Windows 7, a végső

Megjött a Windows 7, készen áll a világ meghódítására. Régóta vártuk már, mert a Vista sosem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket: piaci részesedése három évvel a megjelenés után sem érte el a 20 százalékot, miközben az XP 72 százalékos eredményével megőrizte piacvezető szerepét. A Vista ugyan sokat tudott, de számos kompatibilitási probléma volt vele a megjelenéskor, túl nagy volt a hardverigénye és túl kevés látványos újítást mutatott fel ahhoz, hogy megérje lecserélni miatta az XP-t.

A Windows 7 pont ott erősít, ahol a Vista annak idején elvérzett: gyengébb számítógépeken is remekül érzi magát, és bár ugyanazokat a standardokat használja, mint a Vista, kompatibilitási problémák már nem merülhetnek fel vele kapcsolatban.

Végignéztük, ahogy a rendszer felnő: teszteltük a prebétát, a bétát, majd az RC-t, most meg itt van a kezünkben az Ultimate operációs rendszer a maga teljességében, mind a 7 gigabájtjával, mind a 32 bitjével. Lássuk, mi lett a gyerekből.

A korábbi verziók mindegyikénél megfigyelhető volt, hogy a különböző benchmarkokban jobb eredményt értek el, mint a Vista. Már a prebéta is meglepően stabilnak tűnt, a béta még kiszámíthatóbb, igaz, valamivel lassabb lett, míg az RC olyanra sikerült, mint egy kész operációs rendszer: azt követeltük, dobozolják be és adják ki. A Microsoft azonban még csiszolt egy kicsit a kódon az ígéreteknek megfelelően: azt állították, hogy a 7-es esetében az RC lesz olyan, mint a Vistánál a végleges verzió, míg a kiadott példány inkább egy SP1-esre emlékeztet majd.

Hát lássuk, hogyan sikerült az első, rögtön javított változat.

A tesztkonfigurációnk hónapok óta ugyanaz. A HP Pavilion DV5-ben 2 gigahertzes Core 2 Duo processzor, 2 gigabájt memória, hatcellás akkumulátor és Nvidia Geforce 9200M videokártya van, laptopban tehát átlagosan felszereltnek számít, ez a teljesítmény szinte már bárkinek elérhető 2009-ben.

Szokás szerint a telepítéssel kezdtünk, ebben a versenyszámban nincs változás: a Windows fürgén, alig fél óra alatt felmászik a gépre. Ideális esetben persze csak egyszer kell végignéznünk a folyamatot, de jó hír, hogy akkor sem sokáig.

Másodjára a bootidőt vettük górcső alá, és meglepődtünk: az eddigi legjobb eredményt kaptuk nemcsak a 7-es, hanem az összes Windows értékeit figyelembe véve. Az új operációs rendszer tehát gyorsabban áll fel, mint a 21. században bármelyik elődje. A neheze azonban még hátra van.

Az ugyanis egy dolog, hogy mennyi ideig tart a telepítés vagy a boot, de vannak ennél jóval fontosabb mutatók is. Ideális esetben ugyanis meglehetősen ritkán indítunk újra egy operációs rendszert, még ritkábban telepítjük fel újra, a programok futási sebessége viszont folyamatosan érezhető. A korábbi verziók egyértelmű trendeket mutattak: a prebéta gyors volt, aztán a béta verziói lassulást mutattak, míg az RC1-es megint felszívta magát, a Vistát könnyedén lenyomta, sőt, bizonyos esetekben az XP-t is.

A végleges verzióról sajnos nem mondható el ugyanez. Ha megnézzük a Cinebench eredményeit, kiderült, hogy a kész 7-es lassabb, mint az RC vagy az XP és közel azt az értéket hozza, mint a Windows Vista. Az eredmény két szempontból is meglepő. Egyrészt az RC1-nél már úgy tűnt, sikerült valamennyire optimalizálni az OpenGL-drivereket, erre most megint lelassult a rendszer:

Ennél is meglepőbb, hogy az utóbbi verzióknál remekül alakuló többprocesszoros feladatvégzés valamennyit még lassult is az Ulitmate-verziókban.

A legújabb operációs rendszer furcsa módon hajszálra olyan eredményeket hoz, mint az évekkel a többprocesszoros otthoni gépek megjelenése előtt debütált XP, miközben az RC1-es 15 százalékkal több pontot ért el ugyanebben a versenyszámban. Úgy látszik, a legújabb OS-ek pont ott vérzenek el, ahol a legjobban kéne teljesíteniük: az Apple közelmúltban megjelent rendszere, a Snow Leopard ugyanis a hangzatos szólamok ellenére szintén gyengébb eredménnyel zárta a multicore tesztet, mint elődje, a Leopard.

A Cinebench után a 3DMark06 eredményeit néztük meg. A többéves program még egy 2009-es átlagos laptopot is képes megfektetni, máskülönben viszont nem nagyon veszi észre környezetét: a 7-es egyes verziói ugyan gyengébben teljesítettek, mint a többi Windows, az Ultimate azonban nagyjából ugyanazt az eredményt hozza, mint az XP vagy a Vista. A béta főleg a Shader Modell 2.0-ás versenyszámban mutatott gyengülést, ezt azonban már az RC-ben is sikerült kijavítani, és végül az Ultimate-ben sem sikerült elrontani.

A végére maradj az üzemidő teszt, ami szerencsére jó eredménnyel zárult: ugyan a prebéta eredményét nem sikerült elérni, de jó húsz perccel tovább húzza a gép 7-essel, mint XP-vel és körülbelül tíz percet nyerünk a Vistához képest is. Márpedig ezek értékes másodpercek, és nem is rossz, ha egy laptop akkumulátora húsz százalékkal tovább bírja, csak meg új operációs rendszer került rá.

Összességében elmondható, hogy a Windows 7 a teljesítménytesztek eredményeit figyelembe véve beállt a sorba, és a legtöbb esetben nem mutat fel sokkal jobb értékeket, mint a Vista, vagy az XP. Azt persze figyelembe kell venni, hogy a driverek még sokat finomodhatnak, ugyanakkor ez az RC-nél és a prebétánál is igaz volt, azok mégis meg tudtak időnként lepni minket egy-egy kiemelkedően jó értékkel. Az Ultimate ilyesmit nem produkált, de amit a számok nem mondanak el, azt rögtön érzi a júzer, ha a gép elé ül: a 7-essel gördülékenyebb, élvezetesebb a munka, mint a Vistával valaha is volt, és olyan konfigurációkon is remekül elfut, amiről elődje még csak álmodni sem mert. Ha némi driveroptimalizálással az erősebb gépekből is többet tud majd elődjénél kihozni az új Windows, az lesz a bónusz.