Vendel
5 °C
20 °C

A magyar futball elveszítette identitását, de itt a segítség

03
2016.10.26. 14:28
A Vasas meglepetésre vezeti a hazai bajnokságot, 13 forduló után már 5 pont az előnyük. A tavaly épp csak benn maradt csapatnál arra is figyelnek a háttérben, hogy megfelelő utánpótlást képezzenek. A magyar akadémiák közül elsőként külföldi elvek mentén szervezik a nevelést. A holland Vitesse-szel egy éve működnek együtt, az első közös év sok különbséget felszínre hozott a két rendszer között. A tulajdonossal, György Tamással értékeltünk. A megélhetési edzők és profik közti különbséget ilyen jól még nem mondta el senki.

„Most is azt mondanám, hogy az extra képességgel, különleges adottsággal vagy mentalitással megáldott gyerekeknek egyelőre külföldi topakadémiákon a helyük. Nem tart ott a magyar utánpótlás-nevelés, hogy ezekből a gyerekekből kihozza a maximumot” – válaszolta az Indexnek György Tamás, a Vasas Kubala Lászlóról elnevezett akadémiájának tulajdonosa.

A kérdésem egy pár évvel ezelőtti történetre utalt vissza. Akkor egy tehetséges magyar tizenéves édesapja végigjárta a magyar akadémiákat, több intézmény szakmai vezetőjével egyeztetett – járt Felcsúton, Agárdon, Budapesten –, és valamennyi helyen azt mondták neki, hogy a fiú természetesen náluk lenne a legjobb helyen. Ígértek neki fűt-fát, hatalmas karriert jósoltak neki, ami csak idő kérdése, és bekövetkezik.

Amikor az édesapa végül eljutott Györgyhöz, ő inkább azt tanácsolta, a fiú jobban teszi, ha külföldön próbál szerencsét, még úgy is, hogy távolra kerül a családtól. Külföldön nagyobb a konkurencia, nagyobb a tempó, és a hozzáértés miatt is ott tud kiteljesedni. György véleménye azóta sem változott, most is ugyanolyan határozott, mint akkor.

„Természetesen egyre inkább hiszem és bízom benne, hogy öt éven belül már itthon is minden rendben lesz, és akkor majd azt tanácsolhatom, hogy maradjanak, amíg csak lehet."

György Tamás
György Tamás
Fotó: Vasas Kubala László Akadémia

Az elmúlt 10-15 évben egymás után nőttek ki a földből futballakadémiák Magyarországon. A szakma elégedetten hátradőlt, ez a kérdés is kipipálva. Aztán kiderült, hogy ez nem elég, oda szakemberekre lenne szükség, akik a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő munkát tudnak végezni. Nem jöttek az eredmények, ezért az MLSZ egy belga auditáló céggel átnézette a magyar akadémiai rendszert.

György Tamás szerint azóta érezhető fejlődésben van a hazai futball, amire jótékony hatással volt a Double Pass (DP) tényfeltárása és jelentése. De ettől még ma a külföld a legjobb választás, annak ellenére, hogy ott sem garantált az egyértelmű siker. Sőt.

A Vasas egy éve a holland élvonalbeli Vitesse-szel kötött megállapodást, folyamatosan nézték, mit és hogyan tesznek a hollandok az utánpótlásképzésben. A Vitesse szakemberei el is jöttek Magyarországra, hogy elterjesszék a módszerüket. Nem kioktatóan és lesajnálóan, hanem segítő szándékkal, partnerként kezelve az ittenieket, hiszen nekik is gyümölcsöző lehet egy ilyen kapcsolat. El is visznek egy tehetséges magyart, de róla majd később.

Ennek eredményeképpen a Vasasnál ma már ugyanazon elv mentén képzik a gyerekeket, ugyanazok a mérések, mint Hollandiában. A tulajdonos szerint nincs is más út, mint az adaptáció, mert

a magyar futball elveszítette identitását, és a legfőbb értékei a gyerekek.

„Sok tanulsággal szolgált ez az egy év, amikor magam is testközelből ismerhettem meg a kint folyó szakmai munkát. Azt eddig is tudtam, hogy nagy a lemaradásunk. Hogy mekkora, arról minden hónapban kíméletlen visszajelzést kaptam. Sorolhatnám a területeket: a fizioterápiától a mentálhigiénián keresztül a rehabilitációig.

Nagy az űr. És az egyes szereplők alázatában, kötelességtudatában, munkafelfogásában is.

A kinti szakemberek, bármely területen ténykedjenek is, a nap 24 órájában rendelkezésre állnak A foci az életük, nem megélhetési szakemberek. Ma már ez az ára a sikernek, mert nagy a verseny. Napi pár óra munkával nem lehet az élmezőnyhöz tartozni.” 

A Vitesse jó húsz éve kinevelte a válogatott csatár Roy Makaayt, komoly pénzt kapott érte, ebből több korosztályt tudtak finanszírozni. Ha most elvisznek egy játékost, ugyancsak nevelési támogatásban részesülnek. Ha viszont a Vitesse visz el kisebb kluboktól játékost, áldoz rá, így tartja működésben a rendszert. Ezt a rendszert igyekszik most bevezetni itthon az MLSZ, amit György jónak és szükségszerűnek tart.

Az is megfordult a fejében a holland látogatásokkor, hogy a magyar futballban mennyire esetleges még most is sok terület.

Már az csoda, hogy az előző években egyáltalán tudtuk a lépést tartani a világgal, hogy csoportelsők lettünk az Eb-n. Valahogy elevickélt a foci.

Egy éve arról írtam , hogy a két ország kiválasztási rendszerében mekkora a hasonlóság és a különbség, kb. fele-fele, amit egyezően csinálnak, illetve amiben különböznek. A hollandoknál például a mentális tényezők sokkal többet nyomnak a latba, mint itthon. Ebből következtetnek például arra, hogy sok elveszített párharc után a fiatal labdarúgó bevállalja-e a következőt is, vagy meghátrál.

Másik különbség, hogy a kinti kiválasztás sokkal korábban elkezdődik, mint itthon, és már 8-9 éves korban figyelik a játékosokat, a klubok megfigyelői (scoutok) onnantól kezdve folyamatosan szemmel tartják az ügyes gyerekeket.

György Tamás és Vancsa Miklós, a felnőtt csapat ügyvezetője
György Tamás és Vancsa Miklós, a felnőtt csapat ügyvezetője
Fotó: Vasas Kubala László Akadémia

„Kint már mindent tudnak egy 12-13 éves játékosról, látták meccsen és látták edzésen. A tehetségkutatás, a kiválasztás, majd a játékosok képzése és menedzselése egy profin felépített, tudatosan működtetett rendszer.

A döntés, hogy mikor szólnak a szülőnek, gyereknek: most már ideje a klubhoz jönni, ahol a legjobban tud fejlődni, általában egy három-öt fős bizottság kezében van.”

„Az akadémiák toborzói kint már csak arra vannak, hogy a lelkes kis focistákat a klubhoz kössék, erősítsék bennük a klub szeretetét, a feltétlen kötődést. Aztán majd lehet belőlük egy jó szertáros, egy pályagondnok, adminisztrátor, a sajtóosztály egyik fontos munkatársa. A lényegi kérdések már sokkal korábban eldőlnek. Egy toborzó ott már csak formalitás, míg mi itthon ebben hittünk.”

Az említett három-öt fős testület dönt, miután alaposan átgondolja, mit lehet kihozni egy gyerekből. Ez mindenképpen súlyos döntés, mivel semmiképpen sem akarják félrevezetni sem a gyereket, sem a családot. A család elégedettsége egy jól működő rendszer sarokpontja. Igyekeznek kiküszöbölni a korrupciót, az esetleges szülői nyomásgyakorlást.

A kiválasztási elvek folyamatosan együtt változnak a futballal, valamint a holland központi direktívával, így a legmodernebb trendnek felelnek meg. Nem úgy, mint itthon, ahol egy agilis szülő vagy testnevelő tanár, esetleg menedzser ajánlgatja a gyerekeket. Hozzájuk is, a Vasashoz.

Amikor korábban Magyarországon ezek alapján igazolták le a gyerekeket, sem tudományos alapokat, sem protokollt nem vettek figyelembe. A produktivitás nem is volt szempont, nem írták össze, kiből mi lett, később hol folytatta, mekkora karriert futott be. Nem számított, hogy miben tévedtek az igazolásnál. Se több, se kevesebb pénzt nem kaptak az edzők, ha rosszul dolgoztak.

„Elég ügyes, ez volt a lényeg. Ha itt van nálunk, abból baj nem lehet, mert nem mást erősít. Ezt a szemléletet tapasztaltam. Filozófia vagy szempontrendszer nem volt egy játékos megszerzése mögött. A karakter vizsgálata sem. Kint ez az alap. Ők karaktereket keresnek, mi kifogásokat, ha nem jön össze” – állapította meg.

Mindenki ismeri Nagy Ádám történetét. Nem titok, hogy az Eb után a Bolognához kerülő Nagy a Vasasnál is megfordult, mielőtt 12 éves korában eltanácsolták.

György akkor még nem volt tulajdonos, de ismeri a történetet. Ahogy emlékszik, Nagy a korosztályából nem emelkedett ki, és úgy látták, hogy van nála jobb, a pillanatnyi célokat jobban és sikeresebben el tudják érni más játékosokkal. Utólag egyetért azzal, hogy hibás lépés volt, de a már felvázolt esetlegesség miatt nem lepődött meg. Reméli, hogy kevesen jártak így, bár nincsenek illúziói.

„Mindig visszakanyarodhatunk oda, hogy nincs egységes rendszer, ami alapján számon lehet kérni, mit kell tudnia egy játékosnak. Ádám is ennek esett áldozatául. Van ilyen. Griezmann útja sem volt egyszerű gyerekként, őt is küldözgették jobbra-balra. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, milyen irdatlan nehéz a kiválasztás. Aki adott valaha jó tippet egy klubnak, és bejött a számítása, biztosan adott rosszat is. Sőt, szinte biztos, hogy több rosszat adott.

Az a tévedhetetlen ember még nem született meg, akinek minden jóslata bevált. Ezzel persze nem felmenteni szeretném a Vasast, mert egy tehetség elvesztéséért is nagy kár. Szerencsére Ádám kiteljesedett, mert jó karakter volt. Ezért is baj, hogy a karakter sokadlagos szempont nálunk.

Bár a Vasas akadémiája egyébként a hatodik helyre esett vissza a DP friss rangsorában, György nem elégedetlen ezzel a helyezéssel, mert önmagukhoz mérten javultak a kontrollált évek alatt, és ez a legfontosabb. Őket nem lehet más intézményekhez mérni, csak önmagukhoz, mondta.

A többiek javulása miatt nem szégyen hátrébb csúszni. A nagyokkal, a bentlakásos intézményekkel nem is akarnak versenyezni.

Az előző idényben még majdnem kieső Vasas 13 forduló után 5 pont előnnyel vezeti a bajnokságot – már csak 4 pontnyira van attól, amennyit tavaly egész szezonban szerzett –, mind a négy nemzetközi kupaindulót megverte, az MTK-t és a Debrecent kétszer is. A csapat mindezt négy-öt saját nevelésű játékossal és további három-négy más kluboktól szerződtetett fiatal játékosnak lehetőséget adva érte el (a saját nevelésűek közül Vida Máté a lettek elleni meccsen a felnőtt válogatottba is bemutatkozott), vagyis az első célt – a német edzővel, Michael Oenninggel – teljesítették.

Az U21-es válogatottban tizenegy játékos kötődött a Vasas-akadémiához. Úgy véli, hogy szükség lenne egy licencre, ne nevezhesse akárki magát akadémiának, azért, mert valaki összehívott pár edzőt, és mert viszonylag jó infrastruktúrát kínál. Ezzel csak becsapják a szülőket.

Örült neki, hogy a DP még marad az országban, és folyamatosan ellenőrzik az akadémiákat a következő években is. Amikor arról olvasott, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány szeretné, ha a játékosok fizikai állapotát is mérnék, egy sztori jutott az eszébe. Megkérdezte az edzőktől, hogy mérik-e a gyerekeket. Igennel feleltek neki. Majd azt is firtatta, hogy a mérésekből milyen következtetéseket vonnak le, és azoknak van-e valami következményük. Erre már nem volt kielégítő válasz.

„Az egész foci fejlődésének a legfontosabb része ez. Hollandiában egy játékos, ha gyenge tesztet produkált, kap mellé egy segítőt, de lehet, hogy kettőt, hogy a következő mérésnél már az elvártnak megfelelő legyen az eredménye. Egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg, legyen az játékos vagy munkatárs.

Mi ettől ódzkodunk. Inkább a könnyebb, egyben igénytelenebb utat választjuk: nem szólunk, ha baj van. Mert akkor még esetleg dolgozni kellene.

Kint teljesen természetesnek veszik, hogy differenciálni kell, mert a gyerekek mások, van, aki gyorsabban fejlődik, van, aki kevésbé. Nálunk ez a szemlélet még csak most kezd terjedni, ami évtizedes lemaradás. Mi még mindig csapatteljesítményben gondolkodunk, nem az egyének fejlesztésében. Meccselünk, de az utánpótlásban ennek másodlagosnak kellene lennie.

György büszke arra, hogy a 16 éves Bencze Márk az első, aki a Vasastól a Vitesse-hez került, és bízik benne, hogy ő lehet az együttműködés olyan játékosa, aki meg sem áll a holland élvonalig, később pedig a felnőtt válogatottságig. Mert mindennek ez kellene legyen a működtető eleme.

Úgy érzi, nem a véletlennek köszönhető az, hogy most a világ egyik legjobb műhelye, a portugál Benfica (Csoboth Kevin), valamint a Stoke (Szerető Krisztofer) és az Ajax (Schön Szabolcs, Horváth Milán) a Sampdoria (Hutvágner Gergely) is tehetséges magyarokat igazolt, ráadásul nemcsak egy helyről, hanem több akadémiáról szedték össze az említett játékosokat. Valamennyien nagy esélyt kaptak. Nem többet, ezt fontos kiemelni.

Szeretné, ha a klubtulajdonosok elhinnék, a jól szervezett utánpótlásba invesztálni kell, mert egy élklub 10 millió eurós költségvetése a nemzetközi színtéren elenyésző. Ha a Fradi vagy a Videoton 20-30 millió euróból gazdálkodna, az sem garantálná nekik a rendszeres jelenlétet az Európa Liga főtábláján, mert a jelenlegi futballban már az sem óriási összeg. Az igen tehetős osztrák Salzburgnak például sokadszori próbálkozásra is elérhetetlen a BL.

„A nemzetközi futballnak ez a törvényszerűsége. Ezért kellene nekünk nevelni, és nem felvevő piacnak lenni, mert az értelmezhetetlen az ország méreteiből és gazdasági erejéből adódóan. Ebbe a bajnokságba a jobb játékosok nem szívesen jönnek, az edzők, menedzserek kapcsolatrendszere pedig véges, már ha van egyáltalán.”

És hogy mi lehet az egész hazai futball felemelkedésének a záloga?

György szerint egy stábra lenne szükség  a világ élvonalából, a szakma krémjére minden egyes területen, akik az MLSZ alkalmazásában lennének. Ennek a stábnak kellene megújítania Magyarországon a szakmát, ők teremtenének új szemléletet, és képeznék a tudásra szomjazó szakembereket. És ez a stáb az összes akadémiánál beleláthatna a munkába, ha valahol rosszat tapasztal, közbelépne, és javítana.

Sokan mondhatják magukról, hogy ők erőnléti vagy egyéb speciális terület szakemberei, edzői, de György nem hisz benne, hogy ez a tudás minden esetben megfelelő. Már csak azért sem, mert itthon nincs is kitől tanulni, tisztelet egy-két kivételnek. Míg egy fejlett futballkultúrában a tudás minden szinten megjelenik. Ezt kell adaptálni és felhasználni. A felemelkedés enélkül elképzelhetetlen. Többségében a felnőtt csapatok is az utánpótlás-nevelés eszközei kellene legyenek, mert a képzés, az értékteremtés ott fejeződik be.

Az természetes, hogy félretájékoztatják az új és számukra szűz területre érkező vezetőket, tulajdonosokat. Nem is biztos, hogy szándékosan, pusztán tudatlanságból. A futballban sem történt másként.

A megtisztulás azonban halad. Hogy milyen tempóban, azon lehet vitatkozni. De mindig lehet gyorsítani, mondta.