Kinek kell állami mobilszolgáltató?

2011.12.08. 10:07

Bombaként robbant a hír, hogy a negyedik mobilszolgáltatónak kiírt frekvenciapályázaton a Magyar Posta, a Magyar Villamos Művek (MVM) és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) konzorciuma is indul. Ezen a tenderen 900 MHz-es frekvenciát adnak el, amelyen egy negyedik, saját hálózattal rendelkező mobilszolgáltató is megjelenhet. A konzorcium azzal számol, hogy öt év múlva körülbelül 11 százalékos piaci részesedése lehet.

Most a három mobilszolgáltató nincs túl jó helyzetben, a gazdasági válság hatása nagyon érezhető. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság adatai szerint októberben 11 640 153 előfizetés volt, 221 ezerrel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Nemcsak az előfizetők száma csökken, hanem a nyereség is. A Telenor legutóbbi negyedéves nyeresége 15,7 milliárd forint volt, míg egy évvel ezelőtt még 21 milliárd, a Vodafone pedig az augusztusban véget ért pénzügyi évét veszteséggel zárta, igaz bevallottan a kormány által kivetett válságadó miatt. Egy ilyen piacra kellene belépnie az állami szolgáltatónak, és jövőre még a Tesco Mobile virtuális mobilszolgáltatóval is számolnia kell, amely jó ár-érték aránnyal csábítana magához ügyfeleket. Ha az állam a piaci versenybe akar beszállni, akkor ez egy halott ötlet.

Több előjele volt annak, hogy az állam belépne a szolgáltatói piacra. A témát a Capitol Consulting Group elemzőcég vette elő márciusban, a sajtótájékoztatón a szolgáltatói piac átalakulásának négy lehetséges forgatókönyvét vázolták fel. (Ez még jóval a mobiltender kiírása előtt történt.) A szakértők az erős állami szerepvállalást nem tartották reálisnak, mert az adófizetők pénzéből kellene felépíteni a hálózatot, ami meglehetősen drága. Az elemzők által elfogadhatónak tartott verzióban a hálózatot egy magáncég építené ki, és cserébe kedvezményes hozzáférést kapna az állami gerinchálózathoz.

Most nagyon úgy tűnik, legalábbis a Napi Gazdaság értesülése alapján, hogy az állam mégis csak magának oszt lapokat. A gazdasági újság úgy tudja, hogy a konzorciumban a Postának tíz százalékos részesedése lesz, a másik két társaság 45-45 százalékkal szállna be. A játékosokról annyit érdemes tudni, hogy a Magyar Postának már van tapasztalata a távközlésben, tagja volt annak a konzorciumnak, amivel a Vodafone Magyarországra jött. Ráadásul a Posta minden településen jelen van, így a kezdetektől a konzorcium rendelkezésére áll egy kiterjedt bolthálózat. Más kérdés, hogy ezt a kereskedelmi potenciált legutóbb nem sikerült kihasználni – a Postafon nevű szolgáltatásnem ért el nagy sikert.

Az MVM a kiterjedt hálózati infrastruktúrájával visz jelentős értéket a konzorciumba. Januártól a tulajdonában lévő gerinchálózaton futnak a kormányzat távközlési szolgáltásai, és a sávszélesség jelentős fejlesztését tűzték ki célul. Az MFB szerepe egyértelmű: a banknál van a pénz, ami a licitáláshoz nélkülözhetetlen.

Ki lehet az a 11 százalék, aki az állam mobilhálózatot használhatná? Például a szegények. Ahogyan az Antenna Hungária a teljes lakosságnak ingyen elérhetővé tesz 5 tévécsatornát, úgy az állami mobilhálózat bizonyos alapszolgálatásokhoz ingyenes vagy nagyon olcsó hozzáférést adhatna.

Ezzel összefüggésbe hozható Láng Zsolt fideszes politikus beadványa, ami a nemzeti mobilfizetési rendszer létrehozásávalállami kézbe akarja visszavenni az autópálya-matricák és parkolójegyek kezelését.

Elektronikus költséghatékonyság

Évek óta folyamatban van az online ügyintézés és az elektronikus szolgáltatások bevezetése, a modern technológiával ugyanis milliárdokat lehet spórolni. Kevesebbszer kell sorban állni az ügyintézőknél, sok feladat távolról megoldható. De amíg vannak olyan állampolgárok, akik nem fizetnek elő sem internetre, sem mobilra, addig fenn kell tartani az offline elérési pontokat, a személyesen látogatható ügyfélszolgálatokat is. A két rendszer párhuzamos működtetése pedig egyáltalán nem praktikus.

A sim-kártya nem lenne drága, és körülbelül hatezer forintért vehetünk magunknak kártyafüggetlen mobilt. Csak összehasonlításként: az öt évig érvényes felnőtt útlevél most 7500 forintba kerül, a személyi pótlása 1500, a vacak foszladozó TAJ-kártya 2200. Az államnak azonban nem kell profitot termelnie a mobil eladásából, mint a piaci szolgáltatónak, csupán a költségeit kell fedeznie. Akár ingyen is adhatja a mobilt a rászorulóknak. Annak a maradék 89 százaléknak, amelyik nem az állami mobilhálózaton lóg, nem kell adni semmit. Aki jól keres, az úgyis vesz multimédiás okostelefont, ahogy bőven van vevő a hightech, megállítható-visszatekerhető tévére is, hiába foghatjuk ingyen a közszolgálati csatornákat.

Az állam tehát megoldhatná a teljes lakosság lefedését. A fenti ötlet azonban csak az utopisztikus elmélkedésem, nem hallottam konkrét terveket. Egyébként is kérdéses, hogy az alacsony keresetűek miként tartanának el egy egész mobilhálózatot.

Erre lehetne megoldás, hogy az összes közalkalmazottat átviszik az állami szolgáltatóhoz. No persze nem egyszerre, hanem intézményenként, amikor lejár a hűségszerződésük. A több százezer fős tömeg állandó bevételt jelentene az állami mobilcégnek, és gazdaságossá tenné a hálózat működtetését. Az állami mobilhálózaton internetelérés is lehet, és lefedhetővé válnának azok a régiók, ahová a piaci cégek soha be nem tennék a lábukat, mert nem éri meg nekik.

Szociális szolgáltatóként elképzelhető lenne egy állami mobilcég, de még így is sok kérdés marad megválaszolatlanul. Mi számít alapszolgáltatásnak? Mennyibe kerül az állami hálózat fenntartása? Ugyanúgy modernizálná a hálózatát, mint a piaci riválisai? Az pedig egyenesen aggasztó, hogy az állami rendszer kihasználtságát növelő projekteket (e-útdíj, e-jegyek) vagy leállítják, vagyévekkel elhalasztják a bevezetését.

Egy nappal a frekvenciapályázat leadásának december 8-i határideje előtt ezekre nem kaphatunk választ, hiszen senki nem kotyogja ki az üzleti terveit a riválisai előtt, de megkérdezzük az illetékeseket, hogy mire akarják elkölteni a pénzünket.