Ecclestone: Gázművektől az F1 csúcsáig

Már tizenhat évesen otthagyta az iskolát és szülővárosa, Ipswich gázellátó cégénél kezdett dolgozni napjaink Forma-1-ének megteremtője, Bernie Ecclestone. Akkoriban még nem az autók, inkább a motorok érdekelték, maga is versenyzett, és a bizalmi állás - apja nyomta be a vállalathoz - ebédszünetében használt alkatrészekkel kereskedett.

A háború utáni években nehéz volt bármihez is hozzájutni, így a kis üzlet egyre jövedelmezőbbé vált, hamarosan egész motorkerékpárokat vett és adott el, majd létrehozta saját kereskedését, és hónapok alatt Nagy-Britannia legnagyobb dílere lett.

Egy baleset vetett véget a versenyzésnek

Az autósportba 1949-ben szállt be, alacsonyabb kategóriában versenyzőként indult, de Brands Hatchben súlyos balesetet szenvedett, és többször nem is állt rajthoz. Inkább vállalkozásaira koncentrált, autókat kezdett árverezni, kölcsönfinanszírozásba fogott, és ingatlanokat vásárolt.

Csak 1957-ben tért vissza a sportba a walesi pilóta, Stuart-Lewis Evans menedzsereként. Megvette a Forma-1-es Connaught csapatot, három kocsija volt, sőt, az 1958-as Monacói GP-n, kedvenc pályáján maga is volán mögé ült: indult az időmérő edzéseken, de végül nem sikerült kvalifikálnia magát a futamra.

Az esztendő végén Lewis-Evans már a Vanwallnál versenyzett, de a Marokkói Nagydíjon kocsijának motorja felrobbant, és a tehetség halálos égési sérüléseket szenvedett. Ecclestone azonnal kiszállt a Forma-1-ből, újra otthagyta a motorsportot.

Jochen Rindt felfedezése és elvesztése

Pár év múlva viszont megint a boxutcában tűnt fel, korábbi versenyzője, Roy Salvadori bemutatta az ígéretes osztrák pilótának, Jochen Rindtnek, akit menedzselni kezdett. Az évtized végén két szezonon át vezette a Lotus Forma-2-es istállóját.

Ismét tragikusan végződött viszont a próbálkozása, Jochen Rindt 1970-ben, Monzában karambolozott és meghalt. Néhány hét múlva posztumusz lett világbajnok, Ecclestone pedig ismét elhagyta a Forma-1-et.

Felfuttatta a Brabhamet

Nem bírt viszont magával, és alig két év múlva saját F1-es csapatot vásárolt, a Brabhamet. Néhány szezon alatt felfuttatta, győzni képes alakulattá tette, ám közben elindította máig tartó sportvezetői karrierjét is. Jóbarátjával, Max Mosleyval, Frank Williamsszel, Ken Tyrrell-lel, a McLaren-főnök Teddy Mayerrel, illetve a zseniális Lotus-tervezővel, Colin Chapmannal 1974-benmegalapította a Forma-1-es Konstruktőrök Szövetségét, a FOCA-t.

A szervezet megkezdte évekig tartó - a mostanihoz hasonlatos - harcát a Nemzetközi Autós Szövetséggel (FIA) a csapatoknak járó fellépési pénzért. Természetesen ők nyertek, így 1976-ban már azon ment a vita, ki oszthassa szét a televíziós közvetítési jogokból származó bevételt.

Két évvel később Ecclestone lett a FOCA elnöke, Mosley a jogi tanácsadója, így megerősödve folytathatták a csatát az FIA-elnök Jean Marie-Balestre-rel a Forma-1 üzleti jogainak birtoklásáért. 1981-re sikerült elérniük, hogy létrejöjjön az első Concorde-szerződés az istállók, azaz a FOCA és az FIA között, amely előbbinek hagyta meg a tévés jogdíjak tárgyalását és szétosztását.

Ebben az évben a pályán is sikereket ért el Ecclestone, a Brabham Nelson Piquet-vel a volánnál világbajnok lett, amit 1983-ban megismételt.

Az első Concorde-megállapodás 1987-ben futott ki, Ecclestone-t ekkor az FIA alelnökének is megválasztották, ő lett a felelős a Forma-1 promóciós szerződéseiért. A Brabhamre egyre kevesebb ideje jutott, a szezon végén eladta a csapatot az Alfa Romeónak.

Egy csapa helyett az egész sorozat

A tévéjogok eladásából, illetve az abból származó bevételekből minden istálló részesült, de kezdetekben az üzlet kockázatos volt, és nem hozott nagy profitot. Ecclestone-nak sikerült elérnie, hogy a csapatok az ő kezébe adják a jogaikat, így a nevükben tárgyalhasson a televíziókkal. Erre egy újabb szervezetet alapított, a FOPA-t, amelynek utódja a mai napig menedzseli a sorozatot.

A bevételek 47 százalékát a csapatok között osztotta szét, 30 százalékát az FIA kapta meg, a maradék 27-et pedig a FOPA. A versenyek promótereitől kapott pénzt a FOPA zsebelte be, ennek fejében indulási pénzt juttatott a csapatoknak.

A kilencvenes évek elején, 1991-ben Max Mosley lett az FIA elnöke, és 1995-ben a szövetség 14 évre mindenféle jogdíjakkal kapcsolatos feladatot átadott a FOPA utódjának, Ecclestone új cégének, a FOM-nak. Ecclestone cserében évente egy bizonyos összeget fizetett az FIA-nek.

A csapatok ezzel elvesztették közvetlen részesedésüket az F1 televíziós bevételeiből, a McLaren, a Williams és a Tyrrell nem is akarta aláírni az új Concorde-egyezményt, de a másik nyolc istálló engedett, így a megállapodás létrejött, tíz évre, 2007-ig.

Ez a harc lesz a végső?

Jelenleg ennek meghosszabbításáért folyik a harc a Forma-1-ben, az F1-et jelentő SLEC-holdingból 25 százalékos részesedéssel rendelkezik Ecclestone, a többit három vezető bank birtokolja. A bankok, Ecclestone és az FIA, azaz Mosley is hosszabbítani akarnak, de az istállók, illetve az azokat motorokkal ellátó autógyárak nagyobb részesedést követelnek a bevételekből, és konkrétabb szabályokat, átláthatóbb vezetést szeretnének. Emiatt létrehozták a GPMA-t, amely állítólag már szervezi a 2008-tól induló ellen Forma-1-et.

A válság viszont a legutóbbi tárgyalásokon enyhült, és szinte száz százalék, hogy egy éven belül megoldódik. Ecclestone, bár nemrég már 75. születésnapját ünnepelte, megoldja, mint ahogyan megoldotta már rengetegszer az utóbbi harminc évben.