Halott a magyar mobilnet

Az Európai Unió legfrissebb jelentése szerint Magyarország sereghajtó a szélessávú mobilinternet használatában: a magyar lakosság kevesebb mint egyötöde internetezik mobilon. A második legrosszabb helyezett is 7 százalékkal előrébb van, Szlovákia és Bulgária majdnem kétszer fejlettebb (34 illetve 37 százalék), Csehországban pedig háromszor nagyobb (55 százalék) a mobilinternetezők aránya.

Mivel az uniós jelentés 2012 júliusi helyzetet tükröz, valószínűleg nem a telefonadó hatása jelenik meg a drámai lemaradásban. Gondoltunk arra is, hogy esetleg az országot elhagyó honfitársaink felmondott előfizetései, vagy a fogyasztási cikkek általános drágulása rontja a statisztikát. Ugyanakkor az is biztos, hogy a szolgáltatók is rátesznek erre egy nagy lapáttal, többek között magas áraikkal és kedvezőtlenül összeállított díjcsomagjaikkal.

Először is, nézzük meg azok a mobilnetes tarifákat, amiket meglévő hangszolgáltatásunk mellé rendelhetünk meg, mégpedig anélkül, hogy mindent magába foglaló kombinált csomagra váltanánk. Fontos lenne, hogy a telefonon használt internetelérést és hangszolgáltatást külön előfizetésként tudjuk kezelni, mert egyáltalán nem igaz, hogy akinek sok gigabájtos csomagra van szüksége, az feltétlenül igényel több száz perc beszélgetést és ezernyi sms-t.

Rakott krumpli

Képzeljünk egy teljesen abszurd helyzetet, hogy a zöldséges csak akkor ad el nekünk fél kilónál több krumplit, ha veszünk mellé brokkolit is. Nevetséges? A T-Mobile például pont így jár el a mobilinternet esetében. A hangszolgáltatáshoz megvehető, telefonra ajánlott Go!Net csomagokkal legfeljebb ötszáz megabájt havi adatforgalmat vehetünk, és akinek sokkal többre van szüksége, annak több percet és sms-t is vállalnia kell valamelyik Mozaik díjcsomaggal.

Ha a T-Mobile minden most kapható díjcsomagját egymás mellé lehetne rakni, akkor egy szerény Eco XS hangcsomag (1950 Ft) és a havi 2 gigabájtos Net&Roll XS (3200 Ft) kombinációjával csupán 5150 forintból lehetne netet szerezni az okostelefonhoz. De a Net&Rollhoz nem köthetünk hangszolgáltatást, tehát ezt külön SIM-kártyán kell igénybe venni. Aki kombinált csomagban 2 gigabájt internetelérést akar, annak havonta 16 890 forintot kell fizetnie a Mozaik XL csomagért. Ennél már az is olcsóbb, ha az ember vesz magának egy ócska butatelefont Eco XS csomaggal, és az okostelefonjához külön vesz egy csak mobilnetes kártyát. Más kérdés, hogy a felhasználói élmény így nem lesz tökéletes.

Ha mindez nem lenne elég, a mobilcégek az internet szót is sajátosan értelmezik. Különbséget tesznek a szolgáltatások között, és néhány népszerű szoftver használatát egyszerűen nem engedélyezik. Idézek a Vodafone kombinált csomagjaihoz tartozó felhasználási szerződésből: „A mobil eszközökre letölthető alkalmazásokon (Skype, MSN, Viber, WhatsApp, stb.) keresztül használt, internet alapú hang/video-hívások indítása – és kliens szoftver függvényében a szöveges chat üzenetek küldése – Vodafone Martix 1, Vodafone Matrix 2, Vodafone Matrix 3, Vodafone Matrix 4 tarifacsomagokkal nem engedélyezett.”

Az említett négy díjcsomagban nem érvényesül az internet szabadsága, és biztosan sok felhasználót elrettent a mobilnettől. Kevesen vesznek mobilnetet azért, hogy utazás közben is nézhessenek kiscicás képeket, ugyanakkor az előnyös lenne, ha a mobilon ugyanazokkal az eszközökkel lehetne kommunikálni, mint a számítógépen. A magasabban árazott csomagoknál persze nincs ilyen megkötés. A korlátozások mindenesetre azt jelentik, hogy a szolgáltató – mivel a hangelőfizetés mellett, az adott SIM-kártyán csak ő tud netszolgáltatást nyújtani – visszaél előnyös helyzetével. Korlátozza a webszolgáltatások piacának szabad fejlődését. Hasonló korlátozások a Telenor bizonyos Smarttarifa díjcsomagjainál is érvényben vannak.

Kihívások nélkül

A felvázolt szituáció nagyon emlékeztet egy korábbi mobilipari problémára, amikor a szolgáltatók rátették a kezüket a tartalombizniszre, és nevetségesen magas áron kínáltak gagyi háttérképeket, csengőhangokat. Sajnos évekig tartott, amíg jól kitalált üzlet védőbástyái ledőltek, és ehhez egy forradalmi újdonság megjelenésére volt szükség: ez volt az iPhone. Megjelenése után mindenkinek világossá vált, hogy a szolgáltatók által kínált tartalom hulladék, a többi pedig már történelem. Az Apple, nyomában a Google-lel, magas szintre emelték és lenyúlták a webes biznisz hatalmas szeletét.

A szolgáltatók zárt rendszert építettek, de a kívülről jött új szereplők áttörtek a falon. Nagyon úgy tűnik, hogy a mobilszolgáltatók nem tanultak a tartalomiparban elkövetett hibájukból, és ismét a rendszer lezárásával próbálják védeni magukat. Ennek fényében nem meglepő, hogy friss kutatások szerint a mobilinternet piacán is bomlasztó hatású újítókra van szükség ahhoz, hogy a mobilnet (és a telefonálás) olcsóbb legyen.

A cikk elején beszúrt grafikonból jól látszik, hogy a mobilnet terjedése nem csak hazánkban lassú. Az uniós huszonhetek közül a kilenc vezető tagállamban kétszer nagyobb a mobilnet penetrációja, mint lista utolsó kilenc helyén álló országban. Ezzel kapcsolatban igen határozott véleménye van a finn Rewheel tanácsadó cégnek, amely a tervezett állami mobilszolgáltatónak is adott tanácsokat, és mostanában többször idézték őket vezető nemzetközi üzleti lapokban, mint például a Financial Timesban. A Rewheel vizsgálata szerint azokban az országokban a legmagasabb a szolgáltatás díja, ahol az E5 néven ismert inkumbens óriáscégeknek (Telefónica, Vodafone, Deutsche Telekom, France Telecom és Telecom Italia) nincs független, helyi kihívójuk.

Magyarország ezen a grafikonon sincs előnyös helyen: havi 200 beszédpercet és 2 gigabájt adatforgalmat számolva a harmadik legdrágábbak vagyunk az EU-ban. A Rewheel azt állítja, hogy az E5 csoport tagja akkor sem alkalmaznak versenyképes árakat, ha harmadik vagy negyedik szolgáltatóként jelentek meg egy országban, ezzel védik maguk – és egymás – magas bevételeit. A mobilnet penetrációja átlagosan 34 százalékkal magasabb azokban a tagállamokban, ahol független kihívó is van, és nemcsak az inkumbensek és/vagy az E5 tagjai nyújtanak szolgáltatást – írja a Rewheel.

Bár a Telenor nem tartozik az E5 köreibe, mert alig van európai érdekeltsége, Magyarországon mégsem számít igazi kihívónak. Másodikként jelent meg a piacon, piaci pozíciója szinte bombabiztos, nincs szüksége agresszív árazásra. Ugyanakkora az is világosan látszik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) adataiból, hogy a Telenor ügyfelei sokkal aktívabban használják a mobilnetet és sokkal több adatot forgalmaznak, mint a Vodafone vagy a T-Mobile előfizetői.

Vihar előtti csend

Az EU távközlési piacán komoly politikai csaták zajlanak a témával kapcsolatban. Ennek van egy olyan vetülete is, hogy mindenki aggódik az unió versenyképessége miatt, mert az USA-ban és Kínában alig néhány szolgáltató versenyez egymással, ezzel szemben az EU-ban körülbelül százhetven szereplő van. Mindegyik tagállamban más a jogi környezet, a hírközlési szabályozás és a frekvenciakiosztás, ezért még a multinacionális E5-ök sok tucat nemzeti leányvállalatát is külön entitásként kell számításba venni.

A szolgáltatók szerint életbevágó a piac egységesítése, a szereplők számának csökkentése. A piaci konszolidációnak azonban úgy kell végbemennie, hogy ne sérüljön az európai fogyasztók joga, és az EU piacán belül se csökkenjen a verseny – mondta a napokban Joaquin Almunia, az Európai Bizottság versenyügyi biztosa egy nemzetközi uniós fórumon. Almunia csak akkor támogatja a közös európai távközlési piac létrehozását, ha biztosított, hogy ennek eredményeként csökkennek az árak, valamint a fogyasztók új és jobb szolgáltatásokat kapnak.  

Almunia arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós lakosság körülbelül 80 százaléka már most is a négy legnagyobb nemzetközi mobiltársaság előfizetője. A felhasználók pedig tízszer többet fizetnek az okostelefonjuk használatáért azokban az országokban, ahol a nagy társaságoknak nincs helyi kihívójuk.

Repedések a falon

Mivel az Európai Unió egyik vesszőparipája a roamingtarifák letörése, érthető módon ezen a területen várható újabb előrelépés. Nemrég megszületett egy javaslat arról, hogy a külföldre utazóknak 2014-től elérhetővé kell tenni a helyi mobilnetes tarifákat.

A gyakorlatban ez úgy nézne ki, hogy ha Magyarországra jön például egy brit mobilozó, és az egyik magyar szolgáltató kínál neki helyi mobilnetes tarifát, akkor roamingolás helyett azt használhatja, és ezt nem akadályozhatja meg a turista saját – ez esetben brit – szolgáltatója. Nem lenne kötelező helyi tarifát ajánlani, de ha van ilyen, akkor annak hozzáférhetőnek kell lennie. Ezt úgy kell majd megoldani, hogy az ügyfélnek ne kelljen se SIM-kártyát, se telefont cserélnie, és továbbra is használhassa az otthoni telefonszámát.

Vannak helyi törekvések is, nálunk például a negyedik szolgáltató létrehozásával akartak bomlasztó hatás elérni. Az új kihívó feladata lett volna a verseny élénkítése, de a bevezetés nem volt sikeres. Az sem biztos, hogy célszerű állami szerepvállalással beerőltetni az új szolgáltatót. Az állami cégekre mindig hat a politikai széljárás, aminek ez a vállalkozás is az áldozatává válhat. (Hogy miként, arra nem szeretnék tippeket adni. Bőven elég lehet néhány rossz üzleti döntés a választási kampányban, ami a fogyasztók szemében népszerű, de a cégnek káros.)

A mostani szolgáltatók, a Telenor, T-Mobile és Vodafone triumvirátusa azt állítja, hogy a rendelkezésükre álló frekvencia szűkössége miatt elmaradott hazánkban a mobilnet. Igaz, hogy több frekvenciával gazdaságosabban tudnák kiszolgálni az ügyfeleket, de azt sem garantálja semmi, hogy több frekvenciával automatikusan lemennek az árak.

Újítással lépnek előre

Európában a mobilszolgáltatók nincsenek túl jó helyzetben, többségük alig termel nyereséget. A hálózatfejlesztésnek tetemes költségei vannak, és az internetes iparág profitjának nagy része másnál csapódik le. Például a Facebooknál, a Google-nél, és még sok száz másik webes cégnél, amelyek nem költenek a mobilhálózatok fejlesztésére, csak kihasználják a mobilnetet.

Mindebből az következik, hogy a szolgáltatóknak még mindig nagyon fontos a tartalomipar, muszáj versenyezniük az amerikai webes cégekkel. Hogy megtörjék a webes cégek hegemóniáját, a telkók beálltak a Firefox OS mögé, mert ezt az új operációs rendszert az arculatukra szabhatják, saját szolgáltatásaikat tudják népszerűsíteni vele. Csak éppen félő, hogy ezt a lehetőséget sem tudják majd kihasználni (végigkövethettük például, ahogy a Facebook kiszorította az Iwiwet).

Néhány szolgáltató azonban már a webes cégek piacán is erőszakosan nyomul. A Telefónica a fiatalokat célozza meg a Tuenti nevű márkával, amely az olcsó mobilnetet Facebook-szerű szolgáltatással kombinálja, és az elmúlt években dinamikusan nőtt a felhasználóinak a száma. Az Atlanti-óceán túloldalán is igyekeznek a mobilcégek, az amerikai AT&T például megnyitja a webes fejlesztők előtt a távközlési hálózatát (API-kat tesz elérhetővé), hogy weboldalakról és szoftverekből is könnyen lehessen hagyományos telefonhívást kezdeményezni, és a netezők ne csak skype-oljanak.

Az látszik tehát, hogy a mobilnet terjedése nemzetközi probléma, és helyzetre nincs egyértelmű megoldás. Ha az Európai Unió versenyképes akar lenni az Egyesült Államok és Kína mellett, akkor olyan szabályokat kell hoznia, amelyek felzárkóztatják az elmaradott régiókat. Ugyanakkor a piaci szereplőknek is nagy a felelősségük, ösztönös védekezés helyett nyitniuk kell az újdonságok felé.