Android: szabadon elrontható
További Cellanapló cikkek
Az Androidról nem lehet úgy beszélni, mintha egyetlen operációs rendszer lenne. Hiszen éppen az a lényege, hogy mindegyik gyártó és szolgáltató úgy alakítja át, ahogyan neki tetszik. Ráadásul egyszerre több verziója van. Folyamatosan jelennek meg olyan új készülékek, amelyeken a régebbi, 1.6-os Android fut, pedig már a 2.1-es verzió az aktuális. Az új verziók többet tudnak, jobb a kódjuk, mint a régieknek. Hamarosan érkezik a a 2.2-es verzió is, mely a tesztelők szerint néhány feladat elvégzésében több száz százalékkal gyorsabb a jelenlegi, 2.1-es verziónál.
Ugyanakkor nem lehet csak a verziószámokból megítélni egy-egy mobilt, amint ez a tesztünkből is kiderül. Az operációs rendszertől független extrák néha meghatározóbbak, mint az, hogy lehet-e alapból Exchange-kiszolgálóra csatlakozni, vagy működik-e a mobil bluetooth-modemként.
Nézzük, hogy mit hoz ki az Androidból az LG GW620, a Motorola Backflip, és a HTC Dream nevű mobil.
Butából okosat
Profi mobilozó lévén, megőrültem az LG GW620 mobiltól, és az volt az érzésem, hogy az Androidot is nagyon el lehet rontani. Sőt a kicsomagolásakor azt hittem, hogy rossz mobilt küldtek, mert az okostelefon erősen emlékeztetett egy tavalyi modellre, egy hasonlóan mókás és színes gombokkal ellátott butatelefonra.
Nagyon lassan és nehézkesen tudtam használni, aminek a legfőbb oka az érintőkijelzője. A háromhüvelykes kijelzőn nappali fényben szinte semmi sem látszik a tükröződéstől, és ma még kevesen vesznek mobilt kizárólag esős napokra. Ezenkívül az érintésérzékeny felület rezisztív, vagyis az ujj nyomását érzékeli. Vagy inkább érzékelgeti. Gyakran kellett kétszer böknöm, hogy a telefon felfogja az utasításomat.
Rossz ötlet volt néhány ikonnak LG-dizájnt adni, ettől a menüben öt, nagyjából hasonló zöld ikon paca közül kellett kiválasztani a megfelelőt. Ez egy másodpercre lefagyasztja a júzert, amíg elgondolkozik, hogy melyikre is kéne böknie.
A GW620 olyan okostelefon, ami direkt butának álcázza magát. Rengeteg érintőkijelzős, más típusú LG-t látok a metrón és a villamoson, általában fiatal lányok kezében. Többnyire pár tízezer forintos készülékeket (hasonló minőségű érintőkijelzővel), és a GW620 egyértelműen ezekre emlékeztet.
Nem totális katasztrófa az LG mobilja, a gombok például jól kidomborodnak, meg lehet szokni az ötsoros qwerty elrendezését. Sms, twit és Facebook-bejegyzés írásához vagy online csevegéshez pont megfelelő. Az LG jobban odafigyelt a zenelejátszóra, ami külön indítógombot kapott a mobil oldalán, és jó fülhallgató jár a mobilhoz, élmény volt zenét hallgatni vele. Emellett DivX kódolású filmeket is lejátszik a GW620.
Persze az LG is belenyúlt az Androidba, például saját dizájnját használja a kijelzőzár feloldásakor megjelenő menün, és az Android felső értesítősávjában kapcsolható a wifi és a bluetooth. Ezt a funkciót a többi gyártó is utánozhatná, mert nagyon kényelmes.
Ez a mobil lehet a bejárat az Android világába, kártyafüggetlenül nyolcvanezer forint a kezdő ára, miközben a menőbb okostelefonok ennél úgy ötven–nyolcvanezer forinttal drágábbak. Ha a júzerek felfedezik maguknak az androidos szoftverboltot, soha többé nem akarnak majd visszatérni a korábbi egyszerű készülékeikhez.
Mind az öt ujjamat
Egy elbénázott vetkőzés utáni vad szexhez hasonlít a Motorola Backflip használata. Nehéz szétnyitni, hogy elérhetővé váljanak a gombjai és a kijelzője, de amikor ez megvan, akkor két kézzel lehet irányítani, egyszerre elöl és hátul. Persze a mobil nem az üzekedést segíti, hanem inkább az üzenetküldést.
Már a januári bemutatkozáson felfigyeltem a Motorola Backflip furcsa formájára. Ez a készülék védjegye, és azt üzeni, hogy a tulajdonosa az átlagostól eltérő dizájnt kedveli. Összecsukva egyszerre vannak kívül a gombok és a kijelző, szétnyitva elérhetővé válik egy második érintésérzékeny felület is, amivel ugyanúgy irányítható az Android, mint a laptopok a tapipaddal.
A Backflip nemcsak extravagáns, hanem praktikus is: nem kell zsíros ujjlenyomatokat hagyni a kijelző tükröződő felszínén. A hardveres qwerty miatt nincs szükség virtuális gombokra sem, amelyek vagy a fél kijelzőt elfoglalják, vagy külön beviteli ablakban várják, hogy bepötyögjük a gugliba a keresőszavakat. Webböngészés közben lehet a hátsó tapipaddal lapozni, így az ujjak nem takarják el a betűket, miközben olvasunk.
Vannak billentyűkombinációk is olyan parancsokhoz, amelyekhaz a csak érintőkijelzős mobilokon több kattintás kell. A Backflip egyetlen komolyabb hibája, hogy a készülék összehajtásakor nagyon könnyű megérinteni a kijelzőt, nem elég gyors az automatikus képernyőzár.
A nagy qwerty gombok használhatóságáról mindent elárul, hogy egy sajtótájékoztatón lemerült a laptopom, és a mobilon kellett tovább jegyzetelnem. Csak két napja volt nálam a Backflip, de gond nélkül leírtam mindent. Ott jöttem rá, hogy van egy trükkje a Backflip lapos és nagyméretű gombjain való való pötyögésnek: ha egymás mellett lévő betűket kell leírni, akkor a gombokon csúsztatni kell az ujjat. Ez nagyon felgyorsítja az írást. Másfél hét alatt annyira hozzászoktam a Backfliphez, hogy már le sem tudtam tenni a kezemből.
Nehezebben szoktam hozzá a MotoBlur nevű felületéhez, amely élőben mutatja meg a közösségi aktivitásokat, például a Twitterre és Facebookra érkező üzeneteket. A MotoBlur bejegyzéseit rögtön kommentálni is lehet, és amit már láttunk, azt nem mutatja meg még egyszer, így estére nem lesz több száz üzenet a mobil kijelzőjén.
A Motorola Backflip szolgáltatónál egyelőre nem kapható, a kártyafüggetlen változat ára 129 000 forint.
Győz az erőszak?
A HTC Desire nem mókás külsővel próbálja lenyomni a riválisait, hanem puszta erővel. Szappantartóra hasonlít, ugyanúgy, mint sok korábbi HTC, az iPhone, a Nexus One. Úgy látszik, a csúcskategória a legunalmasabb egyenruhát választotta magának, ehhez képest még a konfekcióöltönyös könyvelő is színes figura.
Szerencsére a szürke burkolat alatt a világ legjobb technológiái vannak, nyugodtan kijelenthetjük, hogy most a HTC Desire a mobiltechnológia csúcsa. Brutális 1 GHz-es processzor, fél GB RAM, 480 x 800 pixeles kijelző, 5 megapixeles képeket és 800 x 480 felbontású videókat készítő kamera van benne. Az AMOLED, azaz szerves fénykibocsátó diódákat használó kijelző színei ragyogók, minden jól mutat rajta.
Rajta van a tajvani mobilgyártó összes jellegzetes extrája, kinézetüket évek óta csiszolgatják. Minden pontosan a helyén van, letisztult, szép.
Ennek a mobilnak is van egy apró hibája, és éppen az egyik legfontosabb szoftverben: a böngészőben. A weboldalak szépen jelennek meg, gyorsan betöltődnek. Viszont naponta többször teljesen váratlanul kifagyott a brózer, és újraindításakor a HTC.com weboldala fogadott, nem az utoljára megnyitott oldalak. Kikapcsoltam a Flash lejátszását, és láss csodát, azóta egyszer sem fagyott le.
Nagyon veszélyes azt kiabálni a világba, hogy a Desire lejátssza a Flasht. Nem mindig futtatja, a Desire bizonyos webes videókat lejátszik, másokat nem. Működik rajta a Farmville? Persze, betöltődik. Aki látott már mobilon játékokat, annak rögtön feltűnik, hogy a Flashben futó Farmville grafikája hibás, az egérre optimalizált menüket nehéz használni. Ezzel szemben az Android Market bármelyik letölthető játéka kiváló. A Farmville is jobb lenne szoftverként, azt is össze lehet kötni a Facebookkal.
Egy fejlesztőnek, dizájnernek fontos lehet, hogy a Flash megjelenjen, mert legalább látja, hogy lejött a banner a weboldalán. Legfeljebb szívinfarktust kap, hogy csúnyán jelenik meg, persze fölöslegesen, mert a pc-n semmi gond sincs (lásd fenti képemet a Farmville-ról).
Mondhat bármit az Adobe, nem érdekel a Flash. Évek óta próbálják benyomni a mobilokra, és közben az Apple mindenféle Flash nélkül is összehozott százhatvanezer szoftvert az iPhone platformjára, amit nyolcvanötmillió júzer használ. Az Androidon is több tízezer webes szolgáltatás érhető el mobilra optimalizált szoftverrel. Azok a tartalomszolgáltatók, akik nagyon akarják, Flash nélkül is megoldják a videók mobilos lejátszását. Szerencsére a HTC ránk bízza a döntést, a Flash néhány gombnyomással kikapcsolható.
A HTC Desire a magyar üzletekben 130 000 forintba kerül, tehát nemcsak minőségével, hanem az árával is a legfelső kategóriába tartozik. (Mi a Speedshop.hu-tól kaptuk kölcsön kipróbálásra.)
Néhány szó az Androidról
Az operációs rendszert a Google fejlesztette ki, és az Open Handset Alliance kezeli a kódjait. Persze nem véletlen, hogy még most is a keresőcég rendszeréről beszélünk: mindegyik androidos mobil a Google szolgáltatásaira épül. Néhány gombnyomással elérhető a Gmail, a Google Maps, a YouTube, szinkronizálható a Google Calendarral.
Az USA-ban már néhány szolgáltató lecserélte a Google beépített webkeresőjét Yahoo-ra vagy Bingre, és természetesen a legtöbb készüléken elérhető a Twitter és a Facebook is.
Az Android egyik legfőbb előnye a multitaszk, azaz egyszerre több program futhat rajta. Folyamatosan frissül rajta a Twitter, a Facebook, az emailek azonnal megérkeznek. Mindegyik mobilban van gps, gyors mobilnetezési lehetőség, kiváló böngésző.
Több tízezer kiegészítő szoftver letölthető az Android Market kínálatából, ezért az androidos mobilok tulajdonosai azonnal csatlakozhatnak a legújabb mobilos trendekhez. Ilyen például a tartózkodási helyünk megosztása, a Foursquare vagy a Gowalla segítségével.
Először furcsa lehet, de nagyon hasznos, hogy az Androidon a hasonló funkciót ellátó programok egyenrangúak. Ha Windowson feltelepítünk több böngészőt, akkor csak az alapértelmezett fogja automatikusan megnyitni a weboldalakat. Ezzel szemben Androidon a link megosztásakor az összes lehetséges szoftver megjelenik, és választhatunk, hogy melyik közösségi hálózaton, melyik Twitter-klienssel akarjuk közzétenni a linket.
Rovataink a Facebookon