Úton a digitális írástudatlanság felé

A közelmúltban egy informatikatanárokból álló csoport felhívást tett közzé, amiben arról írtak, hogy az új kerettantervet elfogadhatatlannak tartják. A tanterv ugyanis radikálisan csökkenő óraszámokhoz megtaníthatatlan mennyiségű anyagot rendel, ez pedig tarthatatlan egy elsősorban gyakorlatra épülő képzésben. A Nemzeti Alaptanterv tehát teljesíthetetlen követelményeket támaszt az informatikatanárokkal szemben.

A tiltakozók száma az elmúlt napokban megszaporodott. Október 23-án az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének (ISZE) nevében Kőrösné dr. Mikis Márta elnök foglalta össze a tagok véleménye alapján felmerülő kifogásokat. Úgy találták, hogy valóban fennáll az a probléma, amit Fodor Zsolt és Molnár Péter, a korábban említett felhívás szerzői is említettek.

Az alapképzés fontosságát hangsúlyozva a szervezet kiemelte: az informatikaoktatásra mindenképp szükség van, hogy a szakmai ismeretek alapján a tanulók a mindennapi élet, illetve más tantárgyak tanulása során digitális írástudóként alkalmazhassák a tanultakat. Az viszont súlyos szakmai és módszertani tévedés, amikor az informatikai ismeretek oktatását összekeverik az információs és kommunikációs technikai (IKT) ismeretek alkalmazásával, esetenként egy-egy eszköz, például egy interaktív táblagép más-más tanórákon történő használatával.

Alacsony óraszám, minimális gyakorlati ismeret

Az alsó tagozatos heti egy óra eltűnését erős kritikával illetik a tanárok. Ennek egyrészt a kerettanterv következetlensége az oka – informatikaoktatás ugyanis nem lesz, követelmények viszont igen –, másrészt pedig az esélyegyenlőség megszűnése. Az ISZE szerint szomorú tény, hogy a tantárgy késői megjelenésével súlyosan sérül az esélyegyenlőség elve, és áthidalhatatlanná válik a digitális szakadék, ami a jobb módú és a szegény sorsú gyermekeket elválasztja. Az ISZE azt is megjegyezte, hogy bár sokan otthon is ismerkedhetnek a számítástechnikával, ez nem pótolhatja a rendszer- és szakszerű oktatást. A gyerekeknél a tanárok azt is elérhetnék, hogy fellépjenek a rossz beidegződésekkel szemben.

A tanárok szerint felső tagozatban a tervezett óraszámok mellett teljesíthetetlenek az előírt célok. Mint megjegyezték, az informatika éppen az a gyakorlati tantárgy, amely megteremtheti a különböző tantárgyak közti lexikális tudás kapcsolatát, lehetőséget kínál az önfejlesztésre, de a tervezett óraszámokkal legfeljebb egy elméleti, szemléltető tantárggyá válik, ahol még a tantárgyhoz rendelt tudást sem lehet megtanítani. A középiskolai óraszámcsökkentések kapcsán a teljes koncepciót elhibázottnak tartják.

A pedagógusok szerint a piacképes informatikai tudást nem lehet más tanórák alkalmazásai, digitális tananyagainak feldolgozásai közben megtanulni; erre kizárólag az informatika tantárgy alkalmas. Éppen ezért megdöbbentő a kerettanterv elképzelése a gimnázium 3-4. évfolyamán hiányzó informatika tantárgyról, a 9. évfolyamos szakközépiskolások heti egy órájáról, illetve a szakmunkástanulók közismereti informatika tantárgyának megszüntetéséről. A tanárok szerint a kerettanterv megfosztja a diákokat attól, hogy az iskolában készüljenek az informatikusi pályára és az informatikaérettségire.

A szakiskolák kapcsán a tanárok megjegyezték, hogy mivel ezekbe sok olyan gyerek jár, akinek nincs lehetősége magán- vagy otthoni képzésre, a tantárgy eltűnése esetükben egyenes út a digitális analfabetizmus felé. De a gimnáziumok és szakközépiskolák esetében is végzetes lehet az, hogy nem marad idő az elméleti ismeretek gyakoroltatására, legfeljebb csak az ismertetésére.

Az ELTE docensének sem tetszik

Az ügyben megszólalt Zsakó László, az ELTE Informatikai Kar Média- és Oktatásinformatikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense is. A hazai informatikaoktatás egyik megalapozója írásában szakirodalmi hivatkozásokkal hívta fel a figyelmet az informatikaoktatás egyre hangsúlyosabbá váló globális erősödésére. Nem meglepő, hogy Zsakó is súlyos kritikával illeti a kerettanterveket.

Zsakó szerint az informatika speciális abból a szempontból, hogy kétféle szinten lehet beszélni róla: mint tanítandó tantárgyról, és mint az oktatás, a mindennapi élet teljes területén alkalmazandó tanítási eszközökről és módszerekről. Alapvető módszertani tévedésnek látja, hogy egy külön tantárgyat összekevernek egy, egy másik tantárgyban tanult ismeretek alkalmazásával. Zsakó szerint érdekes, hogy más műveltségi területeken ez szóba sem jön: azt például senki nem vetette föl, hogy kevesebb matematikát kellene tanulni azért, mert a diákok más tantárgyakban is számolnak.

A Nemzeti Alaptanterv ezt a kérdést helyesen kezeli: külön definiálja az informatika műveltségi területet – amit szakembernek kell tanítani informatika tantárgyban –, és külön helyen is foglalkozik az IKT eszközök oktatásbeli használatának szükségességével. Zsakó úgy látja, hogy a kerettanterv informatika óraszámának szűkösségét a két fogalom módszertanilag hibás összemosásával nem lehet megmagyarázni. A docens átnézte az összes tantárgy kerettantervi anyagát, és megállapította, hogy azok a Nemzeti Alaptanterv Informatika műveltségi területen megadott célkitűzéseiből, tananyagából semmit sem tanítanak meg, és az informatika tantárgyban megtanítandó ismeretek alkalmazása is minimális szintű.