Orbán
8 °C
20 °C

A kalózok forradalma

2009.12.03. 10:10 Módosítva: 2009-12-03 10:16:28
Lawrence Lessig, Richard Stallman, Karl Marx és Sir Frances Drake tanai egyszerre hathattak a legújabb digitális jogi charta aláíróira, akik november elején Barcelonában fektették le az információs forradalom alapjait. Már ha ebből forradalom lesz.

„Egy forradalom kellős közepén vagyunk” – így kezdődik az a nyilatkozat, amelyet az innovációról, a kreativitásról és a tudáshoz való hozzáférésről adtak ki a november elején Barcelonában megrendezett Szabad Kultúra Fórum (FCF)  résztvevői: művészek, hekkerek, digitálisszabadság-harcosok és politikusok, magánszemélyek és szervezetek, összesen hetvenen.

A forradalom természetesen a digitális forradalmat jelenti, azt a kort, amelyben a charta szerint „megszűnik az ember elszigeteltsége és erőtlensége, megnyílt az út az együttműködés, a részvétel és a döntéshozatal előtt. A digitális technika megszüntette a földrajzi határokat, a gondolatok és a tudás szabadon áramolhat.”

Mármint elméletben. A gyakorlatban ugyanis rengetegen állnak a fejlődés útjába. A szórakoztatóipar, az infrastruktúra- és tartalomszolgáltatók, sőt az egyes kormányok a charta szerint még mindig a tartalommal és az eszközökkel folytatott hiánygazdálkodásból húznak hasznot, és ez a társadalmi fejlődés útjában áll.

fcf

„A magánérdekek közérdekek elé helyezése korlátozza az oktatást, a kultúra és a tudományt, a kifejezésszabadságot, és ez visszatartja a társadalmi fejlődést.” – állítják a kiáltvány aláírói, köztük az amerikai Electronic Frontier Foundation, a francia Quadrature du Net, Amelia Andersdotter, a svéd kalózpárt EP-képviselője és a magyarországi székhelyű Open Standards Alliance.

Gördülékeny forradalom

A forradalom gördülékenyebbé tételére a charta több javaslatot, sőt követelést is megfogalmaz. Ezek közül az egyik legfontosabb, bár a legködösebb is egyben, hogy az innovációt, a kreativitást és a tudáshoz való hozzáférést csak szigorúan meghatározott esetekben lehessen korlátozni. A charta limitálná a szerzői jogi védelem alá eső művek számát, széles körben elérhetővé tenné a közkincsnek (public domain) számító alkotásokat, és lazítana minden olyan létező szabályon, ideértve az adatbázisok Magyarországon is érvényes sui generis minősítését, amely korlátozza az információhoz való hozzáférést.

„Az internethozzáférés alapvető fontosságú a tanuláshoz, illetve a kifejezésszabadság, a kommunikáció praktikus és értelmes gyakorlásához” – írja a charta, és ennek érdekében teljes mellszélességgel kiáll a szabad hozzáférés és a net neutrality, vagyis a hálózati semlegesség néven ismert elv mellett. Ez utóbbi szigorú értelemben azt jelenti, hogy a szolgáltatók nem diszkriminálhatnak bizonyos adatfajtákat, vagyis nem részesíthetik előnyben az emailt a videóval, vagy a legális streamet a torrenttel szemben; tágabb értelemben azt, hogy mindenféle szűrés és tartalomtiltás ellenkezik a charta által emlegetett  információs alapjogokkal, és az ilyesmit csak bírósági ítélet alapján lehetne engedélyezni.

A másolás joga

A charta külön fejezetben foglalkozik az úgynevezett szellemi tulajdonnal, köztük a szerzői jogokkal és szabadalmakkal. Az aláírók kiállnak az idézet, a magáncélú másolás és a szabad felhasználás (fair use) mellett. Követeléseik szerint a magánember jogait nem szabad felülírnia a szerző exkluzív jogainak, és ha egy mű egyszer nyilvánosságra került, ne kelljen a felhasználására engedélyt kérni vagy azért fizetni, feltéve, hogy mindez magáncéllal és nem haszonszerzés céljából történik.

Ugyanilyen fontos a charta szerint az oktatás, hiszen, mint a kiáltvány fogalmaz, „az imitáció a tanulás kezdeti pontja. A tudás másolása és megosztása így bármely tanulási folyamatban alapvetően fontos.”

De ha megszűnnek a szerzői jogok, mi készteti majd alkotásra a szerzőket, a művészeket? Ezen a ponton a charta meglehetősen homályos fogalmakkal operál: bevezeti ugyan a minimálbér, az igazságtalan szerződések és a gazdasági érdekek fogalmát, de azon kívül, hogy a szerzőknek járó pénz begyűjtésére és újraosztására jogdíjbegyűjtő társaságok felállítását javasolja, nem igazán magyarázza meg, hogyan képzeli a több évszázados szerzői jogi rendszer reformját.

A társadalmi átalakulás legfontosabb terepe és egyben alakítója a chartából kibontakozó program szerint a commons lenne, vagyis a olyan önszabályozó közösségek együttese, amelyek a közjó érdekében gazdálkodnak erőforrásaikkal. A commons e szerint az elmélet szerint igyekszik egyenlő hozzáférést biztosítani az erőforrásokhoz, és alapvető társadalmi méltányosságot biztosítani minden tagjának.

A chartában eddig ismeretlen elemet vagy új felvetést nem sokat találni. A digitális commons fogalmát ebben a kontextusban  Lawrence Lessig élesztette újra a Creative Commons szerzői jogi rendszerrel (amiért ellenfelei rendszeresen kommunizmussal vádolják), a szabad szoftvernek a chartában szereplő definíciója  Richard Stallman őshekkertől származik, a többi meg egy kis neomarxizmussal elegyített kalózizmus.

És bár a digitális, az információ meg az internet nagyjából egy fogalmi körbe tereli az innen-onnan egybegyűjtött nézeteket, reformjavaslatokat, a chartában egyelőre több a lelkesedés, mint a kohézió. Ebben a formájában kicsit kaotikus, kicsit ködös, ugyanakkor nem eszement módon radikális, a lehetőségekhez képest progresszív, és saját alapelveihez hűen teljesen transzparens. Aki szeretne részt venni a magyarításban, itt megteheti.