Olcsó legyen a mobilnet, vagy jó?

GettyImages-506687404
2017.03.13. 17:27

Klasszikus ajánlat a vállalatoknál, hogy jó, gyors és olcsó kiszolgálást tudnak adni, és az ügyfél a három opcióból kettőt választhat. Nagyon úgy tűnik, hogy így van ez a mobilszolgáltatóknál is, még ha ezt persze nem is mondják ki. A nemzetközi kutatásokból viszont kiolvasható, hogy a magyaroknak melyik két opció jutott.

A magyar szolgáltatást drágának hozzák ki tanulmányok, de ezek a vizsgálatok nem igazán térnek ki arra, hogy egészen pontosan mi is az, amit a vevő megkap. A tarifákról szóló korábbi cikkünkre sok levelet kaptunk külföldön élő magyaroktól, amelyek igencsak árnyalták a képet. Többnyire azt írták, hogy náluk az olcsó tarifához pocsék szolgáltatás jár.

Az irodaház földszintjén egyáltalán nincs térerő, telefonálni sem tudok

- írta egy ismerős Drezdából, aki az O2 Telefónica szolgáltatását használja. Ezt a német szolgáltatót többen megnevezték, hogy nem túl jó a lefedettsége, az elemzésekben viszont pont náluk a legolcsóbb a mobilnet. Londonból pedig még mindig azt halljuk, hogy pocsék a hálózat, úgy általában. Azt is sokan mondják, hogy az idelátogató külföldi ismerősöket meglepi a magyar mobilhálózat minősége.

Olyan részletes nemzetközi összehasonlítást még nem láttunk, hogy melyik országban milyen a beltéri lefedettség, milyen gyakran szakadnak meg a beszélgetések, gyakran visszaesik-e a kapcsolat 4G-ről az elavult 2G-re. Az élménybeszámolókat azonban az OpenSignal felmérései elég jól alátámasztják.

Idén februári jelentésükből kiderül, hogy a mobilneten a 3G és 4G hálózatok adatait kombinálva a világranglista harmadik helyén állunk 40,61 megabites átlagos adatátviteli sebességgel. Csak Norvégia és Dél-Korea előz meg minket.

A németek ennek a felét kapják, 20,3 Mbps-t.

Ha mindez nem lenne elég, Budapest egyenesen a legjobb város lett Európában a 4G-lefedettség alapján.

Nemzetközi lefedettségi adathoz hasonlót csak a tavaly novemberi, kizárólag 4G-re fókuszáló OpenSignal riportban találunk. Ez nem a földrajzi lefedettséget méri, hanem hogy a felhasználók mobilja a mérések elvégzésekor milyen gyakran kapcsolódott 4G hálózatra. Ez alapján a magyar mobilozók sokkal gyakrabban érzékelnek 4G jelet, mint az osztrákok vagy a németek, és a világranglista 12. helyét tudtuk megszerezni.

Hogyan lehet ilyen jó a magyar mobilnet?

Úgy, hogy kong az ürességtől. Nyilván a szolgáltatóink jól dolgoznak, hiszen enélkül nem lenne meg a lefedettség, és a licencszerződéseik kötelezik őket a hálózatfejlesztésre. Csakhogy az Európai Unió által március elején kiadott, tehát viszonylag friss Digitális Gazdaság és Társadalom Index (DESI) országos adatlapjairól az is kiderül, hogy

2016-ban 100 magyar lakosból csak 43-nak volt hozzáférése a mobil szélessávhoz.

Bár ez nagy előrelépés a 2015-ös 34,5 százalékhoz képest, még mindig csak az 28. helyre elegendő az EU rangsorában, mert közben a többi országban sem lazsáltak. Az uniós átlag 84, szóval a lemaradásunk drámainak tűnik.

Tanulságos megnézni, hogy az adatátviteli sebességben és lefedettségben lemaradó országokban mi a helyzet a mobilnet használatával. Németországban száz lakosra 73, Lengyelországban 115 mobilnetes előfizetés jut. Finnországban a legjobb a helyzet, ott majdnem másfélszer több mobilnetes hozzáférés van, mint amennyi ember.

Persze ettől még nem lennénk a lengyelek helyében, mert ők a vezetékes lefedettségben állnak cudarul, a 28. helyen, és az otthoni netezők arányában is az uniós lista végén állnak (26. helyen). Még szép, hogy ennyi lengyel netezik a mobilján, ha otthoni vezetékesen nem tud! Hasonló a helyzet a finneknél: feltételezhető, hogy a 25. helyre elegendő szerény vezetékes nethasználatot kompenzálják mobilnettel. Magyarország a vezetékes hozzáférésében a tizedik helyen áll, jobb az uniós átlagnál.

Miért drága a mobilnet? Azért, mert kevés ügyféltől szedik be a hálózatépítés- és üzemeltetés költségét.

Az államra is mutogathatunk, ahogy Szabó M. István kollégám megírta a HVG-n, összefoglalva a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Verseny és Szabályozás tanulmánykötet megállapításait. Ebben nagyjából 40 oldalt írtak tele a hazai helyzet elemzéséről, és többek közt azt találták, hogy a hanghívásra és sms-re kivetett távközlési adó évente 54 milliárd forintot vesz ki a távközlési szektorból. A kutatók becslése szerint ez az összbevétel 12 százalékát teszi ki. Adjuk hozzá ehhez a világbajnok 27 százalékos áfát, és mindjárt érteni fogjuk, hogy az állami adók miatt is küzdenek a mobilcégek minden egyes elkölthető forintunkért.

Az internet idei áfacsökkentése kicsit mérsékli ezt a problémát, és a jövőre megjelenő uniós felmérésekben talán ennek a hatása is kimutatható lesz, de a telefonáláson és sms-en továbbra is magas marad az adó.

Találunk még állami más feladatokat is az uniós felmérések részleteiben, például hogy az oktatásban is vannak elmaradásaink, a digitális készségek terén az uniós átlag alatt vagyunk. Ez nyilvánvalóan kihat arra is, hogy az igazán hasznos digitális szolgáltatások, például az online bankolás és vásárlás terén egyaránt lemaradtunk, és az elektronikus kormányzati szolgáltatások iránt is lanyha az érdeklődés. Egyedül a Facebook használatában verjük az egész uniós mezőnyt, és ezt érdemes megjegyezni, mert még fontos lesz.

Üzengetünk, üzengetünk?

Térjünk vissza még az árakra, mert a telefonálás és az sms tarifája negatívan befolyásolja a mobilnetes árelemzéseket, rontva hazánk pozícióját a globális mezőnyben. Nem állítjuk, hogy pusztán a nemzetközi statisztikák miatt érdemes lenne árat csökkenteni, de a felmérések torzítására, elavultságára szeretnénk felhívni a figyelmet.

Legutóbbi árösszehasonlító cikkünkben a Digital Fuel tanulmányára hivatkoztunk, és ebben az elemzők abból indultak ki, hogy egy okostelefonhoz tartozó modern tarifacsomagnak legalább 1000 perc beszélgetést és 1000 sms-t kell tartalmaznia. Hasonló a probléma az OECD tanulmányaival: amikor a fogyasztói kosarakat összeállították, még csak sms és hanghívás volt, és a mobilnetes adatot a hang+sms csomagokhoz illesztették hozzá.  

Ez hibás felfogás, és ellentmond az aktuális használati szokásoknak. A magyar átlag jóval ez alatt marad, sokkal kevesebbszer telefonálunk, és alig másfél tucat sms-t küldünk havonta. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a belföldi árösszehasonlítást

havi 202 perc beszélgetés és 17 darab sms alapján végzi el.

Ez még a 2015-ös év átlaga, most tavasszal fogják frissíteni, de nagy változásra nem számítunk, mert ez nagyjából megfelel a korábbi évek átlagának. Az mindenesetre elég nyilvánvaló, hogy az sms kevés magyar embert érdekel.

Megkérdeztük a három magyar szolgáltatót, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak az sms-nek, hiszen az árazásuk alapján arra gondolnánk, hogy mindenkit el akarnak rettenteni a használatától. Elvégre köztudott, hogy az üzenetküldés költsége nagyságrendekkel alacsonyabb, mint amennyit egy-egy sms-ért kiszámláznak.

A szolgáltatók egyöntetűen azt válaszolták, hogy az sms fontos a lakossági szegmensben, mert mindegyik mobilon működik, és még messze nem annyira elterjedtek az okostelefonok, hogy mindenki használni tudná az alternatív, és jórészt ingyenes online csatornákat, a Facebook Messengert, Vibert, WhatsAppot és a többit. Csakhogy az adatokból az jön ki, hogy a netezést sokan megoldják otthoni pécén, és az egész ország rá van gyógyulva a Facebookra, ahol ingyen lehet üzeneteket küldeni. 

Persze azt is megerősítették a mobilszolgáltatók, hogy a sms-ben működő üzleti szolgáltatásokon, a banki és egyéb értesítőkön is elég sok pénzt keresnek. Sajnos titokként kezelik a lakossági és az üzleti sms-forgalom arányát, de nagyon is elképzelhető, hogy az összesített halmazban több a banki értesítő, mint a személyes üzenet. 

A szolgáltatók közben megtalálták a Facebook ellenszerét.

Nemrég megint előkerült az sms utódjának szánt Rich Communications Sevices (RCS) témája, amikor a Telenor Global bejelentette az együttműködési szándékát a Google-lel ezen a téren. Az RCS kombinálja az mms, sms, videotelefon és hanghívás funkcióit, és ugyanúgy lehet rá extra szolgáltatásokat építeni, ahogy a Facebook Messengerre is kiadtak már csevegőrobotokat, vagy repülőjegy-rendelő és egyéb appokat. A felhasználók a telefonhívás kezdeményezése előtt láthatják, ha a másik fél foglalt, az is láthatóvá tehető, hogy a másik éppen üzenetet ír be.

„Most még az útkeresés folyamatában vagyunk” - mondta Csaba Tamás, a Telenor vezető műszaki tanácsadója. Mint kifejtette, az RCS arra az alapötletre épült, hogy jó lenne gazdagítani a telefonhívásokat, de olyan módon, hogy teljesen elfedjék a háttérben működő technológiát, és mindent el lehessen intézni a tárcsázó zöld gombjával. Nem kell külön Skype-ot vagy Messengert indítani, mert minden szolgáltatás egy interfészen elérhető.

Ez a közösségi hálózat a névjegyeinkre épül.

Az egyik lehetőség az, amit a Google kínál, és ilyenkor az RCS ugyanúgy a felhőben fut, mint a Messenger vagy a Viber. A másik opcióban az RCS-t a mobilszolgáltató által üzemeltetett hardverre (IMS-re) telepítik, és ebben az esetben sokkal inkább hasonlít a klasszikus távközlési szolgáltatásokra, mert a mobilcég kontrollálni tudja a minőséget, előnyben tudja részesíteni az RCS-t a többi adatfolyamhoz képest, hogy a hívások és üzenetek gyorsan eljussanak a címzetthez. 

Hogy hazánkban melyik megoldás valósul meg, egyelőre nem tudni. Egyesek azt mondják, hogy már késő útnak indítani az RCS-t, hiszen több milliárd ember használ csevegőappokat, akár többfélét is. Érdemes azonban egy pillantást vetni az alábbi számokra, hogy miként viszonyul a csevegőhálózatok aktív felhasználóinak száma a világ mobilozóinak számához.

Benne van a pakliban, hogy az eredetileg szervizüzenetek átadására kitalált sms, miután meghódította az egész világot és a popkultúra részévé vált, hamarosan megint csak egyfajta okosított szervizüzenet lesz, és semmi másra használjuk, mint hogy kényelmesen tudjunk parkolni, vásárolni, és biztonságosabbak legyenek a jelszavaink. A Facebook és Viber mellé pedig beszállhatnak a mobilcégek is a saját megoldásukkal.

Akárhogyan is alakul, ideje lenne elfelejteni az 100-1000 darabos sms-csomagokat. Amíg nem változik a mérések módszere az OECD-nél és a többi független szervezetnél, képtelenség lesz pusztán a mobilnet nemzetközi árait összehasonlítani.

Mitől lesz olcsóbb a hazai mobilnet?

Attól, hogy többen használják, hiszen akkor csökken az egy főre eső költség. Ezzel kapcsolatban van egy komoly vitákat kiváltó döntése az NMHH-nak. A mobilszolgáltatók úgy vélik, hogy ha bizonyos tartalomszolgáltatások, például a Telenor MyTV vagy Telekom TV Go tévé, a Netflix vagy online rádiók adatforgalomáért nulla forintot számláznak ki, akkor majd jól megtöltik az üresen kongó hálózatot.

Az NMHH azonban védi a netsemlegességet, és nem nézi jó szemmel, ha egy-egy szolgáltatást előnyben részesítenek a többi rovására. Nyilván az is megoldás lenne, ha úgy általában csökkennének az árak, függetlenül attól, hogy kinek a tévéjét vagy rádióját nézzük, és akkor biztosan többen vennék a bátorságot, hogy kipróbálják a mobilnetet.

A fentiekről a mobilszolgáltatóknak kell dönteni, így nekünk már csak egyetlen kérdésünk maradt a végére, a "jó" opció alatt a jó lefedettséget értve:

Olcsó, gyors vagy jó legyen a mobilnet?

  • 2537
    Olcsó és jó
  • 1981
    Gyors és olcsó
  • 1709
    Jó és gyors

Olaszorszag

Toszkánától Umbriáig.

Thaiföld

3 hetes körút Thaiföldön amolyan hátizsákos módra.