El sem hittem, amíg meg nem láttam a nevem az NFL honlapján
További 120 yard cikkek
- Ebben az évezredben még nem fordult elő olyan az Egyesült Államokban, mint a hétvégén
- Rákos megbetegedés miatt kellett műteni a történelem egyik legjobb sportolóját
- Ilyen sem volt még: jövőre Berlinben is rendeznek NFL-mérkőzést
- Olimpiai csúccsal lett aranyérmes Párizsban, most kipróbálná magát a világ legerősebb ligájában
- Kiderült, mi okozta a fiatal sportoló halálát
Az elmúlt héten Zilai János, a Fehérvár Enthroners linebackere Londonban bizonyíthatott az NFL európai felmérőjén, ahol 43 játékos mutathatta be tudását, hogy a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság csapatainak figyelmét felhívja magára. A tét nem volt kicsi, hiszen a legjobbak három hónapig az Egyesült Államokban is megmutathatják magukat, a jól teljesítők pedig akár az NFL-be is bekerülhetnek az International Pathway Program (NFL IPP) keretén belül, ahogyan a New England német fullbackje, Jakob Johnson, vagy a Philadelphia Eaglesszel szeptember 11-én négy évre 64 millió dollárért aláíró ausztrál támadófalember, Jordan Mailata. Az Index erről, valamint pályafutása eddigi szakaszáról és jövőbeli terveiről is faggatta a 23 éves védőt.
Mikor ismerkedett meg az amerikai futballal, hogyan indult a pályafutása?
Tizenhárom évesen nővérem akkori új barátja (azóta férje) indított el ezen az úton. Épp valami új sportot kerestem, korábban úsztam, néptáncoltam, küzdősportoltam, de akkor mégis valami újat kezdtem keresni, Csabi pedig mondta, hogy megyeszékhelyről lévén szó (szekszárdi vagyok), biztos van csapat a közelben, próbáljam ki. Természetesen tudtam a sport létezéséről, filmekből/sorozatokból, de a szabályokról szinte semmit, azokat is nagyjából megtanította nekem. Így kezdtem el 13 évesen játszani, a Szekszárd BadBones csapatánál, ahol hat évet játszottam, eleinte safety [a védelem utolsó vonalában játszó játékosok – a szerk.] poszton, később cornerback [az elkapókkal szemben felálló védők], majd linebacker [a védelem középső részén, a védőfal és a safetysor között] poszton. 19 évesen, utolsó juniorszezonomra a belgrádi Vukovi csapatához igazoltam, itt ismerkedhettem meg az importélet első szeletével. Ugyanebben az évben a Dunaújváros Gorillazzal szerepeltem a HFL-ben, valamint bekerültem a felnőtt válogatottba, linebacker posztra. A következő szezonomat már az Enthronersnél kezdtem, ahonnan csak egy kis megszakításra mentem ki Cannes-ba, a Covid miatt csak „telelni”, végül a 2021-es szezonnyitóra visszatértem.
Van olyan játékos, akinek a játékát csodálta? Esetleg olyan, akinek a játékát próbálta utánozni, és annak játékelemeit behozni a sajátjába?
A 20-as számot tapasztaltabb srácok, Brian Dawkins [a Philadelphia Eagles és a Denver Broncos korábbi safetyje, akit 2018-ban beválasztottak az NFL Hírességek Csarnokába] miatt „adták”, aki így vált a kedvenc játékosommá, játékstílusát is igyekeztem átvenni a mezszámával együtt.
Hogyan lehet összeegyeztetni itthon az amerikaifutball-karriert a tanulmányokkal és a munkával?
2018-ban azért igazoltam Fehérvárra, mert a csapat hosszú távú terve az, hogy az európai elitbe tör, így itthon ez a legjobb döntés, amit egy hozzám hasonló, komoly tervekkel rendelkező játékos meghozhat. Emellett ugyan időm nagy részében Pécsen voltam, az egyetem miatt ott folytattam a fizikai felkészülést, 2018 óta Gyurkovics Ferenccel. 2019-től passziváltam egyetemen, hogy rendesen felkészülhessek a 2020-as nyári FISU Egyetemi Világbajnokságra, ami végül a pandémia miatt elmaradt. 2020 nyarán elfogadtam egy komoly ajánlatot a cannes-i Iron Masktól, így végre lehetőséget kaptam profiként űzni a sportomat. Szerencsémre így online formában az egyetemet is tudtam folytatni, bár a vírushelyzet miatt a felkészülés a csapattal nem ment felhőtlenül, majd a szövetség az utolsó pillanatban le is fújta a bajnokságot. Nem volt kérdés, hogy visszajövök az Enthronershez, szerencsémre már a szezonnyitón is pályára tudtam lépni. Mióta hazajöttem, fel is költöztem Székesfehérvárra, valamint elkezdtem dolgozni, azóta munka után egyből megyek a csapat konditermébe.
Hogyan jött az NFL megkeresése a londoni felmérőre? Hogyan értesítették róla, hogy részt vehet ezen, és mi volt az első reakció a hír hallatán?
Van egy Europes Elite nevű ügynökség, ami európai játékosokat próbál felkarolni, és minél magasabb szintű csapatokhoz eljuttatni őket, elsősorban a kontinensen belül. Ők figyeltek fel rám, Tim McGee, a csapattársam segítségének köszönhetően, hiszen ő említett meg az ügynökség egyik Instagram-posztja alatt. Nekik szimpatikus volt a profilomon található focis tartalom, így írtak is. Az elejétől fogva Kaleb Leachcsel, az elnökkel tudtam beszélni, mostanra remek barátságot is kötöttünk. Ő mondta, hogy kapcsolatban áll az NFL IPP-vel, és a New York-i irodának is nagyon tetszem, szeretnének látni a londoni combine-on. Őszintén szólva el sem hittem, hogy ez a valóság, amíg meg nem láttam a nevemet az NFL honlapján, a résztvevők hivatalos listáján.
Hogyan nézett ki ez a felmérő? Milyen feladatokban kellett részt venni? Hogyan sikerültek ezek? Kaptak a játékosok visszajelzéseket az edzőktől?
A felmérő teljes mértékben megegyezett az amerikai verzióval, ugyanazokat a gyakorlatokat végeztük. Első nap antropometriai mérések, testmagasság-, testsúly-, karhossz-, karfesztávolság- és tenyérszélesség-mérés volt. Második napon mérték a súlypontemelkedésünket, valamint a fekvenyomó gyakorlatot is akkor tartották, aznap délután pedig személyes elbeszélgetések voltak, állásinterjú jelleggel, hogy megismerjenek minket emberként is, ne csak sportolóként a számainkat. A harmadik nap volt a lényeg, amikor a stadionban, rengeteg megfigyelő között teljesítettük a többi gyakorlatot (40 yard sprint, helyből távolugrás, „L-drill”, „5-10-5”), ezek után pedig a posztspecifikus feladatok következtek. Valamennyi visszajelzést mind kaptunk, bármikor meg is nézhettük az elért eredményeinket. Úgy tudom, hogy a gyakorlatok nagy részében javítom az átlagot, valamint szimpatikus volt a személyiségem is.
Az itt részt vevők milyen arányban kapnak lehetőséget NFL-csapatoktól? Önnek milyen esélyei vannak?
Nagyjából évi egy-két játékosról van szó. Én hiszek magamban, a következő időszakra is úgy építjük fel az edzéstervet Ferivel, hogy az felkészítsen a kora tavasszal tartott edzőtáborra.
Mi lehet a következő lépés a pályafutásában? Tervez esetleg egy erősebb európai ligába igazolni?
Elsősorban az Amerikába kijutásra készülök, semmi másra. Bárhogy is döntsenek a megbízottak, én dolgozni fogok, erősebb és gyorsabb leszek hétről hétre. Ahogy korábban mondtam, itthon az Enthroners biztosíthatja a legjobb körülményeket ehhez, így elsősorban szponzorokat, támogatókat szeretnék találni, hogy biztosíthassam, a foci az első az életemben, mert biztos vagyok benne, hogy ha ezt elérem, robbanásszerűen javulni fog a teljesítményem, még a mostaninál is tovább. Ennek érdekében szeretném megtartani a szakmai kapcsolatot a NEKA-val is, ahol a felmérő előtti legutolsó hetekben a formaidőzítést végeztük. Ezek most a legfontosabbak számomra, a külföldre igazolásomhoz nagyon jó ajánlattal kell előálljanak a csapatok, hiszen a legfontosabb számomra a fejlődés.
Mik a távoli célok sportolóként, és mik a tervek a civil életre?
A legkomolyabb célom megelőzni édesapámat [nemzetközileg elismert vadász volt] a Google-találatok között, és ugyanezt jelentősen megnehezíteni a leendő gyermekem számára. Szeretnék néhány szezont eltölteni az NFL-ben. Mindezek után szeretnék edzősködni, akár külföldön, akár itthon. A civil életem ugyanúgy a szeretteimmel töltött időről fog szólni, csak szeretnék jó emberré válni, aki példakép lehet számtalan fiatalnak, akiknek hasonló céljaik vannak a saját sportágukban.
(Borítókép: Zilai János a londoni Tottenham Stadiumban – Sunny Mehta / NFL International)
Rovataink a Facebookon