Orsolya
7 °C
17 °C

Fájdalmat evett reggelire, biciklin ivott sört az Alpokban

2015.07.29. 23:56
Adam Hansen a 2011-es Vuelta a Espanával indított, és azóta egyetlen Giro d'Italiáról, Tour de France-ról és Vueltáról sem hiányzott. De nemcsak elindult, célba is ért. A tizenkét Grand Touron összesen 40 959,2 versenykilométert tekert, amivel pont megkerülhette volna a Földet.

Adam Hansen valószínűleg már azzal is beírta volna magát a sporttörténelembe, hogy a Tour de France egyik legnehezebb emelkedőjén, az Alpe d'Huezen, verseny közben rendszeresen iszik egy sört, de az ausztrál kerékpáros nem azért menő, mert ilyen laza. Azzal állított fel rekordot, hogy egymás után tizenkét háromhetes körversenyt teljesített.

Törött csonttal, ficammal sem adta fel sosem.

Egyszer olvastam egy tanulmányt, hogy az a kerékpáros, aki teljesít egy Grand Tourt, öt évvel többet él, mint egy átlagember, ha ezt beszorozzuk, akkor én sosem halok meg

– viccelődött a 34 éves Hansen még az idei Giro előtt.

A Lotto-Soudal kerekese azt állítja, sokáig eszébe sem jutott, hogy rámenjen a rekordra, bár már az ötödik Grand Tourja után elkezdték ezzel biztatni, de csak a Giro d'Italia előtt kezdett el azon agyalni, hogy meglegyen neki egymás után 12 háromhetes.

„Én csak azért csináltam, mert élveztem, sosem gondoltam, hogy ez lehetséges, leginkább a bukások és a betegségek miatt' – mondta tíz verseny után.

Hansen jól fogta meg a lényegét, szinte csoda, hogy valaki 40 ezer kilométert úgy tud végigmenni, hogy nem lesz komolyabb baja. Még a leginkább óvott, legnagyobb versenyzők is ki szoktak esni egy bukás vagy egy sérülés miatt, elég csak Chris Froome tavalyi Tourjára gondolni.

Másnak "könnyebb" volt

A kerékpáros történelemben volt már versenyző, akinek összejött egymás után 12 Grand Tour, de a spanyol Bernardo Ruíz 1954 és 58 között még úgy tette ezt meg, hogy a Vuelta nem három-, hanem csak kéthetes volt.

Az sem egyszerű, hogy a kerékpáros mindig olyan állapotban legyen fizikailag, hogy a csapatvezetés úgy lássa, érdemes beválogatni a Grand Tour-keretbe, megvalósíthatók vele az elképzelt célok. „Néha reménykedtem, hogy nem választanak be” – hülyéskedett a Cycling Weeklyvel.

Fájdalmat evett reggelire

Eddig minden Tourján talált olyan szakaszt, amin nem gondolta, hogy végig tud menni, és a Vuelta is nagyon megviselte. Az idei rekordot beállító Tourja sem indulhatott volna pokolibb módon. A második szakaszon bukott, és kificamodott a válla. Kész kínszenvedés volt neki így végighajtani több szakaszt. De már csak a rekordért is megtette.

„Azt mondják, ez lesz a legfájdalmasabb három hét számomra, fájdalmat eszek reggelire, de csináljuk” – írta Twitterén a baleset másnapján. A Tour nem kegyelmezett neki, ezután jött a macskaköves szakasz, ami amúgy is szétrázza az embert. „Azt gondoltam, komolyan, ha most meghalnék, jobb helyen lennék, mint most vagyok. Ennél semmi nem lehet rosszabb.”

Később egyre jobb állapotba került, a 16. szakaszon már szökött is, és megpróbált szakaszt nyerni. A fájdalom nem volt ismeretlen számára, 

2013-ban törött szegycsonttal hajtott a Girón.

A humora és keménysége miatt is szeretik a mezőnyben Hansent, és természetesen a szurkolók is odavannak érte. Ha már nincs feladata, akkor egy verseny közben is belefér a lazaság, ahogy 2013-ban, úgy idén is sörözött a biciklin ülve, hegymenetben, az Alpe d'Huezen, de máskor is cserélt kulacsot sörösdobozra, vagy kedélyesen elbeszélgetett a bringán ülve egy ál-Borattal, vagy éppen szurkolót átölelve és üvöltözve mászott az emelkedőre.

Az ausztrál bringás kerékpáros nyelven domestique, azaz olyan bringás, aki azért van, hogy alárendelje magát a többieknek, diktálja a tempót, fogja a szelet, hordja a kulacsokat, vagy a sprintereknek felvezesse a hajrát. Ez nem annyira látványos, de iszonyúan kemény meló, ezért is volt óriási elégtétel számára, hogy 2013-ban szökésből nyert egy Giro-szakaszt, majd tavaly egy Vuelta-etapot is behúzott.

Sokszor megkérdezték már Hansent, hogyan bír ekkora terhelést elviselni, a válasza az, hogy pihenni is jól kell tudni. „Azt hiszem, sokkal többet pihenek bármelyik kerékpárosnál. Egy Grand Tour után legalább egy hétig egyáltalán nem edzek. A legtöbb kerékpáros már a verseny másnapján teker egy-két órát, és ebből építkezik. Én viszont csak pihenek” – mondta Hansen, aki év közben is többször hetekre felhagy a versenyzéssel.

Első az egyenlők között?

Hansen egyedülállót teljesített, de nem szabad megfeledkezni az 1980-as évek végén és a ‘90-es évek elején versenyző spanyol Marino Lejarretáról sem, aki tíz háromhetest nyomott le sorozatban úgy, hogy az összetett top tízes bringásai közé tartozott. Ebben az időszakban ráadásul a Vueltát áprilisban rendezték, így alig volt pihenője a Giro előtt, és egy-egy háromhetes összkilométere négyezer fölött volt.

Hansennek a 2014-es Tour volt a leghosszabb versenye, a maga 3663,5 kilométerével.

A kerékpáros történelemben volt már versenyző, akinek összejött egymás után 12 Grand Tour, de a spanyol Bernardo Ruíz 1954 és 58 között még úgy tette ezt meg, hogy a Vuelta nem három-, hanem csak kéthetes volt.

Egyelőre nem tudni, hogy Hansen mikor áll le. Egyszer azt mondta, hogy addig szeretne versenyezni, mint Jens Voigt. A német 42 évesen hagyta ott a mezőnyt. Ebből kiindulva Hansennek még 7-8 éve és vagy 20 Grand Tourja lehet.

Szűk egy hónap múlva indul a Vuelta, senki sem lenne meglepve, ha az ausztrál bringás ott lenne a rajtnál.

A reneszánsz ember

„Nekem két külön életem van, a versenyeken totálisan kerékpáros vagyok, de amikor haza  megyek, hallani sem akarok róla, hogy én bringás lennék” – vallja Hansen, aki elég sokban különbözik egy átlagos kerékpárostól.

Nyughatatlan, állandóan új ötleteken töri a fejét. Saját ruha- és cipőmárkája van, amelyekhez ő tervezi a modelleket, van egy ingatlanbefektetési cége is, de írt egy logisztikai szoftvert is a csapatának, hogy mindenkinek könnyebb legyen terveznie az utazásokat és a versenyeket.

A barkácsolástól sem riad vissza, a csapatbuszban a wifit is ő építette ki, klubtársai közül Adam Bondnak is szólítják, mert mindent képes megoldani.

Abban is különcnek számít, hogy míg a legtöbb profi a mediterrán térségben lakik, addig ő egy Ostrava közelében fekvő cseh kisvárosban, Frýdlant nad Ostravicíban telepedett le.