További Cellanapló cikkek
Megjelent az iOS 7, az Apple 2007-ben bemutatott mobilos rendszerének első teljesen átalakított változata, amely Jony Ive fődizájner irányításával készült. Sokkal letisztultabb és modernebb lett, egyszerűbb a párhuzamosan futó appok közötti váltás, és könnyebben elérjük a fő funkciókat, például a wifi meg a bluetooth kapcsolóját. A hirtelen jött teljes átalakulás azonban eleinte zavaró. Szinte mindenhová valamilyen menü került, így már nem tudjuk a kijelzőn pihentetni az ujjunkat, néhány új ikon nehezen felismerhető, és persze az iOS-t még mindig nem tudjuk annyira személyesre szabni, mint az Androidot.
Az iOS 7 ingyen letölthető az iPhone 4, iPad 2, iPad mini és ötödik generációs iPod touch vagy ezeknél újabb verziójú eszközökre. Nem mindegyiken kapjuk meg az összes újítást, az Airdrop nevű közvetlen fájlmegosztó például az iPhone 4S-en nem fut, az iPhone 4-en és a harmadik generációs iPaden már a kameraszűrő és a hangutasítással működő Siri sem elérhető.
És mégis lapos a Föld
Eddig a tárgyakat utánzó interfészéről volt híres az Apple: az emlékeztetőket papírszerű oldalakra kellett feljegyezni, a naptárban bőrkötést imitált a háttér, a virtuális könyvespolc pedig úgy nézett ki, mintha az IKEA-ban fotózták volna le. Ennek most vége, az új interfész minimalista és lapos. A kezelőfelület szélsőséges leegyszerűsítése nem minden esetben előnyös. A kamera ikonja teljesen rendben van, a stilizált fényképezőgép könnyen felismerhető. A fotógyűjtemény ikonja (ami túlságosan hasonlít a játékközpont ikonjára) már nem a legjobb választás: a virágra hasonlító színes izéről először azt hittük, hogy az egy menzesznaptár.
Most még kicsit kaotikus az iOS 7. A felhasználó által telepített appok közül soknak van régimódi ikonja, és egyelőre keveset terveztek át az új dizájnelvek alapján. Néha inkább visszalépésnek tűnik az újfajta interfész, az Evernote jegyzetfüzet régi struktúrája például sokkal átláthatóbb volt, mint a mostani. Az Apple saját appjai, az óra és a naptár szebb, de a játékközpont (ahol egyébként az eredményeinket követhetjük nyomon) most jobban hasonlít egy szoftverboltra, amelyben leginkább további játékok megvásárlására próbálnak ösztönözni. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért tudunk az iOS 7-en három különféle virtuális billentyűzeten írni: van két modern változat (egy fehér és egy fekete hátterű), de néhány programban a régimódi iOS 6-os klaviatúra ugrik elő.
Megváltoztak az animációk is. Amikor belépünk a rendszer főmenüjébe, akkor az ikonok a felhasználó irányából úsznak a helyükre. A megnyitott appok az pontosan az ikonjukból ugranak elő, a beépített kereső pedig már nem külön lapon van, hanem csak egy keresősáv jelenik meg, ha a főmenőben lefelé húzzuk az ujjunkat a kijelzőn.
Sokkal látványosabb lett a programok közötti lépkedés. Amikor kétszer megnyomtuk az iOS-es eszközünk gombját, akkor eddig csak az appok ikonjai jelentek meg egy vékony kis sávon. Az iOS 7-ben az appok teljes előnézeti képe megjelenik az ikonok fölött. A programok párhuzamos futtatása még nem olyan összetett, mint az Androidon, ahol lebegő ablakban vagy osztott kijelzőn, valóban egyszerre tudunk több appot használni. Ezt azonban nem feltétlenül mondanánk hátránynak, mert a félbevágott kijelzőn nem mindegyik alkalmazás mutatna jól, és a kezelés is bonyolultabbá válna. Az iOS-nek pedig még mindig az egyszerűség az egyik legfőbb erénye.
Zártosztály
Az Apple sajnos még mindig nem olyan nyitott, mint az Android. Egyrészt nem tudunk widgeteket futtatni, magyarán olyan minialkalmazásokat, amelyek nem foglalják el a teljes kijelzőt. Pedig ennek pont az Apple volt az egyik úttörője, amikor nyolc évvel ezelőtt az OS X Tigerben bevezette a Dashboard felületet. A másik hiányosság a tartalommegosztási célpontok korlátozott száma. Emailcímre, Facebookra, Twitterre és telefonszámra küldhetünk linkeket, de ha el akarunk menteni egy cikket a Pocket nevű appba (hogy később offline elolvassuk), akkor ezt csak nyakatekert módon, egy speciális könyvjelző segítségével tudjuk megtenni.
Kevésbé zárt a vezérlőközpont, amit a kijelző aljáról felfelé suhintva tudunk megnyitni. Ez a gyorsindító menü már nagyon hiányzott az iOS-ből, mert az Androidon widgetekkel és az értesítési területre helyezett gombokkal egyaránt gyorsan kezelhetők az olyan fontos funkciók, mint a wifi, a fényerő, a bluetooth és a csörgés hangja. Az iOS 7-en ezek mellett hozáférést kapunk a fényképezőhöz és az órához is, és innen vezérelhető a zene – ráadásul nemcsak a beépített zenelejátszó, hanem más, éppen futó alkalmazások is, mint például a Deezer. Az iPhone-on itt van egy gyári zseblámpa app is, aminek a vaku nélküli iPaden nem lenne sok értelme. Innen egyetlen dolgot hiányoltam: egy gyorskapcsolót a wifi hotspothoz.
Amikor a kijelző teteje felől suhintunk lefelé, akkor az értesítési terület válik láthatóvá. Ez már nem olyan nyeszlett, mint az iOS 6-on, az egész kijelzőt beteríti egy sötétített tejüvegre emlékeztető réteggel. Nagyszerű a szöveges időjárás-jelentés, bár gyorsabban képbe kerülnénk, ha néhány színes ikon is jelezné a helyzetet. Itt nézhetjük meg az elmulasztott üzeneteket a Twitterről és a Facebookról, valamint a az aktuális naptárbejegyzéseket.
Teardrops
Az Apple OS X rendszeren már megtalálható az Airdrop nevű fájlmegosztó funkció, amivel wifin lehet fájlokat átküldeni egyik gépről a másikra. Ez most megjelent az iOS 7-ben is, de némi korlátozással, ugyanis csak azonos típusú eszközök között működik. Két számítógép vagy két iOS rendszerű eszköz léphet egymással kapcsolatba, az iPadről nem is láttuk a hálózaton lévő Macbookokat.
A kamerával tudunk négyzet alakú képeket készíteni, ami illik az Instagramhoz, de hozzátenném, itt nem is a szoftver az igazán érdekes, hanem a hardver, amit hamarosan az iPhone 5S-ben kipróbálhatunk. A fotóalbumban a készüléken lévő képeken kívül az iCloud felhőtárhelyben lévő sorozatok is megjelennek, és lehetőségünk van évek vagy helyszín szerint végignézni a felvételeiket.
A Safari böngésző sallangoktól mentes, és azzal is egyszerűbbé vált, hogy a korábban különálló cím- és keresőmezők helyeit egyetlen beviteli doboz vette át, ugyanott kell keresést indítani és url-t beírni. Telefonon úgy tudjuk megnézni a böngészőlapokat, mintha minden megnyitott weboldal egy-egy kártyalapon lenne, a tableten viszont a számítógépeken ismert fülek segítségével tudjuk rendszerezni a lapokat. Van privát böngészési mód, amikor a megnyitott weboldalak nem mentődnek el az előzmények közé és a gyorsítótárba. Ügyes megoldás a megosztott linkek menüje, amit a könyvjelzők mellett találunk meg: itt a twitterről jelennek meg azok a bejegyzések, amelyek url-t is tartalmaznak.
A levelező megmaradt a VIP csoport, amellyel a legfontosabb ismerőseink emailjeit tudjuk végiglapozni. Többféle kritérium alapján tudjuk rendszerezni a leveleket, például kigyűjthetjük a csatolt mellékletet tartalmazó, az összes olvasatlan, vagy éppenséggel maileket. Nagy változás, hogy mostantól nem jobbra kell suhintani az email fejlécén, ha valamit kezdeni akarunk vele, hanem balra. Így tudunk egy mozdulattal archiválni, vagy a "továbbiak" szóra bökve választ küldeni, továbbítani, megjelölni, spamnek jelölni és üzenetet áthelyezni.
A térképen apróbb finomhangolások történtek az iOS 6 megjelenése óta, de ezeknek a hatása - sajnos - hazánkban nem érzékelhetők. Kicsit kijavították a 3D épületképeket, hogy ne legyenek nevetségesen girbegurba hidak, ami azért nem nagyon izgalmas, mert Budapest épületeinek még nem láthatók a térbeli modelljei. A tömegközlekedési útajánlót sem sikerült még beleépíteni a térképbe, amivel a Google és a Nokia is megelőzte az Apple-t.
Megszoksz, vagy...
Először nagyon furcsa volt az iOS 7, csúnyának találtam a főmenübe helyezhető mappákat, a színeket és a szélsőségesen leegyszerűsített ikonokat is, de mire végeztem a teszttel, teljesen hozzászoktam minden apró változáshoz. Abban is látok előnyt, hogy az iOS 7 nem kínál olyan sokat, mint néhány androidos telefon. A Samsung csúcskészülékei például már annyira összetettek, olyan sok funkciót tartalmaztak, hogy egészen bizonyosan vannak köztük olyanok is, amelyeket az emberek nagy része soha nem használ.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az Apple az operációs rendszerével már nem diktál, hanem felzárkózik a többiekhez. Egyesével szemezget más vállalatok újításaiból, azokat finomhangolja, megpróbálja kicsit szebben megvalósítani. Ami végül is jó a felhasználónak, mert a kaliforniai cég elég ügyesen tudja kiválogatni a hasznos megoldásokat a sok haszontalan kacat közül.
Rovataink a Facebookon