Huba
18 °C
34 °C

Messi élőben háromszor jobb, mint tévén

2015.06.09. 13:03
Mediterraneó szervezés a németeknél, ijedt Juventus-drukkerek és Pogba, a jövő embere. Xavi harmadik búcsúja, tökéletes Iniesta, hálóvagdosó Piqué. És miért nem kedvelik Luis Enriquét? Ilyen volt a berlini Bajnokok Ligája-döntő a helyszínen.

Szervezés

Ha az ember Németországba megy rendezvényre, egyben biztos lehet: meg lesz szervezve. Kivéve a berlini BL-döntőt, az nem volt, legalábbis nem német szinten. Az, hogy a stadionba eljutni a különbusszal másfél óra, rendben van, még az is, hogy ebből 45 perc az utolsó 500 méter megtétele, de az, hogy aztán csak az első jegyellenőrző pontig egy 3-4000 fős tömegen kelljen átverekednie magát az embernek, az már nincs rendben. Az ellenőrzőpont: 5-10 mellényes szekus áll egy tízméter sugarú körben kifeszített rózsaszín szalag mögött, ahova todul a tömeg. Felmutatod a jegyed, és ha arrafelé szól, felemelik a szalagot, át kell bújni alatta. Egyszerre 4-5 drukkernél több nem jöhet. Pesti szórakozóhelyeken kultúráltabb a beengedés szombat éjjel kettő körül.

Nem segítette persze a munkájukat, hogy rengeteg olasz akart bejutni jegy nélkül, vagy hamis jeggyel. Nem kizárt, hogy jegy nélkül sikerült is, mert a következő ponton, miután lekezelték a tikettet, már a kutya nem kérdezte az embertől, hogy hogy jött be, a szektoroknál sem volt jegyellenőrzés - mint az általában lenni szokott -, egy-egy stewardot  állítottak a lépcső tetejére, aki elmondta, jobbra vagy balra keresd a helyed.

Nézők

Mindkét csapat 20-20 ezer jegyet kapott a döntőre a 75 ezerből, a katalánok drukkerei nagyjából ennyien is voltak, csak ott ültek, ahol a meccs előtt az élőkép - a Més que un club-szlogen - megjelent. A stadion többi része fehér volt, így az olaszok szurkolói úgy 50 ezren lehettek.

Meglepő, de a barcások csinálták a hangulatot, már a kezdés előtt énekeltek, aztán szinte abba sem hagyták. A Juve-drukkerek mintha megijedtek volna a lehetőségtől, úgy tűnt, annyira izgulnak, hogy leginkább füttyel nyilvánultak meg. Amilyen jól játszott és küzdött a csapatuk, ők olyan szerények voltak. Mintha nem hittek volna kedvenceik sikerében, miközben Tevezéken látni lehetett, nagyon is azért mentek ki, hogy nyerjenek.

Juventus

A Juve ugyanis jól játszott, nagyon is, az elsőperces letámadással meg is lepte a Barcát. Messi például az első három percben nem ért a labdához, aztán persze adott egy olyan keresztet, amivel széthúzta az olasz védelmet, és a Barca egy rá jellemző kipasszolt góllal vezetést szerzett. Ez kulcsfontosságú volt, bár a Juve tényleg jól ment, szaladnia kellett az eredmény után, és ez felborította a terveit, felőrölte a játékát.

Amikor Luis Enrique Barca-edző a meccs előtti sajtótájékoztatón azt mondta, két hasonlóan futballozó csapat találkozik, furcsállni lehetett, de aztán kiderült, ez tényleg így volt. A Juve persze nem tudott úgy passzolni, mint a Barca, de próbált, és azonnal direkt támadásba lendült, ha megszerezte a labdát. Mindkét csapat azonnal gólra tört, és az olaszok sem úgy jöttek ki, hogy kivédekezzék a döntőt. Kétségtelen, hogy a Juventus Európa második legjobb csapata, nem véletlenül jutott be a döntőbe, és úgy megizzasztotta a Barcát, mint senki 2015-ben.

Pogba

Köszönhető volt ez Paul Pogbának is, a 22 éves francia középpályásnak, aki a BL-ben a döntőig nem mutatott sokat, végül ott sem játszott kiemelkedőt, mégis azt kell mondjuk, a jövő nagy futballistája lehet: ilyen fizikuma senki másnak nem volt a pályán, és a világon sem sok van, ha van egyáltalán. Fejben viszont még sehol nincs a francia, így hiába lép egy lépésből akkorát, mint más háromból, hiába pattogott le róla Dani Alves és Messi, egyelőre csak a potenciál van benne. (A Barca szívesen ki is hozná, mielőbb szerződtetnék.)

Suarez

A világ legjobb középcsatárának tartják, a döntőn is betalált, huszonöt gólt lőtt a szezonban úgy, hogy annak 25 százalékát kihagyta, mégis azon kaptam magam, hogy csak nézek, Tevez mennyivel jobb futballista. Suarez a barcás kispasszokat nem igazán érzi, állandóan kapkod, elsieti a ziccereit, így volt ez Berlinben is. Ami kiemelkedővé teszi, az a fizikuma, rettentő erős és nagyon gyors, csak nézzük meg a gólját, aminél nem a Juve-védő Evrát verte meg, hogy odaérjen a kipattanóra, hanem saját csapattársát, Ivan Rakiticet. 

Messi

Aki viszont élőben vagy háromszor olyan jó, mint a képernyőn át, az az argentin. Játszik az ellenfelekkel, mint macska az egérrel, egy az egyben megy neki bárkinek, és ha lendületből jön, nem lehet vele mit kezdeni. Ilyen gyorsaságnál ilyen irányváltásokat lehetetlen lekövetni, ráadásul Berlinben annyira ki sem jött neki a lépés, az első félidőben volt egy hatalmas szólója, a másodikban egy kisebb utáni kipattanóból jött a második gól, és ő indította az akciót a harmadiknál. Na meg a már említett kereszt az elsőhöz, ami a Barca egyik nagy fegyvere lett erre a szezonra. És még mindig csak 28 éves lesz két hét múlva, félelmetes.

Xavi&Iniesta

Akik ketten együtt már nem voltak a pályán egy percet sem, közös idejük együtt lejárt. Amíg Pep Guardiola triplázó csapatát ők és Messi mozgatták, addig ezt a Barcát már az MSN, Messi–SuarezNeymar mozgatja. Iniesta egy elosztóbb középpályás lett, az az ember, aki mindig a legmegfelelőbb helyre passzolt, ha kellett, az első nagy hármasnak, ha kellett, hátra, vagy oldalra. Tökéletesen csinálta ezt, nem véletlen, hogy őt választották a meccs emberének. Ebben a pozícióban még van benne jópár szezon, és azért egy asszisztot leosztott így is, az első, legszebb gólhoz.

Xavi

Aki nagyjából a világ királya lett szombat éjfélre. Azok után, hogy elbúcsúztatták az utolsó bajnokin, a Nou Campban, majd a kupadöntőn, a BL-döntőn is kapott negyedórát, vélhetően Iniesta egy héttel korábban megsérült vádlija még nem volt száz százalékos, ezért cserélték le. Lehozta a meccset Xavi, ahogy kellett, majd megkaparintotta az utolsó meccslabdát, és igyekezett nem kiadni a kezéből. A pólója alá dugta, ezzel üzent várandós feleségének is, meg ez volt a legbiztosabb módja, hogy ne nyúlja le senki tőle a történelmi zsugát. 151 BL-meccsel búcsúzik, ami rekord, és 25. címét nyerte a Barcával, ami klubcsúcs.

Ünneplés

Xavi csak akkor adta ki a kezéből a labdát, amikor a kupaátvétel után kimentek a Barca-tábor alá ünnepelni. A serleget is persze Xavi vette át, csapatkapitányként, és az UEFA-nak hála ezt a stadion olyan tribünén sikerült végrehajtania, hogy a helyszínen csak szemközti tribünökről lehetett igazán jól látni, ami juventusosokkal volt teli. Utána a Barca kiment a drukkereihez, illetve csak ment volna, mert biztonsági őrök állták el az utat. Messi volt az, aki egy hirtelen sprinttel áttörte a szekuskordont, majd utána Bartra jutott még tovább, egészen az utolsó biztonsági kordon mögé, már testközelbe a Barca-drukkerekhez. A pálya, illetve a futópálya és a nézőtér között ugyanis mintegy háromméteres betonárok van a berlini olimpiai stadionban, a rendezők attól félhettek, nehogy egy szurkoló oda leessen. Az persze érthetetlen, hogy miért kell még 2015-ben is ilyen ősrégi hodályokban rendezni a BL-döntőt, ez a betonrengeteg például az 1936-os berlini játékokra épült. Nagyjából renoválhatatlan, mert minden részlete beton vagy vasbeton, a 2006-os vb-re befedték, ami olyan jól sikerült, hogy a felső karéjból nem lehet rendesen látni, mert tartóoszlop zavarja a kilátást.

Az ünneplésben Gerard Piqué visszafogottabban vett részt, ugyanis míg társai a nézőkkel örömködtek, ő nekiállt levágni a hálót az egyik kapuról. A spanyol kupadöntőn még csak egy 50x50-es kockát vágott ki a hálóból - ne kérdezze senki, miért -, Berlinben viszont levágta a teljes hálót, széltében-hosszában. Hogy mit csinált vele, és hogy vitte haza Barcelonába, szintén rejtély.

Luis Enrique

Azaz Lucho, a Barca-edző szintén nyugodtan ünnepelt, és bár őt is feldobálták a levegőbe, mint Pep Guardiolát, aki 2009-ben elsőként nyerte meg mindhárom trófeát a Barcával, nem látszott az a nagy szeretet és tisztelet a játékosok felől, mint anno Rómában Guardiolával. Akkor Pepet le sem akarták tenni, még jóval az átadási ceremónia után is éltették, Luis Enrique viszont inkább szemlélője volt az örömmámornak. Nem véletlen, hogy jövője továbbra sem biztos a Barca kispadján, azt ígérte, a finálé után elárulja, megy vagy marad, de nem tette, a Barca-elnök pedig hétfőn ahelyett, hogy bejelentette volna, 2-3 évvel meg akarja hosszabbítani Luis Enrique szerződését, nagyjából annyit mondott: még egy évig élő megállapodása van a Barcánál, miért ne maradna?