A következő csata a tartalomiparban lesz

Úgy tűnik, a mobil-távközlési piac viszonylag simán vette a válságot, de a technikai változások és nyomukban a fogyasztók igényei itt is alaposan átrendezik a pályát: egyre kisebb a haszon a sima telefonáláson, egyre nagyobb a mobilinternetezők aránya...

Egyik oldalon a válság valóban kevésbé érintett bennünket, mint más iparágakat, de azt nem mondanám, hogy nem érezzük. Szinte minden családban van több mobil, az embernek vannak munkahelyi mobiljaik, és amikor a munkanélküliség nő, a gazdasági aktivitás csökken, akkor az nyilván nálunk is érezhető, szinte minden elbocsátott ember mínusz egy felhasználó. Illetve csökken a családok vásárlóereje, spórolnak, ez is érezhető a forgalomban.

Melyik fogyasztói szegmensben legnagyobb a visszaesés?

A kis- és középvállalati szektorban a legnagyobb csökkenés a bedőlt cégek miatt, utána a lakossági szektorban.

Visszatérnék a piac átrendeződésére és a mobilinternetre. Nemrég feltűnt a Vodánál a Magyar Telekom volt vezérigazgatóhelyettese, az Origo egyik alapítója Simó György, akit elsősorban tartalomipari szakembernek tartanak. A Vodafone Magyarország  tartalomstratégián dolgozik?

Ezen a területen mostanában nem léptünk előre, mert az alapokat kellett rendbe tenni, de látjuk, hogy a bővülésre ebben az irányban is szükség van. Három nagy csata van a mobiltávközlésben: a hang, az adat és a tartalom piacán. A hangszolgáltatással tizenöt évig küzdöttünk, de most már a hívások hetvenöt–nyolcvan százaléka mobil.

Az adat csatájába három éve szálltunk be a hsdpa megjelenésével, és nem kell tizenöt év, hogy átvegyük a vezető szerepet. Két éve a mobilnet részesedése két-három százalék volt, most harminc százalék fölött van, és a piacunk az elmúlt hat hónapban harminv–negyven százalékkal bővült. Ehhez képest az adsl és a kábel piaca alig változott. A következő nagy csata a tartalomiparban lesz, és ez bonyolultabb, mert itt mindenki mindenki ellen harcol. A mobilosok mennek tévézni, a tévések mennek az internetre, a vezetékesek mobilra.

A világért sem akarnék cinikus lenni, de az átlagfelhasználó rendkívül ostoba, hogy ne mondjam, átverésszagú mobiltartalmak hirdetéseivel találkozik nap mint nap újságokban, tévékben: hat másodperces zenék több száz forintért, kis jépegek, nem beszélve a radar a mobilodra!, megcsal-e a csajod?, mennyire vagy meleg? osztályú minősített sületlenségekről. Ezek után meg lehet győzni a felhasználókat, hogy igenis találnak hasznos tartalmat a mobiljukra?

Inkább azt érzékeljük, hogy egy rossz mozdulat tönkre tudja vágni a szolgáltatásokat. Ilyen például a mostani autópálya-matricás ügy. A magyar piac nagyon konzervatív, hiányzik az emberekből a mobilitás, nehezen mozdulnak, amit én OTP-effektusnak hívok, és ezzel mi mint a piacra utolsóként belépő mobilcég, nagyon küzdöttünk.

Aránylag friss szereplő a mobilpiacon a Google, de az eddigi tapasztalatok alapján van okuk félni tőle. Ahol megjelennek, ott letarolják a piacot. Do no evil ide vagy oda, megzabálnak lassan mindent.

A Google-jelenséget két irányból próbáljuk kezelni. Ez a koopetition nevű helyzet, bizonyos helyeken keményen ellenállunk, más területeken együttműködünk. A készülékeit mi is forgalmazzuk, és használjuk a szolgáltatásait. Az Apple megjelenésével történt egy váltás a piacon. Korábban készülékgyártók, a Nokia, a Sony Ericsson eladták a készülékeiket az operátoroknak, zsebre vágták a pénzt, és elmentek.

Az Apple mondta azt először, hogy itt  a készülék, de mi itt maradunk, kérünk részesedést a forgalomból, és az App Store révén közvetlen kontaktusban maradunk a fogyasztóval, eladunk neki még egy csomó mindent, amit csak bírunk. Ez a szolgáltatókat sokkolta, eleinte talán nem is akartak belemenni, de rájöttek, hogy nincs más választásuk. Lehet nemet mondani, de az Apple vagy a Google úgyis megtalálja a maga bejáratait.

A Google több fronton támad, a szolgáltatásai mellett vannak készülékei is az Android operációs rendszerrel.

Nem elég az okostelefon, ha nem készülnek rá alkalmazások, akkor nem lesz belőle nagy dolog. Most már beindult az alkalmazások piaca, és erre a Vodafone is reagált, elindított egy Joint Innovation Lab nevű szervezetet, amelyben benne van még a Verizon, a China Mobile és Softbank is. Ezek a cégek összesen egymilliárdos ügyfélkört szolgálnak ki, tehát aki ide fejleszt szoftvert, rengeteg embert elér.

A szolgáltatók és a gyártók közt mennyire kiegyensúlyozottak az erőviszonyok? Az évente négyszázmillió mobilt eladó Nokia is komoly versenytárs lehet.

Bizonyos szempontból igen, más szempontból nem. A Nokia kevés ügyfélhez fér hozzá, ha egyáltalán, ezzel szemben a Vodafone folyamatosan kapcsolatban áll a saját háromszázharmincmillió ügyfelünkkel. A Nokia nincs ügyfélközelben.

Viszont minden erejükkel próbálnak ezen változtatni.

Megjelent az Apple az App Store-ral, a Google az Androiddal és a maga dolgaival, az emberek elkezdtek vásárolni tőlük. A Nokia és a Samsung is beszállt az mobilalkalmazások piacára. Ez is ennek a csatának a része, próbálnak ők is a szakítani azzal, hogy buta készülékgyártóknak tekintsék őket. Küzdünk azért, hogy kié az ügyfél. Bár most világszinten kevesebb készüléket adtak el, az okostelefonok aránya gyorsan változik. Most tíz–tizenöt százalék az arány Európában, de felmegy harminc–negyven százalékra.

Az okostelefonok terjedése mellett a laptopok árának drasztikus csökkenése is növeli a mobilinternet iránti keresletet.

Nem tudunk annyit behozni, amennyit elvinnének. Komoly versengés alakult ki, jön a konszolidáció, jönnek elő az új technológiák. Hosszabb távon azt várom, hogy a pécék jelentősége drasztikusan csökken. Ugyanúgy, ahogy a vezetékes internet: nem tűnik el teljesen, de csökken. Ma a Távol-Keleten az információs társadalom fejlődésének a mércéje nem a pécé elterjedtsége, hanem annak csökkenése, és a mobil terjedése.

Szó volt arról, hogy az internetezők harminc százalékának van mobil hozzáférése. Csakhogy ők az NHH adatai szerint egyre kevesebb adatot töltenek le. Egy évvel ezelőtt a Vodafone-nál még fejenként 3 GB volt az átlag, most már csak 1,72 GB. Közben viszont a kábelen, optikán nő a letöltési sebesség, és több a tartalom.

Európában az egyik legmagasabb ez a fejenkénti 1,72 GB-os érték. A csökkenés egyik oka az ügyfélszám növekedése, először bejöttek a heavy userek, akik sokat töltöttek le, de aztán nagy tömegben jöttek azok, akik már már nem töltögetek ennyit, inkább csak elolvassák a leveleiket, ránéznek egy-egy weboldalra. A másik magyarázat az, hogy az ügyfelek ötven–hatvan százaléka a telefonján, tehát nem laptopon mobilnetezik. Az okostelefonokon 300–400 mega az átlag, ami másfél év alatt 700–800-ra is felmegy, ahogy dúsulnak a tartalmak.

A tartalom beszerzésében a globális Vodafone mennyire nyitott a helyi cégekre? Vagy inkább külföldről hoz be partnert?

Teljesen szabad kezünk van, nincs központosítás, csak profitelvárás van. Keressük is a lehetőségeket, és mindenképpen helyi dologgal indulnánk. Vannak azért globális megállapodások is, mint az Unlimited Music Store.

Online közösségek esetében is előnyösebb lehet mondjuk a Facebookkal globális szerződést kötni, mint sok kis helyi céggel.

A Google-lel, MySpace-szel folyamatos a párbeszéd. Azt látjuk, hogy gyorsan változik a helyzet, egy évvel ezelőtt például még nem volt alternatívája az Iwiwnek, de azóta a Facebook nagyon jön fel.

Az újabb közösségi tartalmak egy részét szinte mobilra teremtették volna, ott vannak a Twitter vagy a Facebook egyes funkciói.

Úgy tudom, a Facebook harminc–negyven százaléka mobilos elérés.

A Twitter szó talán fájdalmasan hangzik, alaposan megégette magát a Voda a twitterező marketinges kirúgásával...

Persze, de hát a közösség itt is egyetlen momentumot kapott föl, azon rágódott, pedig az az ember elkövetett három szarvashibát, de ezekről már nem esett szó. Nem az volt a baj, hogy beszólt, hanem megvette a Google-hirdetéseket, amelyek a T-Mobile üzemzavarára reflektáltak, és a többi. Ezek nem férnek bele a mi üzleti filozófiánkba. Lehet, hogy én régimódi vagyok, de úgy gondolom, hogy az ellenfelet tisztelni kell, ilyen eszközök etikátlanok, és nem lenne jó, ha a piac ebbe az irányba menne.

Van olyan technológiai vízió, hogy egy mobilos háztartás hogyan néz majd ki a jövőben? Most elég nagy a káosz: van egy SIM kártya a riasztóban, a laptopban, az egyik telefonban, másik telefonban, az autóban, de még lehet a hűtőszekrényben vagy a vasalóban is, ez így nem túl kényelmes.

A mobilszolgáltatás több mint százhúsz százalékos penetrációja sem kétmillió eltitkolt lakos miatt van, hanem éppen emiatt, nekem is mégy-öt SIM kártyám van. Ennek vannak triviális megoldásai, mint a hsdpa-wifi router, ami szétosztja a netet az eszközök közt. Előbb-utóbb a cső lesz a korlát, és a megoldás az optikai hozzáférés lesz. Lesz a házban egy router, az szétszórja a sávszélességet, és nem kell majd több SIM kártya. Ez elég befektetésigényes, és alapkérdés az egész szabályozása.

Apropó szabályozás: a Pannon nemrég leszerelte néhány adóját tiltakozásul a szabályozás bizonyos pontjai ellen.

A magyar frekvenciaszabályozás egyedülálló Európában, és tökéletesen iparágellenes. Nálunk a frekvanciadíjat a használat arányában kell fizetni. Tehát még el sem indult egy torony, de már fizetek érte, és minél többet forgalmazok, annál többet fizetek, pedig az állam számára a frekvencia használata semmilyen költségnövekedést sem okoz.

Más országokban pont fordítva van, a szolgáltató kifizeti a frekvenciadíjat, és akkor fizettetnek többet, ha valami miatt nem használja. Olyan szinten túlszabályzott minden, hogy évről évre csak a reguláció miatt öt–kilenc százalékkal csökken a bevételünk. Két irányból is kapjuk a pofonokat: a magyar NHH és az EU felől. 2009. január 1-én még tizenhat forintot kaptunk a hálózatra érkező hívásokra végződtetési díjként, de decembertől már csak tizenegyet.

Ezt a felhasználó szinte észre sem veszi. De. Ma még meg tudjuk csinálni, hogy valaki csak hívásokat fogad, nincs pénze, van egy kártyája, ennyi. Ha a végződtetési díjakat tovább csökkentik a hatóságok, akkor előbb-utóbb pénzt kell kérni azért, hogy valaki hívásokat fogadjon. Ettől kezdve egy réteg kilép majd a fogyasztói körből, nem akarja fizetni ezt a díjat. Ez sokmilliárdos bevételkiesést jelenthet az iparágnak.

Az EU csak három területen nyúlt bele radikálisan a dolgokba. A hangroamingot, az adatroamingot és az sms-roamingot is drasztikusan leszabályozta, sok pénzt kivett. A mobilipar úgy lett elkönyvelve, hogy onnan pénzt lehet elhozni, miközben a vezetékes technológiák az elmúlt években tízmilliárdos nagyságrendben kaptak uniós támogatásokat.