Az LG összerakta 2015 legjobb telefonját

Egy kívülről templomnak, belülről elszántan spártai műteremnek látszó épületben mutatta meg az LG, mit gondol a mobiltelefonok közeljövőjéről. Röviden összefoglalva: azt gondolják, hogy nem feltétlenül kell durva hardverrel és hosszas magyarázást igénylő szoftverrel rátörni az ajtót a felhasználókra, inkább érdemes megkérdezni tőlük, hogy mit szeretnének.

Kedves felhasználó, szeretne egy egyedinek tűnő, vékony, nagy kapacitású, világbajnok fotózási lehetőségekkel bíró, cserélhető akkus és SD-kártyás androidos telefont?

Ha igen, az nagy szerencse, mert az LG tényleg összerakott valami ilyesmit.

Aziz, fényt!

Már hetekkel ezelőtt kicsúszott az internetre a három legfontosabb dolog. Az első, hogy az LG nem akar már több pofont sem adni, sem kapni a megapixel-bunyóban, így abból kiszállva inkább a fényerőre koncentráltak. Az f/1.8-as fényerejű hátlapi kamerával szerelt G4 így az átlagnál rosszabban megvilágított helyeken is képes lehet normális képeket lőni, és akármit is gondolunk a marketingesekről, tény: ez valami olyan, ami fontos. Például bent a szobában lefényképezni a gyereket vagy a macskát – ez egy mindennapos feladat, viszont általában nem jön össze, mert a kevés fény miatt a telefon a záridőt tolja ki, vagyis sokszorozza a bemozdulás esélyét, ami a témánál amúgy sem alacsony.

Itt jöhet képbe az LG megoldása: egyszerűen több fényt engednek be az egyébként megnövelt méretű szenzorra, így igyekeznek egy könnyebben használható fotógépet adni az okostelefont svájci bicskaként használó vásárlók kezébe, vagyis rövidebb záridőt (ez a bemozdulás ellen jó) vagy alacsonyabb ISO-értéket használhatunk (ez meg akkor fontos, ha utáljuk a darabos hatású képeket).

A fotózással kapcsolatos újdonságok itt még nem érnek véget. A koreai cég az elődben, a G3-ban a gyors fókusszal villantott, most pedig a külön érzékelőt szereltek a hátlapra, ami a fény színösszetételét analizálja, és úgy alakítja a kép rögzítését fényképezéskor, hogy a digitalizáláskor az emberi szem színérzékeléséhez leginkább hasonló eredményt kapjuk.

Ezt a két újítást persze elsőre nehéz megítélni. Tény, hogy a telefon rövid tesztje során tényleg úgy tűnt, hogy színhelyesebb, fényerősebb, teltebb és élethűbb képeket lehet kattintani, de hogy valójában, a hétköznapokban is beválik-e ez, ahhoz egy hosszabb elemzés kellene. Az alacsonyabb f-érték valóban nagyobb fényerőt jelent, de könnyebben futhatunk elcsúszott fókuszú felvételekbe is.

A tavaly már megénekelt LASER-szenzor ezen elméletileg segíthet, de tény: lehet, hogy az LG G4 jobban teljesít rosszul megvilágított helyeken, mint az Samsung Galaxy S6 (amit f/1.9-es kamerával) vagy az iPhone 6 (f/2.2-es érték), de azért nem lesz mindenható.

Mármint hacsak nem vagyunk mi is profi fotósok. A gyárilag telepített fotós alkalmazásban az egyszerű és az automata mód mellett lesz ugyanis egy manuális lehetőség is, ahol aztán tényleg mindent állíthatunk a zársebességtől kezdve a fehéregyensúlyon át az ISO-értékig. A bemutatón egy profi fotós arról beszélt, hogy profi kameránk lesz egy kényelmesen használható telefonban.

A lényeg, hogy a próbálkozásnak nem nagyon lesznek határai, a G4-gyel még RAW-formátumban is menthetjük a képeket. „A tárhely nem akadály, az LG G4-be lehet SD-kártyát dugni” – döf oda a színpadon álló szakember az Apple-nek és a Samsungnak.

Bebőrözték

Ha már a konkurencia szóba került, érdemes jobban megnézni az LG G4 másik erősségét, a dizájnt is. A telefonról már régóta tudni, hogy a levehető hátlap borítása nem áll meg a műanyagnál, sőt a bőrhatású műanyagnál se: a gyár igazi bőr borítású hátlapot is ad az új telefonokhoz.

Ennek elsősorban az a jelentősége, hogy az embernek lesz egy telefonja, ami nem pontosan ugyanúgy néz ki, mint az összes többi telefon. Az, hogy a G4 nagyon enyhén ívelt, igazából nem is üt akkorát, mint a bőr hátlap, pedig a szivárogtatáskor látott képek alapján ezt nem hittük volna. Arra voltunk leginkább kíváncsiak, hogy megáll-e itt, a szépségnél a dolog, vagy lesz gyakorlati haszna is annak, hogy állatok pusztulnak el egy telefonhátlapért, és képzeljék, lett.

A különböző vastagságú és felületű bőrökkel borított hátlapok közül az érdesebb, vastagabb darabok (amik sajnos pont a bugyikékek) fogása kifejezetten biztosabbnak tűnt, mint a sima tapintású bőré, vagy épp a műanyag hátlapú változaté. Ez amúgy különösen fontos akkor, ha tudjuk, hogy a G4 annak ellenére is bámulatosan vékony, hogy cserélhető benne a 3000 mAh-s akkumulátor. Szóval van értelme a bőrnek, bár hosszabb távon az lesz érdekes, hogy bírja a mindennapokat a valóban szépre cserzett, vágott és varrott bőr. Például mit szól ahhoz, ha belerakjuk némi lekvárba, vagy egy kis kézkrémbe, ha végighúzzuk rajta az asztal sarkát. Az LG szerint minden, ami a bőrrel történik, csak hozzátesz ahhoz, hogy az ember telefonja egyedi legyen, de kérdés, mennyire akar valaki zsíroldó-foltokkal pettyezett történetet, vagy kocsikulccsal végigszántott egyediséget.

Az LG elég komoly hangsúlyt fektet a tévé-üzletágában arra, hogy az OLED-kijelzőket tolja a középpontba, így kicsit meglepő, hogy a telefonokba szerelt panelek inkább csak dobogósak a versenyben (a Samsung Note 4 vagy az S6 AMOLED-kijelzőjéhez képest). Az iPhone 6-ban is használt IPS persze nem rossz, és próbaképp az alig egy évvel ezelőtt piacra dobott elődmodell mellé helyezve a G4 képe valóban sokkal jobb, mint a G3-ban volt. A hivatalos változat szerint a gyár direkt használja a színhelyesebb IPS-t a túlzó AMOLED helyett, pont azért, amiért a fotózásnál is ez a fő szempont.

Ráadásul az LG is elismeri: ők nem az érintőképernyőnél akarnak nagyot dobni, ott megelégszenek a nagyon jóval is. Itt esik szó a G2-nél bevezetett nagy ötletnek: a szupervékony telefonnak nem az oldalán, hanem a hátulján vannak a gombjai. Egy kicsit itt is sebészkedtek a ráncfelvarrásért felelős dizájnerek, de a lényeg maradt: a piac legtermészetesebb módján ki-bekapcsolható, hangosítható és halkítható telefonja továbbra is az LG-é.

Milyen szép, milyen magos

Érdekesség, hogy meglehetősen kevés szó esett arról, hogy pontosan milyen processzort is szereltek a telefonba. Persze volt videó, ahol a Snapdragon processzorokat gyártó Qualcomm vezérigazgatója nagy erőlködve elmondta, hogy hát nem ám a magok száma meg a megahertzek számítanak, hanem a folyamatosság meg az optimalizáció. Az a helyzet ugyanis, hogy az LG számszakilag gyengébb CPU-t, a Snapdragon 808-ast tette a most bemutatott új zászlóshajóba, mint a közelmúltban piacra dobott másik modellbe, a Flex 2-be. Persze az egy évvel ezelőtti G3-nál még így is sokkal gyorsabb készülékről van szó (egy sima indítás 15-20 másodperccel hamarabb lefutott például, vagyis a G4-en már rég böngésztük a netet, mikor a G3 még csak a PIN-kódot kérte). Ettől függetlenül a koreai cég komoly kockázatot vállalt azzal, hogy megbízik az emberekben, és nem számít arra, hogy sokan mondják majd, hogy „miért vennék hatmagost, mikor már a legolcsóbb kínai gagyiban is nyolcmagos van”.

Már említettük korábban, hogy a tavalyi G3 2014 legjobb androidos készüléke volt. De nemcsak azért, mert az erős hardver és a jó kamera mellé kedvező ár is társult, hanem mert az LG szakemberei nem követték el a Samsung hibáját, vagyis nem toltak a telefon használójára embertelen mennyiségű, felesleges tartalmat.

A G4-en továbbra sem a Nexusokon használt alap-Android van, de az LG az új telefont sem tömi tele szeméttel, a felhasználói élményt itt nem szitokszóként használja az ember. A gyorsteszt alatt igazából erről sem derült ki sok, de tény, hogy egy pillanatnyi nehézséget sem okozott átállni a G3-ról a G4-re, és az ígéretek szerint az LG tovább finomította az alapszoftvert. Jól hangzott az is, hogy a cég a Google-lel együttműködve nem csak előtelepíti a Docs, Sheets, Slides triót, de az alapból elérhető 50 gigabájtos felhőtárhelyhez hozzá is csapnak még 100-at, ami azért már elég tekintélyes hely a dokumentumok és fotók őrzésére.

A G3 használói talán egyetértenek abban, hogy főleg az energiafelhasználáson kellene javítani, és ezt az LG is érzi: külön kitértek arra, hogy a G4 sokkal jobban kezeli az üresjáratokat (vagyis kevesebbet eszik, ha épp nem történik vele semmi), de a kisebb fogyasztást a kijelző gyártásához használt hatékonyabb ledek, illetve a jobban testre szabható energiatakarékossági beállítások is segítik.

Az LG G4 a bemutató és a rövid próba alapján tehát mindenképpen figyelemreméltó telefon, de az elméletileg május végén a magyar üzletek polcaira kerülő készüléket érdemes lesz alaposabban is megvizsgálni. Jó, hogy az LG elfogadta, hogy a sikerhez nem a nyomuláson keresztül vezet a legrövidebb út, és a bőr hátlap, illetve a fényerőre kihegyezett kamera elég lehet ahhoz, hogy a G2 és a G3 után ez a modell is anélkül épüljön be a tulajdonosok mindennapjaiba, hogy azok észre sem veszik, milyen ügyes kis készülékük is van.