Majdnem szétrobbantam, szeretném még átélni

Vannak olyan győzelmek, amiknek az önfeledt ünneplése emlékezetesebb marad a meccsnél vagy magánál a versenynél. Szilágyi Liliána 2014-ben úgy lett ifjúsági olimpiai bajnok 200 pillangón, hogy örömében kiugrott a medencéből, majd pár perc múlva már angolul nyilatkozott, és egy nagy sikollyal adta tudtára a világnak, mennyire boldog.

Szilágyi Liliána 2012-ben a debreceni Európa-bajnokságon nyolcadik lett 100 pillangón, de nem sokkal később már a felnőttek olimpiáján szerepelt. 15 éves volt akkor. A legutóbbi világbajnokságon, 200-on a harmadik idővel jutott a fináléba, és végül – betegen rajthoz állva - hetedik lett.

Álljunk is meg egy kicsit az időknél.

• A 2015-ös vb-n 2:07,05-öt úszott
• A 2014-ben a már említett ifjúsági olimpián, Nanjingban 2:06,59-et

2:07-en belülre nem került mostanában ezen a távon sem Hosszú Katinka, sem Jakabos Zsuzsa, igaz Jakabos a magyar bajnokságon nagy csatában végül legyőzte.

Szilágyi indulása szinte biztosra vehető a riói olimpián, és az is könnyen elképzelhető, hogy ezen a távon a május 16-án kezdődő londoni Európa-bajnokságon még jobb teljesítményre lesz képes.

Édesapja, a négy olimpiát (1988-tól 2000-ig egyszer sem hiányzott) is megjárt, sokszoros magyar bajnok Szilágyi Zoltán rögtön a vb után – a számokat, és a konkrét fejlődés hiányát tekintve érthetően - úgy döntött, hogy lánya nem a Kőbánya SC-ben, és nem Turi Györggyel, hanem Kovács Lászlóval  folytatja a pályafutását.

Turit ebben a ciklusban sokan elhagyták, de Szilágyi még sokáig kitartott mellette. A váltás viszont nagy ugrás volt az ismeretlenbe, hiszen egyesületet csak februárban találtak, miután a Vasassal nem tudtak megállapodni. Aztán az idén februárban a Honvéd leigazolta a versenyzőt.

Nem tipikus családmodell

A péntek délutáni úszóedzés kőkemény volt – előtte konditeremben dolgozott -, de a versenyző most is mosolygós, de nem nekem szól.

„Azt mondja Szokratész, mivel az élet mindenkinek a halállal végződik, legyünk közben vidámak, éljük meg jól, amit az élettől kapunk. Szokratész okos ember volt, a tanítását megfogadtam. Azt mondta az egyik idősebb ügyfelem, köszöni, hogy ennyi idős korára megtanítottam nevetni. Lilu lányomat nem kellett. Ő mindig mosolygós. Az életnek, az úszásnak, a sportnak is csak így van értelme” - az ügyvéd édesapa, aki nem mellékesen részben a lánya edzőjévé is avanzsált, tömören így vázolta a életszemléletüket.

Hozzátette, barátságban váltak el Turitól, nincsenek rossz viszonyban most sem, ezúttal is köszönik, amit értük tett, elsősorban azt a felhőtlen boldogságot, amit Nanjingban élhetett át.

Ő azonban több figyelmet szeretett volna a lányának, míg az edzőnél inkább a csoportszellemen van a hangsúly, és mindenki sokat úszik. Turi 30 éve kialakult rendszert alkalmaz, amitől nem válna meg és nem is szívesen változtatna rajta.

Szilágyi azt mondta, amit ő nem kapott meg versenyzőként, azt igyekszik megadni a lányának. Edzőmenedzserként egy olyan csapat építésének kezdett neki, ami Liliána sikerességét elősegíti. Sir Alex Ferguson példáját említette a futballból, aki nemcsak egyszerűen edző, hanem menedzser is volt a Manchester Unitednél. Ő is valami ilyesmit szeretne, egy kicsit az összes feladatból kivenni a részét.

Annak idején Széchy Tamás csapatában úszott, a most Gyurta Dánielt felkészítő Széles Sándor volt az első edzője, 1500 gyorson együtt nyertek ifjúsági Európa-bajnokságot 1982-ben. Olimpián azonban nem jutott döntőbe, ám az 1991-es világbajnokságon hatodik volt 400 gyorson.

Az edzésterveket együtt írják Kováccsal, a közös gondolkodásnak a szintézise kerül a papírra. Az első felkészülési ciklustól az utolsóig benne volt a kidolgozásban, pontosan tudja, mi történik a heteken, mikor kell könnyíteni egy kicsit, mikor nagy a terhelés. Van gasztroenterológus, pszichológus is a csapatban. Ezt a modellt álmodta meg, mindannyian ebben hisznek, noha még az út elején járnak.

Az utolsó 17 percre már nem tudjuk elkísérni Lilut, akkor már csak magára számíthat, de addig mellette állunk, és együtt megyünk vele. Becsülettel és tisztességgel.

Ezt nem lehet elégszer kiemelni. De az is rendkívül fontos, hogy az utolsó percekben is megőrizze a kisugárzását, ne legyen kishitű, ne bizonytalanodjon el.”

Szilágyi úgy véli, nem biztos, hogy sikeresek lesznek, de hogy korrekten végigcsinálják, amit elterveztek, afelől szemernyi kétsége sem lehet senkinek. Lehet, hogy lesznek csalódásaik. Lehet, hogy sok csalóka képzet kíséri majd őket, amik elbizonytalaníthatják őket.

„Mindig vannak kísértések, és mindig vannak kételyek. Jó-e az, ami jónak látszik, vagy fordítva. Álmodozni szeretek, bár a jogászkodás meglehetősen objektív. Azt szeretném, ha majd Rióban látjuk a versenyre menni őt, akkor azt mondja nekem valamelyik barátom a nézőtéren.

Zoli, hadd öleljelek át, mert jó látni a lányodat, aki nem megjátssza magát, tiszta szívből örül annak, amit csinál.

Ha látom, hogy szeretik őt mások, és látom a boldogságát, nekem már megérte.”

Nem szeretne összefüggéseket keresni a saját pályájával, nekik olykor büntetésből brutális adagokat kellett leúszniuk Széchy Tamásnál. Az a fontosabb, hogy a szülő mindig a gyereke boldogulását tekintse szem előtt.

„Elfogult vagyok én is, persze, de ha mosolyog, csak nem lehet olyan rossz neki. A mosolyával nem akar becsapni.”

Kovácsot féltették a tanítványtól

Amikor Kovácstól azt kérdeztem, hogy mi volt az első gondolata, amikor felajánlotta neki az édesapa a lánya felkészítését, nagy mosollyal mesélte, éppen nyaralt és lazított Hajdúszoboszlón, amikor megszólalt a telefonja. Tudta, hogy keresni fogja Szilágyi, mert írt előzőleg egy sms-t neki, de arra gondolni sem mert, hogy éppen munkát ajánl neki.

Tévében látta már a versenyzőt, de az egész más, szerinte még a sznúkert sem adja vissza jól a tévéközvetítés, nemhogy az úszást, az apró elemeket, a víz alatti munkát.

„Meglepődtem kellőképpen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyugodtan tudtam aludni utána két napig. Volt, aki azt látta előre, hogy három hét maximum egy hónap után véget ér a közös munka. Engem azonban megfogott Lilu küzdeni tudása, versenyzői alkata, kisugárzása.

Úszni mindenki tud. Még én is. Belőle azonban árad valami hihetetlen természetesség és céltudatosság, miközben a legkeményebb edzéseket végzi.

Nem kicsi a felelősség, ami a feladattal jár, hiszen nekem ilyen szintű versenyzőm sohasem volt korábban. 13-14 éves tanítványokkal foglalkoztam, ez most egy minőségi váltás. Igyekszem megfelelni, mert Zoli, a barátom, ha engem szemelt ki erre a feladatra, hogy a féltett kincsét csiszolgassam, hát persze, hogy nem szeretnék csalódást okozni.”

A feladatért el kellett hagynia a Vasast, a klubnál ugyanis nem engedték, hogy vele is foglalkozzon a már meglévő csoportja mellett. Így ahogy már említettük feljebb, a Honvéd lett az egyesületük.

Kovács szerint elég jól összecsiszolódtak, az idei két edzőtábor is nagyon kellett ehhez. Azt sem tagadta, neki is folyamatosan fejlődnie kell.

„Tavaly novemberben volt Izraelben a rövid pályás Európa-bajnokság. Azt hittem, hogy elkápráztatjuk majd a világot.

Olyan állapotban volt a verseny előtt Lilu, hogy a szemem dörzsöltem, aztán az Eb-n is. De akkor sajnos nem a csodálattól, hanem ellenkezőleg. Majdnem elsírtam magam kínomban.

Földhöz vágott az eredménye. Most már viszont tudom, kielemeztem, miben hibáztam, miért úszott gyengébben Lilu, és még egyszer nem fordulhat elő. Zoli a verseny után elküldött bennünket Szentpétervárra, csak ketten voltunk a világkupa előtt, ott még inkább megismertük egymást.”

A májusi londoni Európa-bajnokságon már örülnének egy jó eredménynek, de az idei fő cél természetesen az olimpia. És hogy 2:06-on beüli időre képes lenne-e?

A kérdésre egy kicsit távolabbról indítva válaszolt az edző. „1988-ban volt egy Anthony Nesty nevű versenyző, Suriname-ból. Senki sem ismerte, csak úgy előjött. Hogy aztán százon, a kettes pályáról indulva legyőzze a legnagyobb favoritokat, az amerikai Matt Biondit például. Az olimpián lehet nagyon jó időt úszni, de egy döntőben az idő már másodlagos. Ott már a helyezés számít. A kétszázra készülünk jobban, de ki tudja, százon is lehet meglepetést elérni. A cél pedig mindig ugyanaz, egyéni rekordokat úszni. Önmaga legyőzése. De nem akarom a kérdést sem megkerülni, abszolút képesnek tartom arra, hogy 2:06-on belülre kerüljön. Minden nap tesz ezért valamennyit.”

Az élsportolóban is ott az átlagember

Ekkor kapcsolódott be a beszélgetésbe az öltözőből érkező versenyző.

„Önmagunk legyőzése lehet akár közhelyes is. Hiszen ezek csak szavak. De ennek iszonyú komoly és mély tartalma van. Önmagam akkor is legyőzöm, ha éppen meg kell állnom az étkezésben, mert tudom, több édességet nem szabad enni. Ezek apró, a hét bármelyik napján előforduló kihívások. Van olyan, hogy minden órában le kell győzni önmagunkat. A tettek pedig mindennél fontosabbak. Nemcsak nekem, mindenki másnak is. Az élsportolóban is van átlagember valahol. Nem egyszerű feladat az önmegtartóztatás, de a sikernek ez az alapfeltétele.

Önmagam legyőzése közben folyamatosan új felfedezésekkel gazdagodom önmagamról. Ez sem egy utolsó szempont, hiszen önmagunk megismerése is egy fontos cél.”

A szobája falán vannak filozofikus mondatok, de mivel romantikus alkat, ezért az Üvöltő szelekből is kirakott egy hosszabb részt. Mert azzal is képes azonosulni.

És vannak érmek is a szobájában, olyanok, amelyekhez kötődik, és még csak nem is az idő miatt, hanem mert emlékezetes verseny volt. Természetesen ott van a nanjingi aranyérem is.

„Tényleg csak azt mondhatom két év után is, minden embernek kívánom, legyen egy ilyen pillanatban része. Adja át magát az elégedettség, a beteljesülés önkívületének. Hogy megcsinált egy feladatot, hogy amiről álmodott, az megvalósult.

Flow. Elárasztotta a zsigereimet a jóleső sikerélmény. Szuper volt, majdnem szétrobbantam. Sokszor szeretném még átélni.”

Szerinte Hosszú vagy Jakabos miatt nem irányul rá kevesebb figyelem, de mivel a riválisok 8 évvel idősebbek, magától értetődőnek veszi, hogy őket jobban ismerik, az eredményeiket ő maga is maximálisan elismeri. Inspiráló számára a személyiségük, nagyra tartja őket, de ő is szeretné kimutatni a foga fehérét. Hiszen 19 évesen ebben a sportágban már sok olimpiai győztes volt.

Apja után ő is a jogi hivatást választja majd egyszer, nagy érdeklődéssel várja az egyetemet, amit a tavalyi érettségi után nem kezdett el, majd csak Rió után, mert most az a legfontosabb és legközelebbi feladat.

„Remek team van mögöttem, értem álltak össze, mindent megtesznek értem. Naná, hogy szeretnék visszaadni. Nem látom még az út végét, talán nem is lenne szerencsés most azzal foglalkozni, hol tartok, mennyi van még hátra. Idén két fontos megálló jön. Londonban most Eb lesz, ahol már jártam olimpián. Megfogott a forgatag hangulata. És aztán jön Rió augusztusban. Valami nagyon pozitív élménnyel szeretnék onnan eljönni.”