

Yusra Mardini akkor vált híressé, amikor alig egy évvel azután, hogy menekültként eljutott Szíriából Németországba, elindulhatott a 2016-os riói olimpián a menekültstátuszú sportolók csapatában.

A 19 éves úszó 2015 augusztusában menekült el Szíriából a nővérével együtt, miután a családjuk házát lebombázták. A testvérek 25 nap alatt jutottak el Libanonból Berlinbe, az úton veszélyes helyzetekkel is meg kellett küzdeniük, a Törökországból Görögországba való átkelés során például kis híján hajótörést szenvedtek az Égei-tengeren. Mardini és testvére két másik társukkal együtt órákon át a vízben úszva tolta, vontatta el a túlterhelt csónakot Leszbosz partjaihoz.

A testvérek 2015 nyarán Magyarországon is átkeltek, több napot töltöttek hazánkban, ahol pont olyan rossz emlékeket szereztek, mint a legtöbb menekült. Pályaudvarokon aludtak a földön, vegzálták őket a rendőrök, az emberek pedig ellenségesek voltak.

Amikor a két évvel ezelőtti és a mostani élményei közötti különbségekről kérdezték, azt válaszolta: "Nagyon rossz kép élt bennem a magyar emberekről, de a mostani élményeim mindent megváltoztattak".

Mardini beszámolója szerint amikor először volt Budapesten, nagyon nehéz helyzetben voltak, az emberek féltek tőlünk, szinte rettegtek, ha meglátták.

"Talán nem tudták átérezni a helyzetünket, nem találkoztak még ilyesmivel korábban. De ezért nem hibáztatom őket. Én sem tudtam, mit jelent az, hogy menekült, amíg nem lettem az."

Mardini még 2015 nyarán megfogadta, hogy egyszer visszajön Magyarországra, ugyanakkor a pályaudvarra, ahol aludt, semmi pénzért nem látogatna el újra, túl sok rossz emléke van azokról a napokról. A világbajnokságon viszont örömmel tapasztalta, hogy a magyar közönség nagyon kedvesen fogadja a menekültek csapatát.

Amikor arról kérdeztük, hogy a számtalan rossz tapasztalat mellett volt-e bármilyen pozitív emléke a magyarokról az első ittléte alatt, csak egy taxisofőrt említett, igaz, hozzá viszont egy elég kalandos történet tartozik.

"Egy taxisofőr segített nekünk, nem tudom, hogy hívják, de talán magára ismer. Amikor megtudta, hogy menekültek vagyunk és el kell érnünk egy buszt az osztrák határnál, beletaposott a gázba. Akkor sem lassított, amikor rendőrök tűntek fel mögöttünk, és végül megmenekültünk."

Az úszó ma már teljesen normális életet él. Saját bevallása szerint annyiban különböznek a hétköznapjai egy német fiatalétól, hogy sokkal kevesebb ideje van bulizni, kikapcsolódni.

A lány történetére természetesen lecsaptak a stúdiók és kiadók is, így könyv és film is készül az életéből. Emellett nagy felelősséget jelent számára, hogy példaképpé vált hontalanná vált sorstársai számára, akik az ő életéből, boldogulásából merítenek erőt. Mardini éppen ezért az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) nagykövete is lett.

Amikor a sajtótájékoztató végén arról kérdezték, hogy szíve szerint melyik ország színeiben indulna a következő olimpián, azt felelte, hogy Szíriát és Németországot is boldogan képviselné, de arra is nagyon büszke, hogy tagja a menekültek csapatának.

"Ha lenne egy zászló, amiben ez a három mind benne van, az alatt vonulnék a legbüszkébben."