Eldurvult az Apple és a Samsung háborúja

Az, hogy a mobilok, tabletek és ekönyvolvasók piacán minden valamirevaló gyártó legalább három-négy másikkal áll perben, nem újdonság, az egyre inkább elavuló szabadalmi rendszer miatt szinte minden iparágban ez megy a színfalak mögött. Legfeljebb itt jobban megizzadnak az infografika-rajzolók, amikor meg akarják mutatni, hogy ki kivel van. A történet a Samsung és az Apple magánháborújával lépett ki a sablonok közül, a két óriáscég ugyanis addig ment az ellenségeskedésben, hogy bírósági végzéssel tiltatták be egymás készülékeinek kereskedelmi forgalmazását.

Eközben elválaszthatatlan szimbiózisban élnek, és évi 8 milliárd dollár értékben kereskednek egymással. A Samsung most éppen azért mozgat meg minden követ, hogy betiltassa a még meg sem jelent új iPhone-t, amihez egyébként ő gyártja a processzort és a memóriamodulokat.

Jóbarátok

Amíg az okostelefonok és tabletek piacán össze nem ütköztek, a két cég viszonya egyenesen idillinek volt mondható. Az Apple gyártotta a maga számítógépeit és kütyüit, kóstolgatta az iTunesszal a zeneipart, a Samsung pedig a távol-keleti konglomerátumokhoz hasonlóan az elektronika mellett belefolyt mindenbe, amihez csak ért (a koreai cég többek között a világ második legnagyobb hajógyártója, de a világ egyik legnagyobb egészségbiztosítóját és vidámparkját is üzemelteti). Az iPhone és az iPad sikerszériája nem kis részben a Samsungnak is köszönhető: a koreaiak processzorai köré épül az első generáció óta az Apple telefonja és a táblagépe is, utóbbihoz a memóriamodulokat és lcd-kijelzőket is ők gyártják.

Tavaly nyárra az Apple a Samsung második legnagyobb partnercégévé lépett elő a Sony után, a koreai vállalat teljes bevételének 2,6 százalékát tették ki a kaliforniaiak alkatrészrendelései. Idén év elején megtörtént a trónfosztás is, éves 7,8 milliárdos forgalommal az Apple vált a Samsung legnagyobb vásárlójává.

A bajkeverő Android

A törést a két cég kapcsolatában a Goolge okostelefonokra szánt operációs rendszere, az Android okozta. A Samsung kezdetektől fogva ott volt a rendszert támogató Open Handset Alliance konzorciumban, és a 2008-as megjelenés után abban a helyzetben találta magát, hogy a világot éppen meghódító iPhone-nal konkurálni képes mobilokat tud az Android köré építeni. Ezzel hamarosan az Apple legnagyobb ellenlábasává vált egy sok milliárdos, félelmetes tempóban fejlődő piacon, ami össze sem hasonlítható azokkal a területekkel, ahol addig vetélytársak voltak (ilyen volt például a felső kategóriás lcd-monitoroké).

Az Apple a szabadalmi perek kezelésének területén is újat hozott a mobiliparba. Korábban az volt a normál ügymenet, hogy minden cég árgus szemmel figyelte a többieket, hátha rá tudja valakire húzni, hogy az megsérti egy szabadalmát. Ha ez bejött, irány a bíróság, ami rendszerint valamilyen licencdíjat ítélt meg a jogsértés kárvallottjának. Így jöhetett létre például az az abszurd helyzet, hogy az ősellenség Google Androidja jelenleg sokkal több pénzt termel a Microsoftnak, mint a saját mobilos operációs rendszere, a Windows Phone 7: szabadalmak felhasználásáért fizet a redmondiaknak minden eladott androidos készülék után a HTC, a Samsung és fog minden jel szerint az Amazon is, ha megjelenik a Kindle Fire.

Az Apple azonban nem pénzt akart, legalábbis nem közvetlenül, hanem a piaci dominanciájának megőrzését. Mivel konkrét szoftveres szabadalmakat nem tudott a támadás mögé felsorakoztatni, a szabadalomsértési vádat arra építette, hogy a Samsung a Galaxy termékvonalával engedély nélkül másolja az „innovatív technológiáit, egyedi felhasználói felületeit, valamint elegáns és jellegzetes termék- és csomagolásdizájnját”. Vagyis a Samsung kütyüi ugyanúgy vékonyak, lapos téglatest formájúak, fekete a hátlapjuk, az előlapjukat szinte teljesen befedi egy érintőképernyő, amin még az ikonok elhelyezkedése is ugyanolyan. Mintha egy autógyártó azért vonna felelősségre egy másikat, hogy az ő autójának is négy kereke van, hátul van a kipufogója, és kerek a kormánya.

Mindenki Kubricktól lop

A szabadalmi jog azonban fura jószág, így aztán a nyár attól volt hangos, hogy az Apple érvelését elfogadó bíróság a Galaxy mobilok és tabletek forgalmazását hol egész Európában, hol csak egyes országokban betiltotta, újra engedélyezte, korlátozta, visszavonta, visszavonta a visszavonást, és most éppen úgy néz ki, hogy Németországban tilos, máshol egyelőre szabad, de ez még változhat, mire ennek a mondatnak a végére pont kerül.

És közben a Samsung is visszaperelte az Apple-t, szóval amint megjelenik az új iPhone, az egész komédia kezdődik elölről.

A pereskedés különösen vicces pontja volt, amikor az Apple jogászai fényképekkel próbálták alátámasztani, hogy a Galaxy Tab mennyire hasonlít az iPadre, aztán kiderült, hogy a hasonlóság azért olyan kísérteties, mert a bizonyíték fotókon Photoshoppal torzították pont ugyanolyanra a Samsung-tablet oldalarányát, mint az iPadé. És aztán ugyanebbe a pofonba belefutottak még egyszer, négy nap múlva.

A Samsung végül arra hivatkozott, hogy a mai tabletek kialakítása egy az egyben megfelel a sci-fi egyik ősklasszikusában, a 2001 Űrodüsszeiában látható kütyükének. Mivel Stanley Kubrick 43 éve nem szabadalmaztatta a vékony, érintőképernyős számítógépeket, azok a prior art jogi kategóriába esnek (olyan információ, ami széles körben elérhető volt a nagyközönség előtt, mielőtt jogi oltalmat kért volna rá valaki), így nem is szabadalmaztathatók. A bíróságnak itt nagyon óvatosan kell eljárni a döntéssel, hiszen a precedensekre épülő angolszász jogban egy szerencsétlen ítéletnek abszurd következményei lehetnek. Például megjelenik Leonardo da Vinci örököse a világ nagy helikoptergyártó cégeinél beszedni a licencdíjakat 500 évre visszamenőleg.

És most mi lesz?

A józan ész azt súgja, kizárt, hogy a külső hasonlóság okán termékeket lehessen ma betiltani, és ha mégis, az a gyakorlatban nem sokat érne, elvégre ha Németországban betiltják, a németek majd megveszik Hollandiából. Az egész szabadalmi joggal kellene kezdeni valamit, ami egyrészt a különböző amerikai, európai és ázsiai szabályozások miatt (plusz azért, mert Kína magasról tesz az egészre) fulladozik a káoszban, másrészt meg azért, mert a 200 éve kitalált alapokra épített rendszerbe egyszerűen nem fér bele a félelmetes sebességgel fejlődő és változó informatikai szektor. A Google egyik alelnöke szerint egyetlen okostelefonban 250 ezer, potenciálisan szabadalommal védett technológia dolgozik, és a jelenlegi jogi helyzet csak visszafogja a fejlődést, ahelyett hogy védené az innovátorokat. Ezzel nagyjából mindenki egyet is ért, mégsem történik semmi.

A nagy cégek eközben valóságos fegyverkezési versenyt vívnak, és milliárd dollárokért spájzolnak be a konkurensek ellen felhasználható, vagy a vetélytársaik fejlesztéseit már előre megnehezítő szabadalmakat. Nagyrészt a szabadalom-portfólióra ment ki a Google 12 milliárdos Motorola-felvásárlása, és arra menne ki a Kodaké is. A szűken vett szakmán kívül sosem hallott nevű cégekre licitálnak folyamatosan eszement összegekkel az IT-piac nagy halai, a szakértők közben a 2000-es dotkomlufihoz hasonló szabadalom-buborékról beszélnek, az amerikai kongresszusnak pedig augusztusban már sokadszor tört bele a foga a rendszer megreformálásába.

Az mindenesetre biztos, hogy a szabadalmak problémája túl nagy és megfoghatatlan, a megoldásához pedig egészen valószínűtlen nemzetközi összefogásra lenne szükség, így a Samsung és az Apple csatája, mint az egész jelenség állatorvosi lova, még sok vicces és tragikomikus epizóddal fog szolgálni.