Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Futball cikkek
-
Késes támadásnak volt szemtanúja a korábbi válogatott futballista - Hamarosan befut a magyar mozikba a DAC-ról szóló sportdokumentumfilm
- „Komolyan vettük, amit két fröccs között ígértünk neki” – Orbán Viktor nyitotta meg a Puskás Múzeumot
- Rohamrendőrök akadályozták meg a csúnya botrány kirobbanását Franciaországban
- Tömegjelenettel zárult a Vasas meccse, Pintér Attila sem maradt ki a balhéból
Hálátlan szerep egy ilyen mérkőzés után a bíróval foglalkozni, de nem megkerülhető. Lehet, hogy illúziórombolás, de a nagy, történelmi fordításokhoz bizony a bíróra is szükség szokott lenni, és ez tegnap is így volt. Valószínűleg az isztambuli csoda se jött volna össze, ha Mejuto Gonzalez nem örvendezteti meg a Liverpoolt (és honfitársát, Rafa Benítezt) egy teljesen kamu tizenegyessel a 2005-ös BL-döntőben.
A Barcelona pedig egészen biztosan nem ejtette volna ki a Paris Saint-Germaint, ha Aytekin játékvezető – és megszámlálhatatlan mennyiségű segítője – nem követ el két döntő hibát az utolsó tíz percben. A játékvezetői kart mintha teljesen magával ragadta volna a Camp Nou varázslatos hangulata a hajrában. Előbb nem vettek észre egy szabálytalanságot, ami megtörtént, majd befújtak egy olyat, ami nem.
Lehet, hogy a sportban nincsen „ha”, de egy elmaradt tizenegyesre és kiállításra azért rá lehet mondani, hogy döntően befolyásolta a végeredményt. Márpedig Mascherano egyértelműen odalépett hátulról a ziccerben lévő Di Maríának, ezt a meccs utáni eufóriában a védő maga is bevallotta. Még ha ki is marad a büntető esetleg, emberelőnyben már talán lehozták volna a maradékot a vendégek.
A Barcelona ötödik góljánál pont ellentétes folyamatok játszódtak le, Suárez homorított borzasztó átlátszóan Marquinhos mellett, érdemes megnézni, ahogy az uruguayi esés közben előbb a fejéhez kap, aztán rájön, hogy a torka fáj, és mire földet ér, már fuldoklik is. Egy szigorúbb bírónál ez sárga lap és szabadrúgás kifelé, ami Suárez kiállását jelentette volna, mivel volt már egy figyelmeztetése (szintén műesésért). Lehet, hogy az elmaradt sárgát túlzás volna számon kérni a játékvezetőn, de hogy erre képes volt befújni a büntetőt, az nehezen védhető.
És akkor még nem beszéltünk az olyan véleményesebb esetekről, hogy Neymart a második félidő közepén ki lehetett volna állítani, amikor dühből belerúgott Marquinhosba, vagy hogy a végén a tizenegyeshez, illetve a hatodik gólhoz vezető szabadrúgást engedte vagy 5 méterrel előrébbről elvégezni a játékvezető.
De természetesen ezek azok a dolgok, amikre pár nap múlva nem fog emlékezni senki. Csak a csodára. És ez valószínűleg jó, addig élvezzük ki az ilyen estéket, amíg nem veszi el őket tőlünk örökre a videóbíró.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
