Visszatért az MMA tékozló fiúja

Az MMA-ban simán előfordul, hogy egy meccs felvezetése sokkal izgalmasabb magánál a meccsnél. Egy-egy nagyon várt meccsnél ugyanis gyakran úgy néz ki a forgatókönyv, hogy

1. hónapokkal előre bejelentik a meccset, mindenki örül, izgul, esélyeket latolgat
2. ahogy közeledik a meccs, úgy rágja mindenki tövig a körmét, nehogy az egyik résztvevő megsérüljön
3. az egyik résztvevő úgyis megsérül, mire a szervezők kétségbeesetten elkezdenek keresni egy olyan harcost, aki rövid határidőre is vállalja a bunyót, gyorsan újratervezik a plakátokat, újraforgatják a promóvideókat

És az az érdekes, hogy ez a menetrend nem a kivétel, hanem a szabály. A kiskesztyűs harc ugyanis nem csak az oktagonban (igazából így hívják a ketrecet) vesz ki igen sokat az emberből, hanem már a felkészülésnél is. A legveszedelmesebb a gyakorló küzdelem, amit hiába vívnak már-már Michelin-babának öltözve, mégis zúzódik a sípcsont, leragad a lábfej, az ellenfél fedezékén kificamodik a csukló. De maga a nyolchetes intenzív készülés miatt is elfáradnak az izmok, elkopnak az ízületek és az ínszalagok.

Minden idők talán legjobb pehelysúlyú bunyósa, a brazil José Aldo például 2011 óta nem kevesebb, mint öt címmeccset mondott le, hogy aztán az ötödik – bordatörés miatt - kútba esett gála újrajátszásán 13 másodperc alatt kiüsse őt a súlycsoport új sztárja, az ír Conor McGregor.

Koksz, cserbenhagyás és megtérés

A magyar idő szerint vasárnap hajnalban Las Vegasban tartott UFC 197 gála főmeccsét is sérülés írta felül: a félnehézsúly (ez a 93 kilós kategória) bajnoka, Dan Cormier ugyanis három héttel a meccse előtt elrúgta a sípcsontját, ezért Jon Jonesnak gyorsan egy új ellenfelet kellett találni. A beugró Ovince Saint Preux a félnehézsúly ranglistáján csak a hetedik, de az soha nem volt opció, hogy lemondják a meccset. Ugyanis

Jon Jones a világ legnagyobb promóciós szervezetének egyszerre a csoda- és a fenegyereke; 2008-ban 21 évesen, beugróként vállalta el első meccsét, de 2011-ben már ő lett minden idők legfiatalabb világbajnoka. A langaléta, New York-i Jones pályafutása során egyszer sem sikerült megverni (mérlegében szerepel egy vereség, de az is leléptetés volt), megszorítania is csak a hasonló termetű Alexander Gustafssonnak sikerült.

Johnson mégsem világbajnokként lépett az oktagonba, ami annak köszönhető, hogy a harcos elég csúnyán rácsúszott a drogokra. Utolsó, 2015 januári címmeccsével (ennek a visszavágója lett volna eredetileg az UFC 197) kapcsolatos drogteszten kokainhasználatra utaló vegyületet mutattak ki szervezetében. Jöttek a szokásos pr-hangulatú bűnbánó nyilatkozatok, majd áprilisban Jones karambolja az Új-Mexikó állambeli Albuquerque-ben. Ez azért is volt rettentő kínos, mert

• Jones rettentően be volt szívva
• a másik autót egy terhes nő vezette (szerencsére nem lett baja sem neki, sem a babának)
• és annak ellenére, hogy Jones volt a hibás, megpróbált eliszkolni a helyszínről

Az incidens miatt már a UFC sem tehetett mást, minthogy megfossza övétől a bajnokot, aki azóta állítása szerint felnőtt, megérett és megokosodott.

A bukott bajnok vs. hivatalos bajnok narratívája Cormier sérülésével kútba esett, de Jones nagyon akart bizonyítani, a UFC pedig nem akarta legnagyobb sztárja, Conor McGregor elvesztése – az írt egy azóta is tisztázatlan konfliktus miatt levették a jubileumi UFC 200 gála programjáról - után lefújni második legnagyobb sztárjának soron következő meccsét.

És akkor végre tényleg elkezdődött a meccs

A kacifántos előtörténethez képest a meccs maga igen langyos volt.

Az amúgy erős, nagy ütőnek számító Ovince Saint Preux érthető megilletődöttséggel kezdett a legenda ellen, Jones pedig több mint egyéves kihagyása után szintén nem rontott ellenfelének (ő amúgy is inkább riválisai taktikus és fokozatos lebontásában szokott jeleskedni). Az öv nélküli bajnok szép taposó rúgásokkal puhította testre és lábra, a második menetben aztán a haiti származású bunyóst már sikerült az oktagon szélére terelnie, és ott könyökütésekkel és térdrúgásokkal büntetnie. Saint Preux azonban jó ütéskombinációkkal tudott válaszolni, és mozgásán nem látszottak meg a bekapott ütések-rúgások.

Aztán harmadik menetben már érződött, mennyit számít kondícióban az, hogy Saint Preux beugróként vállalta a meccset, mert már szinte csak védekezett, Jones pedig szisztematikusan rombolt – mondjuk a szisztematikus megközelítést a közönség inkább unalmasnak látta és szórványos füttyel díjazta. A negyedik menetben azután Jones szintet váltott, és a földre vitte a küzdelmet, ahol csak a dudaszó mentette meg a kiszolgáltatott pozícióban fekvő ellenfelét. Mindenki azt várta, hogy az ötödik menet elején Jones ott folytatja, ahol az előző végén abbahagyta, de néhány látványos földrevitel ellenére nem nagyon törte magát a meccs idő előtti befejezésére.

Jones a meccs utáni nyilatkozata alapján maga sem volt elégedett a teljesítményével, de azt mondta, hogy magának a visszatérésnak nagyon örül, és várja a Cormier elleni bunyót – az oktagon mellett szakkommentátorként ülő bajnoknak biztos, ami biztos, fel is villantotta középső ujját.

Csöndben nyert a valódi világelső

Izgalmakat senki nem várt a főmeccstől (bár ugye az MMA-ban tényleg bármikor beüthet a ménkő), de az agilitást sok szakértő és bunyós hiányolta. És sokan mutogattak a másik főmeccsre, melyen a légsúly (57 kilós) világbajnoka, Demetrious Johnson ellen egy mexikói származású olimpiai birkózóbajnok lépett az oktagonba. A meccs körül nem volt nagy a felhajtás, mivel Henry Cejudón kívül senki nem gondolta, hogy Johnsont bárki is meg tudja verni.

De Cejudo sem sokáig álmodozhatott. A világ talán legváltozatosabb technikai repertoárral rendelkező harcosa ugyanis ezúttal úgy gondolta, hogy vegytiszta thai boksszal fogja elintézni ellenfelét; ezért állandóan tapadt ellenfelére, kereste az összekapaszkodásokat, hogy onnan ossza a térdrúgásokat. Cejudo egy szép gáncs kivételével nem is tudott támadni, csak állta a támadásokat.

De két és fél perc elteltével Johnson egyik térdese nagyon betalált májra, Cejudo megroggyant, és a szétnyíló védelmén keresztül Johnson újabb találatokat vitt be. Cejudo a földre került, a bíró pedig gyorsan közbeugrott, mert látszott, hogy innen már nem fog felállni. Demetrious Johnson nyolcadjára védte meg övét; legközelebb a The Ultimate Fighter MMA-valóságshow (ilyen is van) győztesével fog megmérkőzni, ami azt mutatja, hogy a UFC egyszerűen kifogyott az ötletekből, hogyan tegye akár kicsit is izgalmassá a legalsó súlycsoportját.